Daday Loránd

(1893–1954) tanfelügyelő, író

Daday Loránd (Álnevei: Székely Mózes, Derzsi Mihály, Kovács Bálint) (Beszterce, 1893. november 6.Dés, 1954. július 23.) magyar író.

Daday Loránd
Élete
Született 1893. november 6.
Beszterce
Elhunyt 1954. július 23. (60 évesen)
Dés
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Életpályája szerkesztés

Középiskoláit Désen és Kolozsvárt végezte. A kolozsvári református teológia hallgatója volt, majd a budapesti egyetemen szerzett filozófiai doktorátust. Az 1920-as évek elején néhány cikket és karcolatot közölt a Napkeletben és a Pásztortűzben, ezekben a szocialista eszmék iránt is fogékony értelmiségiként tájékozódott a romániai valóság problémáiban. 1924-ben Semesnye Szamos menti községben kisebb birtokot örökölt, s egy időre teljesen elszakadt az irodalomtól.

Székely Mózes néven Budapesten kiadott regényeivel nemcsak irodalmi, hanem politikai körökben is nagy feltűnést keltett. Első regénye, a Zátony ugyanis azt a folyamatot mutatja be leleplező erővel, hogyan hull szét az erdélyi magyar földesúri birtok a feltörő román burzsoázia és a földet követelő parasztság kettős nyomása alatt.

Következő regényében, a Csütörtökben már a munkásosztály helyzetét jellemzi. A Zátony miatt „írásban elkövetett felséggyalázás” vádjával hat hónapi börtönre ítélték, annak ellenére, hogy perében Victor Eftimiu a PEN Club részéről védelmére kelt.

Büntetésének letöltése során került kapcsolatba a dési börtönben kommunista elítéltekkel, s kiszabadulva a Korunkhoz közeledett, ahol 1936-ban Derzsi Mihály névvel néhány novellája is megjelent. Szoros személyi barátság fűzte Gaál Gáborhoz, s ez irányt adott lehetőségeinek. Az 1940-es évek elején tanfelügyelői állást kapott Désen.

Már az 1944-et megelőző években kapcsolatot talált az illegális kommunista mozgalommal, s az utolsó években annak egyes akcióiban is részt vett. A második világháború után Dés városának polgármesterévé választották, majd az MNSZ aktivistája, s 1946-tól a dési líceumban tanárként működött haláláig.

Az Utunknak kezdettől fogva munkatársa, itt Kovács Bálint név alatt jelentek meg novellái, karcolatai. Novelláinak fő értéke író érzéke a drámai feszültségű helyzetek megteremtése iránt.

Írói pályája kiteljesedésének bizonyítéka hirtelen halála miatt félbemaradt regénye (A lápon át) is, amelyben – erős önéletrajzi vonatkozásokkal – egy mélyről érkezett értelmiségi útját készült megrajzolni századunk első felében.

Művei szerkesztés

  • Zátony (Budapest, 1931)
  • Csütörtök (Budapest, 1935)
  • Erdélyi nevelő-feladatok körvonalakban; Turul Ny., Dés, 1941
  • Kié az ország? Hazai színjáték három felvonásban (színmű, Budapest, 1944)
  • Malomszeg (novellák, 1954)
  • A lápon át (novellák, Dávid Gyula bevezetőjével, 1970)[1]
  • Egy régi udvarház árnyékában; Kráter, Pomáz, 2007 (Daday életműsorozat)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Írásainak posztumusz kiadása utolsó regénye elkészült részeivel.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Földes László: Az új és a régi Kovács Bálint írásaiban. Utunk 1950/9.
  • Molter Károly: Malomszeg. Igaz Szó 1954/5-6.
  • Szilágyi András: Daday feltámadása. Utunk 1970/32.
  • Nagy Pál: Lápon át – az önkifejezés felé. Utunk 1970/38.
  • Kormos Gyula: Most lenne nyolcvanéves; Papp Béla: Tanárom volt... Utunk 1973/47.
  • Homonnai Lenke: Fekete-fehér gyöngyszemek, Szabadság, 2020. július 24.