Dávid Ferenc (püspök)

(1510–1579) erdélyi magyar történelmi személy, magyar unitárius és református püspök, református lelkész, reneszánsz gondolkodó

Dávid Ferenc (születési neve Franz David Hertel, Kolozsvár, 1520 körül – Déva, 1579. november 15.) az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke 1568-tól haláláig.

Dávid Ferenc
Az erdélyi unitáriusok püspöke
Körösfői-Kriesch Aladár: A tordai országgyűlés, 1896 (részlet)
Körösfői-Kriesch Aladár: A tordai országgyűlés, 1896 (részlet)

Eredeti neve Franz David Hertel
Született 1520 körül
Kolozsvár
Elhunyt 1579. november 15.
(kb. 60 évesen)
Déva
Nemzetiség magyar
Iskolái Luther Márton Tudományegyetem (–1551)
Felekezet protestantizmus
Eredeti neve Franz David Hertel
Püspökségi ideje
1568. január 13. – 1579. július 2.
Előző püspök
Következő püspök
nem volt
Hunyadi Demeter
A Wikimédia Commons tartalmaz Dávid Ferenc témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

 
Dávid Ferenc
 
Szobra a kolozsvári unitárius templom mellett, Gergely Zoltán alkotása


Dávid Ferenc Kolozsváron született 1520 körül. Édesapja, Hertel Dávid szász nemzetiségű csizmadia mester volt. Édesanyja pedig magyar. Tekintettel arra, hogy Kolozsvár ebben az időben fele-fele arányban volt magyar és szász, minden valószínűség szerint mindkét nemzethez való tartozását magától értetődőnek tartotta. Nevét, az akkori humanista szokás szerint édesapja neve után Franciscus Davidisre latinosította.

Dávid Ferenc édesanyja nemzetiségére vonatkozóan nem egyértelműek a kutatások. Azt jelzik ugyanis, hogy származására nézve magyar nemes volt, de az akkori kor gyakorlata szerint ez nem volt lehetséges, hiszen a kolozsvári letelepedés nem volt biztosítva a nemesi kiváltságokkal rendelkezők számára, sőt az akkori feljegyzések értelmében a gazdag, tehetős polgárok szász nemzetiségűek voltak. Némelyek azt a lehetőséget is felvetik, hogy édesanyja is vegyes házasságból született, aki jól írt és beszélt magyarul.

Dávid Ferenc születésével kapcsolatosan létezik egy valószínűen téves feltételezés, miszerint születése 1510-re tehető. Ezzel kapcsolatosan is folytattak kutatásokat az életrajzírók, akik többek közt arra a meggyőződésre jutottak, hogy ez kevésbé valószínű, hiszen 1570-ben még élő édesanyja, illetve alig korábban meghalt édesapja aggastyán kellett legyen (kb. 90 éves), ami abban a korban elképzelhetetlen volt. Ugyanakkor brassói beiskolázását, illetve a feljegyzéseket figyelembe véve is az tartható valószínűbbnek, hogy 1520-1530 között született.

Tanulmányait 1545 és 1551 között Wittenbergben, és az Odera menti Frankfurtban végezte. Hazatérve katolikus plébános, de csakhamar csatlakozott a reformáció a lutheránus ágához. Lelkész, majd püspök lett. Később a helvét ágban (református) találta meg az igazságot: református püspök lett.[1] Besztercén iskolaigazgató, Petresen lelkész, majd Kolozsváron iskolaigazgató. 1555-től Kolozsvár főlelkésze. Később János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari prédikátora lett. Ekkortól kezdett antitrinitárius (későbbi nevén „unitárius”) nézeteket vallani. 1567-ben János Zsigmond a rendelkezésére bocsátotta a gyulafehérvári nyomdát, hogy nézeteit hirdesse.

Több magyar és latin nyelvű művet adott ki, melyekben a humanizmus és a reformáció nézeteit vallotta. Jelentős részben az ő tevékenységének köszönhető, hogy Erdély a vallási türelem jelképe lett Európában. 1568. január 613. napjain tartották Tordán azt a híres országgyűlést, ahol elsőként Európában határozatot hoztak a vallásszabadság biztosítására: „A prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot mindenki az ö értelme szerint; és a közösség ha elfogadja, jó, ha nem pedig senkit ne kényszerítsenek arra amit lelke el nem fogad; de mindenki olyan prédikátort tarthasson, amelyik neki tetszik. Ezért senki az elöljárók közül, se mások a prédikátorokat ne bántsák, a vallásáért senkit ne szidalmazzanak, az előbbi szabályok szerint. Nem engedik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is büntessenek vagy fenyegessenek; mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.”

1571-ben János Zsigmond halála után a katolikus Báthory István lett Erdély fejedelme. Még abban az évben a gyulafehérvári nyomdát visszavette az unitáriusoktól. Az 1572. évi marosvásárhelyi országgyűlés megerősítette a vallásügyi törvényt, de egyben kimondta az újabb hitújítások tilalmát is. Dávid Ferencet eme tilalom alapján fogta perbe 1579-ben Báthory Kristóf fejedelem. Hite miatt életfogytiglani fogságra ítélték. A dévai várbörtön foglyaként halt meg.

CsaládjaSzerkesztés

Első felesége, akinek neve nem ismert, 1570-ben halt meg. Második felesége a kolozsvári főbíró lánya, Barát Kata lett, akitől azonban 1576-ban elvált. A régebbi források szerint két házasságából két lánya és két fia született, az újabb kutatások azonban csak három gyermek létét tekintik bizonyítottnak:[2]

  • Käthe/Kata(?), Trauzner Lukács városi számvevő felesége.
  • David/Dávid Hertel (1560–1582).
  • Johann Seivert szerint Sophia/Zsófia(?) nevű lánya Johannes Sommer (1542–1572) teológus, humanista író felesége volt; ezt az állítását többen is átvették, de erre nézve nincsenek közvetlen bizonyítékok, és az állítás ellenmond más tényeknek.[2]
  • Johannes/János, kolozsvári orvosdoktor.

Szinnyei Józsefnél szerepel egy ifjabb Dávid Ferenc is, akinek Defensio Francisci Davidis in negotio de non invocando Jesu Christo in precibus (Basileae, 1581) című munkáját és külföldi tanulmányait említi,[3] de a mű szerzőségét utóbb vitatták, a Ferenc nevű fiú létezését kétségbe vonták. A kérdéses művet egyes források szerint maga Dávid Ferenc írta,[4] más források szerint Dávid vagy János fia.[5]

EmlékezeteSzerkesztés

 
Dávid Ferenc emléktáblája – Budapest, 1929
 
Dávid Ferenc-emléktábla Déván

MűveiSzerkesztés

Kéziratos munkáiSzerkesztés

  • Epistola ad Ecclesias Polonicas, super quaestione de Regno millenario Jesu Christi hic in terris. Albae Juliae 1570
  • De Justitia, Theses tres, quas Fr. Davidis in aedibus suis in quorundam praesentia caepit quaerere
  • Articuli Synodi Thordanae ad diem 24. febr. initae A. 1579. Agendái, alkalmi egyházi beszédei és zsoltárfordításai a kolozsvári unitár. főiskola könyvtárában

JegyzetekSzerkesztés

  1. Archivált másolat. [2011. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 4.)
  2. a b Sebesi Pál: Újabb adatok Dávid Ferenc családjáról és nemzetiségéről. Keresztény Magvető, LXXVIII. évf. 1. sz. (1972) 36. o.
  3. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
  4. Dávid Ferenc szellemi hagyatéka. Keresztény Magvető, LXXXV. évf. 2–3. sz. (1979) 158. o.
  5. Binder Pál: Dávid Ferenc családja: a kolozsvári Hertel nemzetség. Keresztény Magvető, LXXXV. évf. 2–3. sz. (1979) 114. o.
  6. MUE Sajtóosztálya: Dávid Ferenc püspök szobrának felavatása (Kolozsvár). Erdély.ma Portál Kft., 2019. augusztus 17. [2019. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 19.)
  7. RMK I. 86 | Régi Magyar Könyvtár | Hungaricana. rmk.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2020. május 8.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke, Kolozsvár, 1879
  • Páskándi Géza: Vendégség (dráma), 1970
  • Szász János: Dávid Ferenc, Magyarországi Unitaris Egyház, Budapest, 1982
  • Sebesi Pál: Újabb adatok Dávid Ferenc családjáról és nemzetiségéről, in: Keresztény Magvető, 78. évfolyam (1972), 1. szám, Kolozsvár, 30-48 old.
  • Binder Pál: Dávid Ferenc családja: a kolozsvári Hertel nemzetség, in: Keresztény Magvető, 85. évfolyam (1979), 2-3. szám, Kolozsvár, 104-124 old.
  • Joseph Trausch: Schriftsteller-Lexikon der Siebenbürger Deutschen – unveränderter Nachdruck der unter dem Titel Schriftstellerlexikon oder biographisch-literärische Denk-Blätter der Siebenbürger Deutschen 1868 in Kronstadt erschienenen Ausgabe, Böhlau kiadó, Köln/Wien, I. kötet, 235. old.
  • Kanyaró Ferenc: Dávid Ferencz; Ajtai Ny., Kolozsvár, 1906
  • Pap Domokos: Dávid Ferenc életrajza. 1510–1579; Dávid Ferenc-Egylet, Kolozsvár, 1912
  • Tóth György: Dávid Ferencz, az uniárius vallás megalapítójának emlékezete; Magyar Unitárius Egyház, Bp., 1929  (Unitárius kis könyvtár)
  • Iván László: Dávid Ferenc arca a szellemtudományi lélektan tükrében; Polonyi Ny., Cluj-Kolozsvár, 1935 (A "Keresztény Magvető" füzetei)
  • Négyszáz év. 1568–1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából; Intreprinderea Poligrafica, Kolozsvár, 1968
  • Dávid Ferenc. 1579–1979; Unitárius Egyház, Kolozsvár-Napoca, 1979
  • Varga Béla: Dávid Ferenc és az unitárius vallás; Unitárius Egyház, Bp., 1979
  • Szász János: Dávid Ferenc; sajtó alá rend. Jakab Jenő; Magyarországi Unitárius Egyház, Bp., 1982

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés