DHC–2 Beaver
A DHC–2 Beaver egy egymotoros, dúccal kitámasztott, vállszárnyas (a törzs felső részén csatlakozó szárny) többcélú repülőgép.
| DHC–2 Beaver | |
.jpg) | |
| DHC–2 Beaver | |
| Egyéb elnevezés | U–6A |
| Funkció | többfeladatú STOL repülőgép |
| Gyártó | de Havilland Canada |
| Tervező | Fred Buller, Dick Hiscocks, Jim Houston, W. Jakimiuk, Phil Garratt |
| Sorozatgyártás | 1947-1967, 2008- |
| Gyártási darabszám | 1657 |
| Kapacitás | 4 |
| Személyzet | 1 vagy 2 |
| Első felszállás | 1947. 08. 16. |
| Szolgálatba állítás | 1948 |
| Méretek | |
| Hossz | 9,22 m |
| Fesztáv | 14,63 m |
| Magasság | 2,74 m |
| Szárnyfelület | 23,2 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 1361 kg |
| Max. felszállótömeg | 2350 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 1 db Pratt & Whitney R–895 Wasp, 9 hengeres léghűtéses csillagmotor |
| Teljesítmény | 330 kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 255 km/h |
| Utazósebesség | 220 km/h |
| Hatótávolság | 1200 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 5500 m |
| Emelkedőképesség | 5,2 m/s |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz DHC–2 Beaver témájú médiaállományokat. | |
A de Havilland Canada a gépet kiépítetlen leszállóhelyek használatára tervezte, úszó- és sítalpakkal is felszerelhető, a legismertebb bozótrepülőgép. A legfőbb üzemeltető az amerikai hadsereg volt. Néhány példány még mindig szolgálatban áll.
A gép sikerének emléket állítva a Kanadai Királyi Pénzverde érmét adott ki 1999-ben, amit egy Beaver díszített.
BalesetekSzerkesztés
Összesen 166 alkalommal történt baleset a típussal, összesen 375 ember vesztette életét.
_01.jpg)
Vízreszállva (Adlair Aviation)
A Transz-Antarktisz expedíción részt vett DHC–2-es az Új-Zélandi Királyi Légierő múzeumában
ForrásokSzerkesztés
- 1000 légi jármű, ford. Punka György és Zsille Péter (Magyar nyelven), Pécs: Alexandra kiadó (2007). ISBN 978-963-370-230-7
- Airliners