Csonu (televíziós sorozat, 2010)

televíziós sorozat

Csonu (hangul: 전우Csonuhandzsa: 戰友, RRJeonwoo?, ’Bajtárs’), angol címén Comrades vagy Legend of the Patriots, egy koreai dorama, a hasonló című, 1975-ben készült sorozat, a Comrades 2010-ben újraforgatott változata.[1] A koreai háború kitörésének 60. évfordulójára készítették, és 2010 júniusában kezdték el sugározni a dél-koreai KBS televíziós csatornán.[2][3] A sorozat tizenegy, a koreai háborúban harcoló katona történetét mutatja be.[4]

Csonu
(전우)
Főcímképe
Főcímképe
Műfaj háborús film, dráma

Író I Unszang
Kim Phildzsin
Rendező Kim Szanghi
Szong Hjonuk
Főszereplő Cshö Szudzsong
I Theran
I Dokhva
Végefőcím Cshingujo

Ország  Dél-Korea
Nyelv koreai
Epizódok20
Gyártás
Részenkénti játékidő kb. 55 perc részenként
Sugárzás
Eredeti adó KBS
Eredeti sugárzás2010. június 19. – 2010. augusztus 22.
Korhatár 15 éven aluliaknak nem ajánlott.
Kronológia
Előző The Great Merchant
Következő Freedom Fighter, Lee Hoe-young
Kapcsolódó műsor Comrades (1975)
További információk
SablonWikidataSegítség
A szereplők csoportképe

A rendező, Kim Szanghi kihangsúlyozta, hogy a sorozat nem Észak- és Dél-Korea ideológiájára, hanem sokkal inkább a hadviselt emberek mindennapos küzdelmeire fókuszál.[2]

SzereplőkSzerkesztés

  Állami Hadsereg (Dél-Korea)Szerkesztés

  • Cshö SzudzsongI Hjondzsung őrmester szerepében
  • Kim RöhaPak Ilgvon szerepében
  • Im VonhiKim Dzsunbom szerepében
  • Pak SzangukPek Szungdzsin szerepében
  • Nam SzongdzsinJom Hadzsin szerepében
  • Hong GjonginJang Szanggil szerepében
  • Rju SzangukPak Csujong szerepében
  • I SzunghjoCsong Thekszu szerepében
  • An JongdzsunKim Bomu szerepében
  • Csong TheuCshon Szongil szerepében
  • I DokhvaPak Ung tábornok szerepében
  • I DzsuszokKim Dzsungszan szerepében
  • I CshejongCshö Danjong szerepében
  • Ju Dain – ápoló szerepében
  • Ko Inbom – tüzérkapitány szerepében
  • Ju Hjonggvan – tüzér szerepében
  • I Vonbal – vezérkari főnök szerepében
  • Kim Gjucshol – zászlóalj parancsnok szerepében

  Néphadsereg (Észak-Korea)Szerkesztés

GerillákSzerkesztés

  • I InhjeDzsonghva szerepében
  • Ho DzsehoKangcshil szerepében
  • I DeroTesik szerepében
  • Kang SzonghaCshonju szerepében
  • Cshö Gonho – gerilla lövész szerepében

CivilekSzerkesztés

  • Pak CshiljongKvon Oszong édesapja szerepében
  • Pak SzuncshonKvon Oszong édesanyja szerepében

TörténetSzerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

A sorozat története 1950. október elsején kezdődik, a dél-koreaiak átkelnek a 38. szélességi fokon, miközben az ENSZ repülőgépei Észak-Korea fővárosát, Phenjant bombázzák. A Koreai Néphadsereg (KN) elkezd kihátrálni a városból. I Hjondzsung őrmester (Cshö Szudzsong) csapata élén bevonul a fővárosba, amit nem sokkal később az Állami Hadsereg (ÁH) el is foglal. Pak Ung dandártábornok (I Dokhva) feladata, hogy megszervezze a kommunista fellegvár bevételét. Eközben, a KN egyik hadnagya, I Szugjong (I Theran) és őrmestere Cshon Jongthek (Kim Mjongszu) menekvésnek indul a széttördelt kommunista hadsereggel, és egyesítik erőiket a kínai katonák egyre növekvő csoportjával. I Szugjong hadnagy korábban viszonyban volt I Hjondzsung őrmesterrel, de az ideológiai különbségek miatt különváltak útjaik.

I őrmester első osztaga, az Eagle Company „otthon” pihen, amikor a déli katonák megtudják, hogy feléjük tart a Népi Felszabadító Hadsereg. A lövészárkok és erődítmények révén egy ideig sikeresen ellenállnak a milliósra duzzadt kommunista armadának, de elfogy a lőszer, így menekülésre kényszerülnek a főszereplők. Hamarosan hasonló indokból az egész dél-koreai haderő visszavonul (és velük együtt angolszász szövetségeik is, holott őket nem mutatják a sorozatban, csak néha bukkan fel egy-egy katona), mivel a kínai önkéntesek felülkerekednek rajtuk.

A sorozat mellékszálakon fut tovább, így szemtanúi lehetünk Pak tábornok megmentésének, akit egy dezertőr dél-koreai katona, Cshon Szongil (Csong Theu) ejtett korábban foglyul. I őrmester és az újonnan előléptetett I százados egy konfliktus során farkasszemet néz egymással, és egyértelművé válik, hogy egymás iránti érzelmeik még mindig olyan erősek, hogy még az egymás elleni harc sem tudta elnyomni azt. Szongil bekerül a KN katonái közé. Hamarosan elnyeri névrokona, Cshon Jongthek őrmester rokonszenvét, aki szárnyai alá veszi a fiatal, ijedt katonát. I őrmester osztaga váratlanul kommunistaellenes szabadcsapatokkal találkozik, akik megmentik őket a járőröző kínaiaktól, majd összeszedik erőiket a gerillák rejtekhelyén, a Phungszan nevet viselő hegyen. Itt találkoznak a gerillák vezérének menyével, Dzsonghvával (I Inhje). I őrmester és katonái a gerillák vendégszeretetét élvezik, majd Pak tábornok megmentése után a fáradt, megviselt katonák végre hazatérhetnek a támaszpontra.

I észak-koreai századost felettesei megfenyítik, amiért hagyta megszökni a dél-koreai katonai vezérkar egyik kulcsfontosságú emberét, Pak tábornokot, és lefokozzák: ismét hadnagy lesz. Jongthek őrmester komorc arca mögötti embersége elkezd megmutatkozni, amikor elkezdi egyengetni Szongil útját, és lovagias magatartást képvisel még ellenségeivel szemben is. Ez a súlyos ellentét közte, és alárendeltje, Voncshol őrmester között, aki vele szemben megveri gyávasága miatt Szongilt, és nyíltan beszél I százados iránt érzett gyanújáról, miszerint a nő az ellenségnek dolgozik. Voncshol gyűlölete gyakorlatilag azon alapszik, hogy két testvérét is dél-koreai katonák ölték meg. A kommunisták speciális osztaga azt a parancsot kapja, hogy lőjjenek le minden észak-koreai és kínai dezertőrt; Szongil még jobban megundorodik a háborútól.

Pak tábornok arra kényszerül, hogy megmentőit ismét az ellenséges vonalak mögé küldje. Kiderül, hogy a tábor, ahol fogva tartották, igazából a kommunisták lőszer- és üzemanyagraktára. Az Eagle Company ismerte a területet. Azt a parancsot kapják, hogy kísérjenek el egy dél-koreai tengerészgyalogost, és fedezzék, amíg szabotálja az ellenséges utánpótláspontot, ugyanakkor Jang Szanggil közlegény (Hong Gjongin) elhagyja őrhelyét, hogy megtalálja édesanyját, aki az egyik út menti faluban él. A csapat elkésik egy északiakkal vívott kisebb tűzharc miatt, és emiatt nem tudnak találkozni a tengerészgyalogosokkal. Emiatt a tengerészek egyedül szállnak partra, és valamennyit megölik az északi partvédők. Egyedül Cshö Danjong közlegény (I Cshejong) éli túl, egy rendíthetetlen, és gyönyörű női katona, aki bujkálásnak indul nővére és katonatársa halála után.

Következményként I őrmester csapatát letartóztatják és ki akarják végezni őket fegyelemsértés vádjával. Egyedül Pak tábornok időszerű beavatkozása menti meg őket, kibújhatnak a halálbüntetés alól, ha elvégzik a szabotálást ők maguk. Halottnak kell tekinteni önmagukat amíg nem pusztítják el az utánpótlásraktárat. Ismét behatolva az ellenséges területre ismét igénybe veszik Dzsonghva és csapata támogatását, de a legtöbb gerillát az északiak Voncshol parancsára lemészárolják, és támaszpontjukat lerombolják. Cshon Szongil elkülönül elvtársaitól, és korábbi katonatársai elől bujkál, de azok végtére is rábukkannak, és undorodni kezdenek, amikor meglátják hogy északi egyenruhában van. Életét ugyanakkor meghagyják, mert segített a gerilla gyermekeknek elrejtőzni és túlélni a pincében, anélkül hogy az északiak rájuk találtak volna. Az Eagle Company felveszi az északiakkal a kapcsolatot, és elcserélik Szongilt az északiak foglyára, Jang Szangilra, akit küldetésre végrehajtása közben fogtak el a KN katonái. Végtére I őrmestert és Cshö közlegényt foglyul ejtik, de megmenekülnek, és teljesítik megbízatásukat. Közelharc során Cshö Danjong találatot kap, és meghal I hadnagy által, de utolsó mozdulatával begyújtja a padlóra szórt puskaport, ami berobbantja az egész helységet. I hadnagy bennreked a robbanások közt, míg I őrmester csak szemtanúként szolgálhat a felrobbanó muníciók mellett. A robbanás hallatán Jongthek és Szongil visszatér a támaszpontra, és kétségbeesetten keresni kezdik I hadnagyot, akit meg is találnak, nekik köszönheti hogy harmadfokú égési sérülésekkel ugyan, de túléli a katasztrófát.

I őrmester csapata különválik, és az észak-koreaiak fogságába esik, akik egy kényszermunkatáborba küldik őket. A tábort egy államügynök kisasszony vezeti, Jun Dzsongin, aki saját kénye-kedve szerint manipulálja foglyait. I Hjondzsung szintén megadja magát az északiaknak, abban a reményben, hogy foglyul esett embereivel együtt kiszabadulnak. I őrmester jobb keze, Pak Ilgvon őrmester (Kim Röha) megbízatást kap, kinevezik az úgynevezett „autonóm osztag” (a Kapo koreai megfelelője) vezetőjének, és arra kényszerítik, hogy játssza el az áruló szerepét. A munkatábor vezetősége így akarja egymás ellen hergelni a déli foglyokat, a korábbi bajtársainak egy része megvetést tanúsít Pak őrmesterrel szemben, de I őrmester meg van győződve róla, hogy pusztán rákényszerítették. A tábor vezetői vérre menő ökölvívó mérkőzéseket rendeznek a foglyok között, elsősorban a saját szórakoztatásukra. Eközben, Pak Csujong közlegény (Rju Szanguk), az első osztag orvosa északi színekben debütál, és tudásával hasznát veszik újdonsült katonatársai. Egyszer összeér tekintete Pak és I őrmesterekkel és búcsút int nekik. Az utolsó kettő, még szabadlábon lévő katona, Kim Bomu (An Jongdzsun) és Csong Thekszu közlegény (I Szunghjo) azon gondolkoznak, hogyan szabadíthatnák ki munkatáborban raboskodó csapattársaikat. A tábor igazgatónője megpróbálja rávenni I Hjondzsung őrmestert, hogy álljon át az északiakhoz. A katona úgy is tesz, mint aki átállna, de csak a csapattársai sorsa végett, hátha így ki tudja juttatni őket. A katona egy ízben emlékezteti a főnöknőt: „A háború nem csak egy játék, ahol legyilkolsz mindenkit. Az igazi küzdelem arról szól, hogy ember maradj, még úgy is, hogy fegyver van nálad.” Néhány ENSZ-hadifogollyal közösen az Államhadsereg katonái szökést terveznek. A bebörtönzött KN katonáknak a táborvezetők szabadságot ígérnek, ha megölik a dél-koreai folgyokat, de később rájönnek, hogy átverték őket, így összefognak azokkal, és közösen szöknek meg.

A frissen szökött hadifoglyok különválnak, a déliek (északi egyenruhába öltözve) a frontvonal felé veszik az irányt. I Szugjong hadnagy épp ekkor járőrözik az egyik hegységben, és egy jól célzott lövéssel eltalálja Csong Thekszu közlegényt, pontosabban a gerincét, aki egy életre lebénul deréktól lefele. Mikor visszaérnek a barátságos vonalak mögé, letépik vörös jelzéseiket, és fehér zászlót lobogtatnak. Az ÁH katonái azonnali megállásra szólítják fel a csapatot, és elvezetik őket. Csong közlegényt azonnal a kórházba viszik, míg a többieket (Pak Csujong közlegényt leszámítva, aki már az északiak szanitéce) fogdába viszik, kivallatni őket, attól félve, hogy a kommunizmussal szimpatizál némelyikük. Mint a legtöbb vallatásnál, az első osztag katonáinak semmi légteret nem hagynak, és folyamatosan azzal fenyegetik őket, ha nem vallanak, ki fogják végezni őket. I Hjondzsung a helyzetet látva (a vallató legnagyobb megdöbbenésére) azt vallja, hogy kommunista, és Észak-Koreának dolgozik. Pak Ung tábornok ismét beavatkozik, és megmenti a csapatot a haláltól. A katonákat szabadon engedik, és valahányat előléptetik.

Az első osztag ismét az Eagle Company részeként veti be magát a harcokba, és egy hidat kell megvédeniük minden áron. I hadnagy KN zászlóalja kapta azt parancsként, hogy foglalják el a hidat. Jongthek őrmester és Szongil közlegény szintén a helyszínen vannak, akárcsak Voncshol. Újabb leszámolás kezdődik, Pak Ilgvon őrmester egy felderítő hadművelet során látomásokat tapasztal, és túl sokáig tartózkodik egy helyen. I Szugjong hadnagy végez vele, és néhány társával. Jongthek emberei megpróbálják elfoglalni a hidat, de sorra lekaszálják őket. A két Korea katonái addig lövik egymást, amíg mindkét fél ki nem merül. Bomu közlegény fogságba esik, akik átadják Voncsholnak. Az amúgy is lobbanékony természetű északi katona értesül arról hogy az utolsó élő testvére is elhunyt a háborúban, így elönti a bosszúvágy, és elégtételt akar. A fegyvernyugvás közepette, kezeiben Bomu-val, akinek a nyakához egy kést szorít, elindul a hídon. Jongthek könyörögve kéri, hogy ne tegye, és forduljon vissza. Voncshol, akinek már elborult az elméje kárörvendően kivégzi a pórul járt, felettesének sírva könyörgő tizenéves dél-koreai katonát. Lőszer nélkül a dél-koreaiak tehetetlenek. Kim Dzsongszan hadnagy, a második hadtest vezetője közelharcban nekitámad Voncsholnak, és megöli. A két harcban álló fél ezután egymásnak ront követve a két katona példáját. Vérfürdőt rendeznek az amúgy évszázadokig igenis nyugodt helyszínen. Cshon Szongil besokall, és a levegőbe lő – mivel ő senkire sem tüzelt, neki maradt lőszere, és teli tárakkal van felszerelve. Közli az egymást lekéselő katonákkal, ha nem hagyják abba a harcot, mindenkit lelő. Az egymással harcoló katonák csupán azt tudják felhozni indoknak, hogy „de hiszen háborúban állunk”. Ekkor érkezik meg a déli erősítés, és az északiak visszavonulnak. Eközben Pak közlegény, aki az északi hadsereg orvosa lett, lekezel egy sérült déli katonát, aki bár halálán van, lelövi a segítőkész ellenfelét. Az északi nem reagálja le, befejezi gyilkosának bekötözését, mielőtt a saját sebeivel foglalkozna. Észak-koreai egyenruhában hal meg.

Az első osztagot visszaküldik, hogy ismét ellássák magukat lőszerrel. Jongthek elengedi a hadkötelezettség alól Szongilt. Egy észak-koreai tábornok megadja magát, és az Eagle Company feladata a kommunista vezetőt elkísérni a dél-koreaiak által ellenőrzött területekhez. I hadnagy magával viszi egy szintén mesterlövész társát, hogy megöljék az áruló tábornokot. Miközben rá vadásznak, megölik Pek őrmestert (Pak Szanguk) is, az első osztag tagja felettese, I Hjondzsung őrmester karjaiban hal meg. Utolsó szavaival figyelmezteti I-t, hogy az a nő ölte meg, utalva I Szugjong-ra. Cshon Szongil civilnek próbálja álcázni magát, de eluralkodik rajta a paranoia, és gyanús viselkedése miatt elfogják a dél-koreaiak. Pak tábornok felajánlja neki, ha visszatér a frontvonalra déli egyenruhában, megbocsát neki. Ellenkező esetben viszont árulás vádjával hadbíróság elé kell állnia. Ezt Szongil elutasítja, mondván, hogy ő nem akar háborúzni, csak nyugodt életet akar élni, és magabiztosan kisétál a katonai támaszpont kapuján. Pár percig élvezheti csak a szabadságot, mert a katonai rendőrség elkapja, és a vesztőhelyre viszi. Az első osztagot bízzák meg a kivégzéssel, akik azonnal felismerik Szongilt. I őrmester teljesíti a parancsot, és kivégzi az árulót. I Hjondzsung ezután átöleli a halott Szongilt, egykori harcostársát, és könnyekben fakad ki.

A második szakaszt a mesterlövészek kiiktatására utasítják, és az első osztag megmaradt embereiből lett tizedesek saját osztagaikat irányítják. I hadnagy mesterlövész, és társa egyesével szedi le a délieket. Végtére bekerítik a két északi katonanőt, és megölik őket.I Hjondzsung karjaiba veszi még egyszer utoljára szerelmét, aki súlyos sérültként könyörög neki, hogy ölje meg őt, mert nem akar déli fogságba kerülni. A déli katona habozik, de I Szugjong fenyegetően felemeli puskáját, így I őrmester elsüti fegyverét, és véget vet a nő életének, majd sírva visszacipeli szerelme holttestét, és megkéri, hogy hadd égethesse el, mint a dél-koreai hősi halottakat szokták. Először megtagadják ezt, de végül megengedik neki.

I Hjondzsungot főtörzsmesterré léptetik elő, és megkapja a Koreai Köztársaság legnagyobb kitüntetését. Az osztag többi tagja (a lemészárolt tengerészgyalogosokkal együtt) szintén megkapja, posztumusz. I főtörzsőrmester ismét a frontra indul, ezúttal az újoncokkal, hogy részt vegyenek a 38. szélességi fok körüli állóháborúban, aminek majd a fegyverszünet vet véget csak. A sorozat úgy ér véget, hogy nem ejt szót arról, hogyan alakult később I Hjondzsung főtörzsőrmester sorsa.[2]

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

További szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. KBS World. [2010. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 12.)
  2. a b c Korean War resurrected onscreen. Hancinema, 2010. május 13. (Hozzáférés: 2015. január 12.)
  3. 60 years later, filmmakers remember. Hancinema, 2010. április 1. [2010. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 12.)
  4. Comrades (Drama - 2010). Hancinema