Főmenü megnyitása
A Dák Királyság hatalma csúcsán, Boirebisztasz uralkodása idején.

A dák nép a mai Erdély és Olténia területén élt, az ókorban. Eredetileg több különálló törzsben éltek, ezeket azonban Burebistának részben diplomáciai, részben fegyveres úton sikerült egyesítenie i. e. 82 körül. Burebista hadjáratokat vezetett a szomszédos népek ellen is. Legelőször a basztarnákat győzte le és az általuk lakott területet (a későbbi Moldva) királysága területéhez csatolta. Ezt követően egy hosszú háborúban legyőzte és elfoglalta a Fekete-tenger nyugati partján fekvő görög gyarmatvárosokat, majd egy hadjáratot vezetett a kelták ellen is, akiket szintén legyőzött. A hadjáratok eredményeként a Dák Királyság határa északon az Erdős-Kárpátok, keleten a Fekete-tenger és a Bug folyó torkolatvidéke, délen a Balkán-hegység, nyugaton pedig a Duna középső szakasza és a Moráva folyó volt.

Burebistát i. e. 44-ben meggyilkolták, halála után pedig királysága részeire esett. Scorilo király uralkodása idején azonban újra erősödni kezdett az állam. Duras király 84 - 85 telén már sereget küldött Moesia római provinciába, amely végigpusztította a vidéket. Duras ezzel kihívta maga ellen a Római Birodalom bosszúját. 85-ben római sereg indult a Dák Királyság ellen Cornelius Fuscus vezetésével. Duras önként lemondott a trónról időközben, utóda pedig Diurpaneus lett, aki legyőzte a rómaiakat egy kis falu, Tapae mellett. A csatában szinte a teljes római légió megsemmisült, Fuscus is elesett. Győzelme után Diurpaneus felvette a Decebal ("Nagy") nevet.

A vereségbe azonban a rómaiak nem nyugodtak bele és újabb hadjáratot indítottak, amelyben ezúttal ők győztek, de okulva korábbi tapasztalataikból, nem törekedtek a dák állam megszüntetésére, hanem inkább előnyös békét kötöttek velük.

A békés időszak azonban nem tartott sokáig. 98-ban Traianus lett a római császár, aki a Dák Királyságban veszedelmes ellenfelet látott, ezenkívül pedig az ország gazdag volt aranyban, sóban és gabonában, így Traianus elhatározta az ország meghódítását. A rómaiak először 101-ben indítottak támadást a dákok ellen, de annak ellenére, hogy a dákok súlyos vereségeket szenvedtek, ekkor még nem sikerült a rómaiaknak leigázni őket, így békét kötöttek.

A béke idejét mindkét fél az újabb háborúra való készülődésre fordította. A háború végül is 105-ben tört ki. A rómaiak ezúttal rövid idő alatt elfoglalták a királyág területét, majd 106-ban bevették a fővárost, Sarmisegetuza-t is, Decebal pedig a rómaiak elől menekülve öngyilkos lett. Ezzel a Dák Királyság megszűnt létezni, helyén pedig Traianus létrehozta Dacia provinciát.

UralkodókSzerkesztés

Uralkodó
Uralkodott
Megjegyzés
Boirebisztasz i. e. 82 - 44 Egyesítette a dák törzseket
Dekaineosz i. e. 44 - 27 Uralkodása alatt az ország szétesett
Koson i. e. 40 - 28 Független királyságot hozott létre a mai Munténia területén
Dicomes i. e. 31 körül Plutarkhosz említi, mint Marcus Antonius szövetségesét, valószínűleg a mai Moldva vidékén hozott létre önálló országot.
Comosicus i.e. 27 - ? Deceneus utódja
Thiamarchos ? Csak a mai Munténia területén uralkodott, az i. e. I. század végén (uralkodási ideje nem pontosan ismert)
Kotiszo ? - i.e. 29 Csak a mai Olténia területén uralkodott.
Coryllus ? - ? Comosicus utódja
Rholes i.sz. 28 körül Dobrudzsa déli részén uralkodott.
Dapyx i.sz. 28 körül Dobrudzsa középső részén uralkodott
Zyraxes i.sz. 28 körül Dobrudzsa északi részén uralkodott
Scorilo 28 - 68 A Dák Királyságot újra egyesítette
Duras 68 - 87 Lemondott a trónról
Decebal 87 - 106 Eredeti neve Diurpaneus. A rómaiak elfoglalták országát, ő maga pedig öngyilkos lett, hogy elkerülje a fogságot.

ForrásSzerkesztés

Bicsok Zoltán, Orbán Zsolt, Mică Enciclopedie de Istorie a României, Státus Kiadó, Csíkszereda, 2005.