Főmenü megnyitása

A Czeides-ház Brassó műemlék épülete, mely főleg Bem József erdélyi hadjárata kapcsán ismert. A Főtér északkeleti részén, az úgynevezett Búzasoron áll, az ortodox templom és a Walbaum-ház között; mai kinézetét 1827-ben nyerte el. 1849-ben itt szállt meg Bem József, és erkélyéről olvasta fel a brassói kiáltványt. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11563 sorszámon szerepel.[1]

Czeides-ház
BVCzeidesHouse1.jpg
Település Brassó Románia
Cím Piața Sfatului 4
Építési adatok
Építés éve 1618. század
LMI-kód BV-II-m-A-11563
Elhelyezkedése
Czeides-ház (Brassó belváros)
Czeides-ház
Czeides-ház
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 34″, k. h. 25° 35′ 22″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 34″, k. h. 25° 35′ 22″
A Wikimédia Commons tartalmaz Czeides-ház témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A 16. századból származó tágas patriciusház az 1689-es tűzvészben leégett, a 18. század közepén építették újjá. A homlokzat 1827-ben nyerte el mai formáját.[2] Eredetileg Christoph-házként ismerték, majd a Czeides család otthona lett. A 19. században itt lakott Peter Carl Czeides (1809–1889) brassói szász kereskedő, centumvir, aki 1835-ben a Kronstädter Allgemeine Sparkasse (Brassói Általános Takarékpénztár) társalapítója volt,[3] és 1889-ben létrehozta a szegény szász lányokat segítő Czeides-alapítványt.[4] 1849. március 21. és 24. között Bem József tábornok forradalmi hadseregének főhadiszállása volt. 1944-ig itt volt a Deutsche Kasino német irodalmi kör.[2]

Jelenleg lakóház, földszintjén étterem működik. Bem brassói tartózkodását a ház falán elhelyezett két márvány emléktábla örökíti meg.

Bem József BrassóbanSzerkesztés

Bem tábornok csapatai 1849. március 11-én elfoglalták Nagyszebent, majd Brassó felé indultak. Az ott állomásozó osztrák csapatok és számos szász és román polgár a Tömösi-szoroson keresztül Havasalföldre menekült, a barcasági román légió feloszlott, a brassói városi tanács pedig feltétel nélküli meghódolását jelentette be. A tábornok úgy döntött, hogy nem prédálja föl a várost, mert „Brassó az egész ország kereskedelmi ütőere, a város egymagában többet ér, mint a többi erdélyi városok összesen, ezért Brassót gyengíteni helytelen politika volna”.[5]

Bem március 20-án vonult be a Brassóba. Az esti órákban Johann von Albrichsfeld főbíró vezetésével küldöttség érkezett, és könyörögtek, hogy Bem ne pusztítsa el a várost, és kegyelmezzen meg a lakosoknak. Bem biztosította a küldöttséget, hogy nem tekinti őket ellenségnek, nem lesz fosztogatás, és még hadisarcot sem vet ki rájuk. Az idős főbíró azonban nem fogta fel a tábornok szavainak értelmét, és tovább esdekelt kegyelemért, mire Bem felháborodott, hogy rablónak tekintik.[5]

Március 21-én Bem a Czeides-ház erkélyéről olvasta fel a brassói kiáltványt: „A magyar kormány senkit sem akar elnyomni. Erdély lakói, ébredjetek valahára abból a kábulatból, melybe benneteket a lelkiismeretlen ravaszság taszított. Az elvakultak térjenek vissza otthonukba és foglalkozásukhoz. Magyarok, szászok és oláhok! Nyújtsatok egymásnak testvéri jobbot, távoztassatok minden nemzeti gyűlölséget, és boldogok lesztek.[6][7] A nap folyamán küldöttséget fogadott a Székelyföldről, és találkozott Karl Maager brassói kereskedővel, a centumvir szószólójával, aki az előző napi fogadás kínos emlékét próbálta elsimítani.[5]

Március 23-án itt fogadta Cezar Bolliacot, az elbukott 1848-as havasalföldi forradalom egyik vezetőjét, akivel életre szóló barátságot kötött. A román negyvennyolcas forradalmárok közül Bolliac hirdette elsőnek a románok és magyarok közötti összefogás szükségét. Bem magyar, román, és szász forradalmi újságok indítását szorgalmazta, és megjelenésüket anyagilag is támogatta.[5]

Bem József 1849. júniusában is járt Brassóban, ez alkalommal a Closius-házban szállt meg.[5]

A Bem-emléktáblaSzerkesztés

Koós Ferenc főtanfelügyelő indítványozására 1895-ben német nyelvű emléktáblát helyeztek el a Czeides-házon. Ezt az 1930-as évek végén a vasgárdisták eltávolították. 2002-ben megtalálták a Brassó Megyei Történeti Múzeum gyűjteményében, és a szükséges engedélyek beszerzése után, 2008. március 15-én visszatették a házra.[8]

A ház falán 2004. március 15-én egy további, többnyelvű emléktáblát is lelepleztek. Ez utóbbi táblát két hét múlva összetörték; 2008-ban újra elkészítették és elhelyezték azt.[8][9]

LeírásaSzerkesztés

Négy szárnyból álló épület, a szárnyak egy négyszögletes belső udvart fognak közre. Kétszintes, a Főtér felé eső részén manzárdosított tetővel. Főhomlokzata 5 (2+3) tengelyes. Az épület alatt húzódó, boltíves folyosó összeköti a Főteret a Rózsapiaccal.

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  2. a b Franke, Arne. Cetăți medievale din sudul Transilvaniei (román nyelven). Bukarest: Eikon, 49. o. (2015). ISBN 9786067111309 
  3. Egry Gábor: Az erdélyi szászok pénzintézeti rendszere és a szász nemzeti mozgalom kapcsolata a 19. században. 2005. 184. o.  
  4. Kun Béla: Jótékonycélú intézmények Magyarországon. Budapest: Wodianer és fiai. 1911. 345. o.  
  5. a b c d e Korunk 1086–1092. o.
  6. Binder Pál: A brassói háromnyelvű publicisztika a testvériség jegyében. Korunk, XXXIII. évf. 7. sz. (1974. júl.) 863. o. ISSN 1222-8338
  7. Pomogáts Béla: Európa tavasza. Európai Utas, IX. évf. 1. sz. (1998) 7. o. ISSN 1222-8338
  8. a b Encián 63–69. o.
  9. Szabó Zsolt: Bem Jó­zsef nyo­má­ban Er­dély­ben. Művelődés. (Hozzáférés: 2018. július 31.)

ForrásokSzerkesztés