Dózsa Lajos
Dózsa Lajos, Deutsch (Szarvas, 1862. – Makó, 1913. február 7.[1]) magyar kórházigazgató. Dózsa Ármin Csanád vármegyei főorvos volt a nagybátyja.
| Dózsa Lajos | |
| Született | Deutsch Lajos 1862 Szarvas |
| Elhunyt | 1913. február 7. (50-51 évesen) Makó |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Fischer Ilona |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Szülei: Deutsch Adolf és Taffer Rozália voltak.[2] Egyetemi tanulmányait kitüntetéssel végezte el. 1881-ben Deutsch családi nevét Dózsára változtatta.[3] 1886-ban visszatért Makóra. Két évig gyakorló orvos, majd Lonovics József főispán kinevezte közkórházi másodorvosnak. Borotvás Dezső kórházigazgató visszavonulása után, 1894-től volt igazgató-főorvos. 1902-ben róla nevezték el Makón a Dózsa–Felletár-házat. 1913. január 12-én az uralkodótól megkapta a királyi tanácsosi kitüntetést.
Tagja a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, Makó város képviselő-testületének, alelnöke az izraelita hitközségnek, igazgatósági tagja a makói takarékpénztárnak és a megyei tiszti főorvos helyettese volt.
1913. február 7-én hunyt el Makón. Halála után a kórházban ravatalozták fel. Weisz Ármin főkántor vezette izraelita énekkar és Kecskeméti Ármin főrabbi búcsúztatta. Sírja az evangélikus temetőben található.[4]
Magánélete szerkesztés
Felesége Fischer Ilona volt.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Gyászjelentése[halott link]
- ↑ Halálesete bejegyezve a makói állami halotti akv. 81/1913. folyószám alatt.
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 38748/1881. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1881. év 3. oldal 59. sor.
- ↑ Tóth Ferenc: Makói temetők. Makó, 1996. Makói Múzeum Füzetei, 83.
Források szerkesztés
- Forgó Géza: A Csanád vármegyei Szent István Közkórház története. Makó, 2010. A Makói Múzeum Füzetei, 109.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk szerkesztés
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János