Dalbosec

Dalbosec, 1912 és 1918 között Dalbosfalva (románul: Dalboșeț) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Dalbosec (Dalboșeț)
Dalboseci utcakép 1900-ból
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Krassó-Szörény
Község	Dalbosec
Rang	községközpont
Irányítószám	327165
SIRUTA-kód	52589
Népesség
Népesség	858 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Népsűrűség	29,6 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	247 m
Terület	53,18 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 51′ 50″, k. h. 21° 57′ 31″44.863988, 21.958543
Dalbosec weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Dalbosec környéke 1769–72-ben

Dalboseci viselet 1900-ban

A helyi kórus 1902-ben

Nevének eredete

Nevét először 1603-ban Delboczecz, majd 1607-ben Delbocziecz, 1690–1700-ban Dalbocsecz, 1769–72-ben Talpaschez, 1774-ben Talposac, 1808-ban Dalbosecz, 1829-ben Talposits és Talpasicz, 1840-ben Dalbohez alakban írták. A Dalbosfalva nevet a helységnévrendezés során a főszolgabíró javasolta.

Földrajz

A Néra teraszán és a falu patakja által alkotott hordalékkúpon fekszik, északról a Dealul Mare, nyugaton az Osoina domb, délen az Almás-hegység határolja. 1784 utánig valószínűleg a mai Săliște dűlőben állt. Távolsága Resicabányától 80, Oravicabányától 97, Temesvártól 175 kilométer. A község területe 86,22 km². Legmagasabb pontja a 899 méter magas Blidaru, legalacsonyabb pontja 210 méter, átlagosan 600 méterrel a tengerszint felett fekszik. Kristályos kőzet alapon hordalékos formációk alkotják.

Népesség

A népességszám változása

1718-ban tizenöt, 1749-ben 52 házból (a két időpont között telepítették le a szállások népességét a faluba), 1807-ben 130 boronaházból és tisztiházakból állt. Népessége 1910-ig növekedett (akkor 2408-an lakták), azóta csökken, máig kevesebb mint felére. A fogyás fő oka a 20. század első felében a földbirtokok elaprózódása miatti születéskorlátozás volt, a második felében pedig a városokba vándorlás.

Etnikai és vallási megoszlás

• 1858-ban 1702 lakosából 1402 volt román, 214 cigány és 26 cseh nemzetiségű.
• 2002-ben 1000 lakosából 982 volt román nemzetiségű; 965 ortodox és 30 baptista.

Története

1603-ban a szerb Vajda család bírta. Rákóczi Zsigmond 1607-ben Lódi Simonnak és feleségének, Boronkai Zsuzsannának adományozta. Egy helyi hagyomány szerint a Habsburg hódítás előtt csupán a Budu (a későbbi Budescu), a Carebani (vagy Careba) és a Mariu (vagy Marin?) családok lakták. Egy másik helyi hagyomány viszont arról tud, hogy a 17. században Timok vidéki „vlachok” települtek be, a későbbi Baba, Sârbu, Dolângă és Șaicu család ősei. A hegyi szállások népét a hatóságok 1749 előtt a faluba telepítették. A szállások ezután főként időszakos, nyári lakóhelyül szolgáltak. 1775-ben a Határőrvidék egyik századának székhelyévé tették. Kaszárnya és öt tiszti ház, iroda és egy hétszobás fogadó épült benne. Az 1788-as osztrák–török háború idején Juszuf pasa ideiglenesen megszállta az Almás vidékét. A határőrség idején előbb olténiai aranymosó cigányok telepedtek meg a faluban, majd 1836-ban a megszüntetett Schönthal faluból négy cseh család, illetve ugyanebben az időben tiroli németek. Határőr lakói részt vettek többek között az arcolei és a lipcsei csatában és az 1866-os porosz–osztrák–olasz háborúban. A katonaköteles korú férfiakat 1848. április 13-án behajózták és hajón Goriziába vitték. Részt vettek az itáliai hadjáratban és csak 1851-ben tértek vissza Orsovára. A védelem nélkül maradt környékbeli falvakat 1848 augusztusában egy szerb határőregység dézsmálta, majd a lakók 1849 májusában Bem serege elől menekültek a nyári szállásokra. A Határőrvidék felszámolása után előbb 1873-ban Szörény, majd 1881-ben a bozovicsi járással együtt Krassó-Szörény vármegyéhez, 1925-ben pedig Krassó megyéhez csatolták. 1883-ban öt dalboseci család Dobrudzsába költözött. 1900-ban Constantin Burdea létesített benne szeszgyárat, aki a magyar kormánytól szabadalmat kapott a gyümölcspálinka-főzésre az Almás vidékén. A helyi tanító, a pap és a jegyző 1902-ben olvasó- és daloskört szerveztek. A Néra 1910 júniusi áradásában tizen megfulladtak. 1939–42-ben tejgyár működött benne. 1944. szeptember 17-én a német hadsereg tankjai Prigor felől támadták, de a Prigori-szoros bejáratánál szovjet és román tüzérség állította meg őket. Tíz napnyi kemény küzdelem után a németek Bozovics felé vonultak vissza. 1956-ban kiváltak belőle korábbi szállásai, Bârz, Boina és Boinița, valamint Kisresica és Prislop.

Látnivalók

• Ortodox temploma 1825–28-ban, barokk stílusban épült, 1894-ig zsindely fedte. Belső festése és ikonosztáza Bartolomeo Delliomini munkája 1908–09-ből, melyekről ittjártakor Nicolae Iorga is elismeréssel nyilatkozott.
• Falumúzeum.
• Volt határőrkaszárnya. Eredeti formájában 1774 után épült kilenc szobával, két konyhával, két pincével és parkkal. Ma körzeti orvosi rendelő és információs központ működik benne.

Gazdaság

Hagyományosan főként juhtenyésztő és gyümölcstermesztő falu. 1774-ben nyolcszáz, 1938-ban 2397 juhot írtak össze benne. A juhokat családonként vagy társulásokban legeltették a faluhoz tartozó hegyeken. Az itt készített szilva- és almalekvárt és szilvapálinkát a 19. század második felében budapesti és bécsi nagykereskedők vásárolták föl. A Néra lapályán gabonát is termesztettek, a gabona vetésterülete itt volt a legjelentősebb az almási falvak közül. 1874-ben huszonkét vízimalom őrölt területén. Határának a 2000-es években 32%-a volt erdő, 30%-a erdős legelő, 15%-a szántó, 10%-a rét és 4%-a legelő.

A Hanicska fivérek 1908-ban üveggyárat hoztak létre a falu északi részén, német és magyar tőkével. Százötven–kétszáz német és szlovák mestert hoztak a gyárhoz, a segédmunkát pedig helyiekre bízták (ők termelték például a kvarcot és fonták a fűzfavesszőt a demizsonokhoz). A gyár lámpaüveget, lámpásokat, poharakat, tálakat, kancsókat, tányérokat és demizsonokat állított elő. Ötven–hatvan fuvaros szállította rendszeresen az Ausztriából érkezett nyersanyagot a jablanicai állomásról és hordta szét a készárut a környék piacaira. A részvények többségét 1921-ben Wiedell lugosi bankár vette meg. Miután azonban a medgyesi üveggyár lerakatot nyitott Bozovicson, az üzem 1927-ben csődbe ment.

A Néra 1910-es áradásáig gépi erővel is mostak homokjából aranyat. Az első világháborúig egy bánya is létezett a falu külterületén, amelyből lignitet és kátrányt termeltek ki.

Híres emberek

• Itt született 1939-ben Ion Budescu költő.

Források

• Icoana Budescu: Dalboșeț: Studiu monografic, Reșița, 2007 [1] és [2]
• Pesty Frigyes: A Szörényi bánság és Szörény vármegye története. 2. kötet. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1878.