Felszólítás Marosvásárhely hű polgáraihoz

(Dabóczi János szócikkből átirányítva)

A Felszólítás Marosvásárhely hű polgáraihoz egy Marosvásárhelyen 1848. április 15-én megjelent kétoldalas kisnyomtatvány. Tartalma egy kiáltvány a következő szöveggel:

„ Felszólítás Marosvásárhely hű polgáraihoz.

Szeretett polgártársaink! Ha mult századokban a’ Magyar patakkal ontotta vérét Európa keresztény népeiért a’ roppant Török hatalom terjedését gátolva: most ugyan azon népek viszsza adák a’ köl-tsönt, véröket ontván a’ Magyar szabadságaért is... Pólgártársaink!... Isten hozza el minél hamarább, mint már megmutatott: nevelje föl... élőfáját az igaz és törvé-nyes szabadságnak, virágoztassa és gyümölcsöztesse a’ mi értünkre, ’s utánunk gyermekeink, unokáink számára ezer iziglen!

Maros-vásárhelyt. Április 15-kén 1848.

PÉTERFI József; REICH Károly; KOVÁCS Dániel; DABÓCZI János sat. sat. sat. (Marosvásárhely?) s.n.; ”

„ Magyarország újjászületett. Van jó királya, nádora, független minisztériuma, kegyes Zsófia főhercegnője. Nincs különbség polgár és polgár között, mindenki egyaránt szabad. Májusig, ameddig a választásokra várni kell, amelyet követően Magyarország és Erdély egyesül, mindenki őrizze meg nyugalmát és vigyázzon a közbékére.”

Az osztrák katonai közigazgatás az 1848-as forradalom leverése után a nyomtatott röpiratokat összeszedte és Bécsbe szállította. Olyan nagy mennyiségű rendezetlen anyag gyűlt így össze, hogy éppen emiatt alkalmatlanná vált arra a célra, ami miatt összegyűjtötték, mégpedig, hogy felhasználják a szabadságharcot követő perekben. Azt sem lehetett volna már megállapítani, hogy ki terjesztette és olvasta őket.[1]

Az Osztrák Nemzeti Könyvtár jogelődje, a Hofbibliothek 1918 után, a császári gyűjtemények államosítását követően és a Monarchia bécsi székhelyű intézményeinek felszámolása, minisztériumainak átszervezése nyomán jutott számos kisnyomtatványhoz, plakáthoz.[2]

Ez a röpirat is az Osztrák Nemzeti Könyvtár (Österreichische Nationalbibliothek) Bécsben található állományából került elő és 1998-ban Rákóczy Rozália az „1848-1849-es erdélyi és partiumi kisnyomtatványok” című könyvanalitikájában néhány hasonló úton újra hozzáférhetővé vált kisnyomtatvánnyal együtt közölte a teljes szövegét.[3]

Egy másik úton is fennmaradt ennek a röplapnak a nyoma.

Koncz József 1887-ben megjelent A marosvásárhelyi evang. reform. kollegium könyvnyomdájának százéves története című munkájában nem csak a nyomdában használt eszközök és a nyomda tulajdonosságának részletes történetét írja le, hanem közli a könyvnyomda címjegyzékét is.[4] Ebben azt olvashatjuk a röpirat egyik példányáról, hogy „Báró Apor Károly proclamatió gyűjteményében az erdélyi Múzeum levéltárában Kolozsvártt” található, mégpedig ezzel a bejegyzéssel: „1848. Ápril 15: Péterfi József, R e i ch K á r o l y , Kovács Dániel és Dabóczi János felszólítása Marosvásárhely hű polgáraihoz, fol. 2 lap”[4]

A könyvnyomda címegyzéke[4] nyomán a röplap négy aláírójából kettőnek életéről is összegyűjtötte az anyagokat Szinnyei József a sokféle nyomdai termékre, folyóiratra, 54 ezer gyászjelentésre és kérdőíveken bekért önéletrajzokra alapozott „Magyar írók élete és munkái”-ban, hiszen úgy tartotta, hogy: „Miként a hadviselésnél nem egyedül a hadvezérek nyerik meg a csatát, úgy az irodalomban is minden közmunkás figyelmet érdemel a kutató részéről.”[5]

A kiáltvány első aláírója és feltehetően írója kibédi Péterfi József református esperes-lelkész[6] (marosszéki Sóvárad község, 1796. március 29.Marosvásárhely, 1873. július 11.) Péterfi 52 éves volt, amikor a marosvásárhelyi nemzetőrség az elsők között, már 1848 áprilisának közepén megalakult, és, mint azt Imreh Sándor, az akkor 18 éves nyomdászsegéd később az emlékirataiban feljegyezte, Péterfi elsőként jelentkezett a nemzetőrségbe.[7] Ugyancsak áprilisban tette közzé a „Felszólítása Marosvásárhely hű polgáraihoz” kiáltványt.[3] 1867. március 17-i beszédét is kinyomtattatta: „Egyházi beszéd, mondotta Magyarország alkotmányának visszaállításakor”.[6]

A kiáltvány negyedik aláírója Dabóczi János (1789Marosvásárhely, 1876. szeptember 7.) iparos polgár és református egyházi tanácsos. Szinnyei a kiáltványt az ő művének is tekinti. Dabóczi János 87 évet élt.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Rákóczy 1997 Bevezető
  2. Rákóczy 2009 Bevezető
  3. a b Rákóczy 1998  2.4. HTM 3083/Nyt. R.M. 2.3.1. „1848”
  4. a b c Koncz 1887
  5. Szinnyei Előszó
  6. a b Szinnyei Péterfi József, (kibédi)
  7. Imreh 2003 36. oldal
  8. Szinnyei Dabóczi

ForrásokSzerkesztés