Désiré-Magloire Bourneville

francia orvos, ideggyógyász, pszichiáter, gyógypedagógus

Désiré-Magloire Bourneville (Garencières, Eure megye, Franciaország, 1840. október 20.Párizs, 1909. május 28.) francia orvos, pszichiáter, gyógypedagógus, az oligofrénpedagógia egyik neves művelője. Egy ritka betegség, a sclerosis tuberosa (Pringle–Bourneville-kór) felfedezője.

Désiré-Magloire Bourneville
Désiré-Magloire Bourneville.jpg
Született 1840. október 20.
Garencières, Eure megye
Elhunyt 1909. május 28. (68 évesen)
Párizs
Állampolgársága francia
Nemzetisége francia francia
Foglalkozása ideggyógyász
pszichiáter
gyógypedagógus
Tisztség francia nemzetgyűlés tagja
Sírhely Père-Lachaise Cemetery - Division 87
A Wikimédia Commons tartalmaz Désiré-Magloire Bourneville témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Több ismert francia pszichiáter és neurológus (pl. Jean-Martin Charcot /1825-1893/) tanítványa volt. Már fiatalon megjelentek első munkái epilepsziásokról (1861), idiótákról (1864). A porosz–francia háborúban és a párizsi kommün idején önkéntes orvosi szolgálatot vállalt a harcok helyszínein, nem engedte, hogy sebesült betegei az ellenséges indulatok áldozatává váljanak.

Mint szakíró rendkívül termékeny volt, mintegy 300 munkát publikált, főként folyóiratokban. 1873-ban maga is orvosi folyóiratot alapított Le Progrès Medical címen. E mellett tanítómesterei műveinek kiadásában is tevékenyen közreműködött.

Mint pszichiáter ismerte meg a párizsi elmegyógyintézetekben értelmi fogyatékosok számára működő iskolákat, osztályokat és fordult figyelme gyógyító-nevelésügyük felé. 1879-ben meghívást kapott Bicêtre-be, az elmegyógyintézetbe. Az ott Édouard Séguin által 1848-ig vezetett értelmi fogyatékosok iskolájában Séguin távozása után fokozatosan mellőzték a nagy előd hagyatékát, a szakmai munka elszürkült, sőt a gyermekeket és felnőtteket ismét együtt tartották, és büntették, bántalmazták őket.

Bourneville felelevenítette és könyvsorozatban kiadta (1891-től) valamennyi „orvosi-pedagógiai” úttörő előd munkásságát, és a hagyatékok őrzésére múzeumot is alapított. Bourneville az intézményt átszervezte, bővítette. A mintaszerűen felszerelt, 500 személy befogadására alkalmas új épületben 3 csoportfokozat működött:

  • 1. az első csoportba járni, szükségleteiket jelezni nem tudó fogyatékosok is kerültek. Utánzás útján enni, mozogni, járni, elemi szükségleteik jelzésére tanították őket.
  • 2. a „kis-iskolások” csoportjában az érzékszervek és mozgás gyakorlása révén a környezetet megismerni és beszélni tanultak.
  • 3. a „nagyiskolások” csoportjában táncolni, énekelni, zenélni, valamint elemi ismeretekre és különböző munkamozzanatokra tanítottak.

Ifjúkorban az intézményben maradók sokféle műhelyben dolgozhattak, keresetükkel és szabad idejükkel önállóan rendelkezhettek. Bourneville munkásságát a századfordulón a súlyos és középsúlyos fokban értelmi fogyatékosok számára intézetet alapítók (pl. Németországban és Oroszországban) különösen nagyra értékelték. Az enyhén értelmi fogyatékosok számára ő is kisegítő iskola felállítását szorgalmazta.

Fontosabb munkáiSzerkesztés

  • De l'inégalité du poids entre les hémisphères cérébraux chez les épileptiques. Paris, 1861.;
  • De la condition de la bouche des idiots. Paris, 1864.;
  • Recherches cliniques et thérapeutiques sur l'épilepsie, l'hystérie et l'idiotie. Paris, 1880.
  • Manuel pratique de la garde-malade et de l'infirmière / publié par le Bourneville. 6. éd. Paris : Progrès Médical, 1897. (Egy példányát a PTE könyvállományában őrzik, Farkas László budapesti sebész főorvos /1846-1922/ hagyatékából származik).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Zamszkij, H. Sz.: Isztorija voszpitanyija umsztvenno otsztalih gyetyej. Moszka, 1966.;
  • Heese, G.-Wegener, H. (Hrsg.): Enzyklopädisches Handbuch der Sonderpädagogik. Berlin-Charlottenburg, 1969. 427-428.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés