Csomafája
Csomafája (románul: Ciumăfaia) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
| Csomafája (Ciumăfaia) | |
.jpg) | |
| Református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Kolozsborsa |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kolozsborsa |
| Irányítószám | 407110 |
| SIRUTA-kód | 56309 |
| Népesség | |
| Népesség | 132 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 17 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 358 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 56′ 37″, k. h. 23° 37′ 22″46.943720°N 23.622721°EKoordináták: é. sz. 46° 56′ 37″, k. h. 23° 37′ 22″46.943720°N 23.622721°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csomafája témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Földrajz
szerkesztésKolozsvártól 31 kilométerre északra fekszik. Az eredeti falumag a Borsa-patak jobb partján, a Dobogó-hegy (Donga) árvízmentes teraszára települt, nyugat–keleti irányban. A Borsa-patak szabályozása és a földreform után, az 1920-as években egy újabb településbokor jött létre a patak bal partján, a Kidére vezető út mellett. Északról a Biszó (Bíró-hegy), a Koszorúdomb és a Koromberek, délről a Dobogó-hegy, a Gyulai-hegy és az Őr-hegy veszik körbe. Határából 1943-ban 663 kataszteri hold volt szántó, 303 erdő, 187 rét és 116 legelő.
Nevének eredete
szerkesztésA tisztázatlan eredetű Csoma személynév és az 'erdő' jelentésű fa szó birtokos összetételéből keletkezett, jelentése tehát 'Csoma erdeje'. 1230-ban Chama, 1307-ben Chamafaya, 1446-ban Chomafay, 1449-ben Chomafaya, 1680-ban Czomofaja, 1839-ben (románul) Csumefáje néven említették. Román neve népetimológiás, ciumăfaie ugyanis a csattanó maszlag román neve.
Népesség
szerkesztésA népességszám változása
szerkesztés| Év | Lakossága | Magyar lakosság | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1850 | 454 | 141 | ||||||||||||
| 1881 | 488 | 162 | ||||||||||||
| 1900 | 486 | 161 | ||||||||||||
| 1920 | 400 | 98 | ||||||||||||
| 1941 | 610 | 117 | ||||||||||||
| 1956 | 598 | n.a. | ||||||||||||
| 1966 | 454 | 79 | ||||||||||||
| 1976 | 362 | 58 | ||||||||||||
| 1992 | 190 | 28 | ||||||||||||
| 2002 | 172 | 16 | ||||||||||||
| 2011 | 97 | 17 | ||||||||||||
Etnikai és vallási megoszlás
szerkesztés2002-ben 172 lakosából 119 volt román, 37 cigány és 16 magyar nemzetiségű; 156 ortodox és 15 református vallású. 1850-ben még 454-en lakták, közülük 292 volt román, 141 magyar, 12 zsidó és kilenc cigány; 292 görögkatolikus, 130 református, 16 római katolikus, 12 zsidó és négy unitárius vallású.
Története
szerkesztésA Bórsód és a Hathold határrészben újkőkori, a református templom körül bronzkori települést tártak föl. Jelentős a Kidei-patak bal partján, a Palota dűlőben talált villa rustica (tulajdonosát egy felirat szerint Aelius Iuliusnak hívták), akvadukttöredék és a Kidei-patak beömlésénél feltárt hat fogadalmi oltárkő.[2] Doboka vármegyei kisnemesi falu volt. Az 1333-as pápai tizedjegyzék szerint plébánosa, Domokos 11 kolozsvári dénárt fizetett. Református egyháza 1766-ban, Sólyomkő filiával együtt 75 férfit és 56 nőt számlált. 1788-ban még anyaegyház, a 19. század végén már csupán filia volt. 1834-ben 486-an lakták, a többségük román jobbágy, a református magyar nemesek 133-an voltak. 1876-ban Kolozs vármegyéhez csatolták. Nemesi családjai közül 20. század elején nagyobb birtokosnak számítottak a Nánássy, Szőllősy, Bereczky, Szilágyi, Török, Zoltai, Pálffy, Ocsvay, Györffy, Ambrus és Butka családok.
Látnivalók
szerkesztés- Középkori eredetű református temploma szószékét Sipos Dávid készítette 1745-ben, alkotói korszakának első időszakában. 2007-ben a református egyház támogatásával és a hívek adakozásából felújították a templomot.[3]
Híres emberek
szerkesztés- Itt született 1819-ben Ocsvay Ferenc publicista, 1848–49-ben a Honvéd című lap szerkesztője.
Források
szerkesztés- K. Kovács László: A borsa-völgyi juhászat. Budapest, 2008
- Hodor Károly: Doboka vármegye' természeti és polgári esmértetése. Kolozsvártt, 1837
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-57-4
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ [1]
- ↑ ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA. Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index [2] Archiválva 2021. április 11-i dátummal a Wayback Machine-ben és Erdély története
- ↑ PrintScreen.vm/id/23/mainarticle/false;jsessionid=0B4F2588E0251D4F76D7FA49D0CAF4A9 Szabadság 2007. szeptember 19.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 11.)
.svg){kind=small}