Csontház
Csontház vagy osszárium, csontkamra (latinul: ossarium) a középkorban a temetőkben emelt olyan kisebb kápolnaszerű épület, amelybe új sírok ásása alkalmával a temető szentelt földjében talált csontokat hányták. Mivel a régi temetők legtöbbször a templomok körül terültek el, a csontházat igen gyakran a templomhoz hozzáépítették; sőt vannak esetek, amikor a templom minden egyes külső gyámpillére közötti térség alul egy-egy kis csonházat fogadott magába. Vannak azonban egészen különálló csontházak is. A csontházaknak egyik oldala rendesen sok apró nyílással volt átlyukasztva, hogy a belsejükben felhányt csontokat kívülről látni lehessen. A magyarországi csontházak különálló épületek, rendesen kör alakú alaprajzzal és egy kis apszissal.
A latin ossarium elnevezést azon kriptákra és termekre is használják, ahol nagy mennyiségű csontmaradványt halmoztak fel. Efféle építményeket több középkori és újkori templomban alakítottak ki, többek között Pozsonyban a Szlovák nemzeti felkelés-téren lévő templomromban, Brnóban és másutt.
Oss(u)arium az ókori Itália kora vaskori népeinél használt hamvurnák elnevezése is. Ezek általában agyagból készültek, s két legjellegzetesebb típusuk a kerek, ház alakú és az egymásra fordított kettős kúp alakú (bikonikus) ossarium.
Lásd mégSzerkesztés
ForrásokSzerkesztés
- Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
- Bokor József (szerk.). Csontház, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27.
További információkSzerkesztés
