Csutor Imre

Zokoli és illyefalvi Csutor Imre János (Salomvár, 1813. március 14.Salomvár, 1891. február 9.) Zala vármegye alispánja, táblabíró, földbirtokos.[1]

Csutor Imre
Született1813. március 14.
Salomvár
Elhunyt1891. február 9.(78 évesen)
Salomvár
Nemzetiségemagyar
Házastársahottói Nagy Johanna (1818-1902)
Foglalkozásaalispán,
földbirtokos
SablonWikidataSegítség

Családja és származása

szerkesztés

A nemesi származású zokoli és illyefalvi Csutor család sarja, Apja a tapolcai születésű zokoli és illyefalvi Csutor János (1771-1815),[2][3] táblabíró, Zala vármegye tiszti ügyésze, anyja a nemesvitai Viosz családból való nemesvitai Viosz Zsuzsanna (1775-1826) volt.[4] Az apai nagyszülei zokoli és illyefalvi Csutor Ignác, a tapolcia járás aladószedője, esküdt, földbirtokos és Csom Katalin voltak; az anyai nagyszülei nemesvitai Viosz József (1733-1803) táblabíró, a szántói járás alszolgabírája, földbirtokos, és sidi Sidy Katalin (1749-1796) voltak. A salomvári családi földbirtok édesanyja révén jutott a kezébe. Csutor Imre anyai nagyanyja nemesvitai Viosz Józsefné sidi Sidy Katalinnak a szülei ifjabb sidi Sidy Pál (1723-1779), táblabíró, alszolgabíró, földbirtokos és salomvári László Borbála (1727-1751) voltak; ifjabb Sidy Pálnak az apja idősebb Sidy Pál (fl. 17071744), a kapornaki járás főszolgabírája, földbirtokos, aki 1729-ben építőbiztosként vezette Zalaegerszegen a régi vár helyében az új vármegyeháza építését; idősebb Sidy Pál főszolgabíró nak a szülei sidi Sidy Mihály (†1711) egervári vicekapitánynak és a szenterzsébeti Terjék családból való szenterzsébeti Terjék Mária asszonynak. Viosz Józsefné Sidy Katalin a Sidy család utolsó élőtagja és egyetlen örököse volt, és így a család vagyonának és a salomvári birtoknak egy részét Csutor Imre anyja örökölte.[5][6][7]

A Sidy család anyai ági felmenői között a nemesi ősrégi szenterzsébeti Terjék-, a rudnói Rudnay-, a Maholányi-, a Salomváry- a tapsonyi Anthymus- és a Zichy családok találhatóak. Imre édesapja, Csutor János szoros baráti kapcsolatot ápolt Pálóczi Horváth Ádámmal és tubolyszeghi Tuboly Lászlóval, akikkel hasonló politikai nézeteket osztottak meg.[8] Csutor Imrének a nővérei: zokoli és illyefalvi Csutor Franciska (18001850), akinek a férje, babosdöbrétei Babos József táblabíró, zalalövői főszolgabíró, földbirtokos volt, valamint zokoli és illefalvi Csutor Katalin (1810-1835), akinek a férje ifj. miskei és monostori Thassy Mihály (1804-1898), földbirtokos volt. Unokatestvérei babosdöbrétei Babos Kálmán (18251892), jogász, királyi kúriai tanácselnök, Lipót rend lovagja és babosdöbrétei Babos Pál (18241861) királyi testőr, az 1848-as szabadságharc alatt a 19. zászlóalj főhadnagya és Pándy hadtestparancsnok segédtisztje, földbirtokos, író, fordító volt.

Csutor Imre alig 2 évesen vesztette el az édesapját, anyját, 12 évesen. 1830-ban végezte a bölcsészeti tanulmányait a Győri királyi jogakadémián.[9] A liberális érzelmű Csutor Imre az 1845-től listázott zalai önkéntes adózó nemesek között szerepelt Deák Ferenc és több más nemes úr mellett.[10] 1847. június 14-étől 1849. október 31-éig Zala vármegye másodaljegyzője.[11]

Csutor Imre 1865. novemberétől 1867. május 6-áig Zala megye főjegyzője, 1867. május 6-ától 1872. január 9-éig másodalispánja. Az alispáni székért való vetélkedésben Csutor Imre legyőzte ellenfelét, a korábban a szántói járás főszolgabírói tisztét betöltő gyulai Gaál Endrét, és így most már megújult keretek között, újra elfoglalhatta ezt a hivatalt de most alispánként. 1872.-től fogva Zala vármegye közigazgatási gárdája egyetlenegy alispánnal rendelkezett, és így a "másodalispáni" hivatal megszűnt létezni; 1872. január 9–étől 1878. január 3-áig pedig a megye alispánja volt. Ő hajtotta végre a modern, polgári közigazgatás kereteit megteremtő törvényhatósági és községi törvényt, amelynek köszönhetően a megye járási beosztása megváltoztott és községi képviselő-testületek jöttek létre. Ő tette kötelezővé a megyében a községi szülésznők alkalmazását. Élete utolsó éveiben visszavonult Salomvári birtokára, ahol az Észrevételek és toldalékok a Bátorfi Lajos úr "Adatok Zala megye történetéhez" c. munkájához, Deák Ferenc adomáival című művét írta, amelyben részint kiegészítette, részint pedig kikavította a Bátorfi által közölteket. Puritán, egyenes jellemű és igazságra törekvő emberként ismerték.

Házassága és leszármazottjai

szerkesztés

Feleségül vette 1845. április 14.-én Andráshidán hottói Nagy Johanna Zsófia Anna (*Andráshida, 1818.január 27.–†Salomvár, 1902. augusztus 24.) kisasszonyt,[12] akinek a szülei hottói Nagy Antal (1785-1852), táblabíró, földbirtokos és farkaspatyi Farkas Mária Anna (1791-1855) voltak. A menyasszony anyai nagyszülei farkaspatyi Farkas György (1741-1801), táblabíró, földbirtokos, és zétényi Csukás Terézia (1752-1819) voltak. Farkaspatyi Farkas György nagyszülei farkaspatyi Farkas Gábor (fl. 17121715), kálócfapusztai földbirtokos és sidi Sidy Mária (fl. 17121715) voltak; az utóbbi sidi Sidy Mihály (†1711) egervári vicekapitány, zalamegyei külön kiküldött követ a szécsényi országgyűlésen, földbirtokos és szenterzsébeti Terjék Mária frigyéből származott. Az esküvői tanúk nemesvitai Viosz Imre, valamint miskei és monostori Thassy Kristóf földbirtokos és táblabíró urak voltak. Csutor Imréné hottói Nagy Johanna leánytestvérei: hottói Nagy Etelka (18341915), akinek a férje csáfordi Csillagh Gyula (18291904), főhadnagy, vármegye bizottsági tag, földbirtokos, hottói Nagy Magdolna (18131899), akinek a férje miskei és monostori Thassy Mihály (18041898), földbirtokos, valamint hottói Nagy Klementina (18211887), akinek a férje boncódföldi Lukács Károly (18191885), honvédőrnagy, főhadnagy, és a zalamegyei honvédegylet másod elnöke, földbirtokos.[13] Fivérei: hottói Nagy József (18271883), Zala vármegye főügyésze, főszolgabíró, 1848-as honvéd főhadnagy, földbirtokos,[14] valamint hottói Nagy Károly (18161911), zalaegerszegi alszolgabíró, ügyvéd, országgyűlési írnok, földbirtokos.[15] Csutor Imre és hottói Nagy Johanna házasságából három leánygyermek született:

  • Észrevételek és toldalékok Bátorfi Lajos, Adatok Zalamegye történetéhez cz. munkájához, bold. Deák Ferencz némely adomáival. Zalaegerszeg, 1890. (300 példányban.)
  1. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések -Csutor Imre
  2. familysearch.org Csutor János keresztelője
  3. familysearch.org Csutor János halála Salomvár - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  4. familyseach.org Csutor Jánosné Viosz Zsuzsanna halála - Salomvár - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  5. Boldogfai Farkas Ákos András. A Sidy család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2022. XVIII. Évfolyam. Budapest. 207. o.)
  6. Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)1890-08-03 / 31. szám
  7. Boldogfai Farkas Ákos András. A Viosz család (nemesvitai). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2023. XIX. 240.o.)
  8. Péterffy Ida. HORVÁTH ÁDÁM LEVELE CSUTOR JÁNOSHOZ
  9. Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)Tanulmányok és források Zala megye történetébőlKiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848
  10. Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211 1231.o. (In: Századok)
  11. (Szerk: Molnár András) Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000). 396.o.
  12. familysearch.org Csutor Imréné hottói Nagy Johanna gyászjelentése
  13. familysearch.org - római katolikus anyakönyvek - Zalaegerszeg - halottak - Lukács Károly halála
  14. familysearch.org - római katolikus anyakönyvek - halottak - Hottói (In: Boncodfölde) - hottói Nagy József halála - Csillagh Franciska férje
  15. Magyarország - Reggeli Magyarország Magyarország, 1911. január (18. évfolyam, 1-26. szám)1911-01-10 / 8. szám
  16. Nemzeti Ujság, 1926. február (8. évfolyam, 26-48. szám). 1. 1926-02-16 / 37. szám
  17. familysearch.org Kiss József római katolikus keresztelője (In. Táplánszentkereszt
  18. familysearch.org - polgári anyakönyvek - Salomvár - halottak - Csutor Jánosné Csutor Mária halála
  19. Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)1898-05-15 / 20. szám
  20. familysearch.org Szabó Zsigmond halála - polgári anyakönyvi bejegyezések - Kiskölked (In: Egyházasrádóc) - 1904. március 26.


előző másodalispán
csáfordi
Csillagh László

Zala vármegye másodalispánja

1867. május 6.1872. január 9.

következő másodalispán
megszünt a hivatal 1872-ben


előző alispán
elődje a Zala vármegye első alispánja volt
( nagyalásonyi Barcza Sándor töltötte be az első alispáni a posztot)

Zala vármegye alispánja

1872. január 9.1878. január 3.

következő alispán
bocsári
Svastits Benő