Főmenü megnyitása

Czobor Béla István (Székesfehérvár, 1852. május 9.Budapest, 1904. január 13.) művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Czobor Béla
Czobor Béla.jpg
Született 1852. május 9.[1]
Székesfehérvár
Elhunyt 1904. január 13. (51 évesen)[1]
Budapest
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • régész
  • egyetemi oktató
Sírhely Fiumei Úti Sírkert[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Czobor Béla témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Apja Czempert István, anyja Tomsits Johanna.[3] A Czompert nevet 1871-ig viselte.[4] Egyházi pályára lépett, 1875-ben szentelték pappá. 1876-tól a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának segédőre volt. 1886-tól Nagyváradon két éven át a püspöki papnevelő intézet igazgatója és az egyházi archeológia tanára volt. 1889-ben lett a Műemlékek Országos Bizottságának előadója; ebben a minőségében hat fontosabb kiállítást szervezett. 1880 és 1887 között szerkesztette az Egyházművészeti Lapok című folyóiratot. 1897-től egyetemi nyugalmazott rendkívüli tanár.

EmlékezeteSzerkesztés

Sírja Budapesten a Fiumei úti temetőben található (29/2, N/A, 1, 32).[4]

Tudományos címeiSzerkesztés

  • 1881-től a Magyar Tudományos akadémia levelező tagja, 1899-től rendes tagja volt.

Kutatási területeSzerkesztés

Elsősorban a középkori művészettel, egyházi műemlékekkel, egyházi iparművészettel és keresztény régészettel foglalkozott.

Főbb műveiSzerkesztés

EmlékezeteSzerkesztés

  • Békefi Remig: Emlékbeszéd Czobor Béla felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1905).

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés