Dália (növénynemzetség)

Dália
	Dahlia coccinea
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superasteridae;
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Fészkesvirágzatúak (Asterales);
Család:	Őszirózsafélék (Asteraceae);
Alcsalád:	Őszirózsaformák (Asteroideae);
Nemzetség-; csoport:	Coreopsideae;
Nemzetség:	Dahlia; Cav. (1791)
Szinonimák
	Georgina Willd., Sp. Pl. 3(3): 2124. 1803;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Dália témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Dália témájú médiaállományokat és Dália témájú kategóriát.

Ez a szócikk a növénynemzetségről szól. Hasonló címmel lásd még: Dália (egyértelműsítő lap).

A dália (Dahlia) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, ezen belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó nemzetség. Nevét Andreas Dahl svéd botanikusról kapta.

Előfordulásuk szerkesztés

Észak-Amerikában az Amerikai Egyesült Államoktól délre, Közép-Amerikán keresztül, egészen Dél-Amerika északi részéig őshonos növénynemzetség. Európába a spanyolok hozták át Mexikóból, és Katalóniából terjedt el szerte Európában; bár egyes források szerint az egykori Jugoszlávia területén is őshonos volt; azonban az is meglehet, hogy az itteni állományok, ma már feledésbe merült betelepítéseknek a következményei.

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Gumós, lágyszárú növény. A nagyobb termetű fajták majd' két méter magasra nőnek; sokszor gyermekfej nagyságú virágaikat a felálló hajtások végén hozzák, a törpe növésű változatok virágai kisebbek, de sokszor számosabbak.

Életmódja, termesztése szerkesztés

Melegkedvelő növény, az árnyékot nem kedveli, tehát célszerű a fáktól távol, lehetőleg délre néző oldalra ültetni. Júniusban már virágzik, és egészen a fagyok beálltáig, november elejéig díszlik. Vízigényes, ezért gyakran kell locsolni – főleg kiültetés után. A fagyoktól levelei megfeketednek, virágai lehullanak – ilyenkor gumójukat (a krumplit) fel kell szedni, és tavaszig vermelni kell, mert fagyérzékeny.

A krumplikat ásóvillával, a szár húzása nélkül szedjük fel, majd szellős, de fagymentes helyen hagyjuk leszáradni róluk a sáros földet. A sérült gumókat távolítsuk el, a szárakat kb. 10–15 cm-esre vágjuk vissza. Télen szellős, kissé nedves, de fagymentes helyen kell tárolni. A penészedés megelőzésére a célszerű a krumplikat fahamuval megszórni.

Néhány nemes dália fajta tövein nincsenek gumók, csak a gyökerük vastagodik meg. Ezeket télen ládában, homokban kell tárolni úgy, hogy a nyak alatt valamivel már kiálljanak a homokból. Ha nagyon száraz a homok, két ezrelékes rézgálic-oldattal kissé nyirkosítsuk meg; ez a rothadást is megelőzi.

A fagyosszentek (május közepe) után ültethetjük ki újra, két-három héttel a kiültetés előtt trágyázott földbe – ha korábban ültetjük ki, a növényt éjszakára védeni kell. Ilyenkor oszthatjuk darabokra a krumplikat úgy, hogy minden darabon maradjon szárrész – a szárrész nélküli krumplik nem hajtanak ki. A kiültetés előtt tőzegben vagy földben, meleg, védett helyen hajtatott gumók jóval korábban kezdenek virágozni, mint azok, amelyek nem kaptak előkezelést.

Kimondottan tápanyagigényes: a humuszos, jó vízgazdálkodású kerti földet kedveli. Nehéz, nedves talajban kevésbé fejlődik. Két-három hetenként célszerű tápsóval locsolni.

A betegségeknek ellenáll, és rovarok sem károsítják, viszont a gubacsképző fonálféreg (gyökérgubacs-fonálféreg, Meloidogine incognita) megtámadhatja gyökereit – a fonálféreggel fertőzött növények gyakorlatilag menthetetlenek.

Rendszerezés szerkesztés

Bővebben: Dáliafajok listája

Felhasználása szerkesztés

Szép virága miatt kedvelt dísznövény. Számtalan kertészeti változatát nemesítették ki, tömérdek hibridjét árusítják rendkívül változatos formájú virágokkal – a tűszirmútól a pompon formájúig, a margarétavirágútól az óriás fejűig. A leggyakrabban kapható faj a kerti dália (Dahlia pinnata). Mivel hosszan virágzik, gyakran ültetik temetőkbe.

Nagy inulintartalmú gumóját az aztékok rendszeresen ették.