Dalnoki Béni

(1838–1914) operaénekes (tenor)

Dalnoki Béni, eredetileg Singer Benjámin, másként Bernát (Szabadka, 1838. május 3.Budapest, Terézváros, 1914. január 28.)[1] operaénekes (tenor). Dalnokiné Konti Fáni altista férje, Dalnoky Viktor dr. baritonista, rendező, fogorvos édesapja.

Dalnoki Béni
Életrajzi adatok
Született 1838. május 3.
Szabadka
Elhunyt 1914. január 28. (75 évesen)
Budapest
Házastársa Dalnokiné Konti Fáni (Stohl Franciska) (h. 1866, † 1908)
Gyermekei Viktor (1868—1955)
Pályafutás
Műfajok opera
Aktív évek 1857—1907
Hangszer énekhang
Hang tenor
Tevékenység operaénekes
A Wikimédia Commons tartalmaz Dalnoki Béni témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Az 1870-es debreceni színtársulatról készített tablón sorrendben a következő színészek láthatók: 1. Szakáll Róza (1848–1926); 2. Tannerné Szabó Róza, később Erkel Sándorné (1850–1922); 3. Bercsényi Béla (1844–1901); 4. Blaha Lujza (1850–1926); 5. Mándoky Béláné [Presly] Morzsai Emma (1844–1923); 6. Rónai Gyula (1828–1874); 7. Hetényi Laura, Molnárné (1830–1874); 8. Mándoky Béla (1839–1918); 9. Együd István (1838–1882); 10. Dalnoki Béniné, Konti Fáni (1842–1908); 11. Vízvári Gyula (1841–1908); 12. Gerecs János (1843–1910); 13. Dalfi Lőrinc; 14. Takács Emese, Bercsényiné (1847–1914); 15. Szabó József (1814–1875); 16. Szomolnoki Erzsi, Balla Istvánné; 17. Tanner István (1828–1878); 18. Dalnoki Béni (1838–1914); 19. Foltényi Vilmos (1820–1905); 20. Zöldi Miklós (1821–1876); 21. Foltényiné, Szákfy-Szabó Amália (1830–1901); 22. Zöldiné Szabó Julianna (1812–1886); 23. Dózsa József (1815–1886); 24. Philippovits István (1822–1885)

Élete szerkesztés

Singer Sámuel és Singer Rozália fiaként született. Karénekes volt, mikor a szülővárosában vendégszereplő Havi Mihály 1857-ben három hónapi ingyenes fellépése után társulatához szerződtette. 1860-ban Reszler Istvánhoz csatlakozott, az ő igazgatása alatt énekelt először főszerepet: Lyonelt Flotow Mártájában.[2] 1861-ben Richard Lewy(wd) énekmesternél Bécsben képezte „terjedelmes tenorhangját”. Carl Treumann(wd) is szerződtetni akarta, de ő 1862-ben Follinus János kolozsvári társulatigazgató ajánlatát fogadta el. Itt Káldy Gyula – ekkor még operarendező és karnagy – segítségével tanult be mintegy száz szerepet. Pályája csúcspontján Moritz Strakosch külföldre akarta vinni, de ekkor vette feleségül Konti Franciskát, s családját nem akarta elhagyni.[2] 1866/1867-től már feleségével együtt Aradon, 1870. szeptember 25-től Debrecenben, később Nagyváradon és Kassán működött. 1876/77 és '78 között újra Kolozsvárott játszott.[3] 1879. április 17-én, ismét Lyonelként, debütált Budapesten a Nemzeti Színházban. Egy év múlva ide szerződtették, innen került 1884-ben a megnyíló Operaházba tenorbuffóként. Nejét csak kórustagként alkalmazták. 1904-ben „tiszteletbeli tag” címet kapott. Ötven évnyi színpadi működés után, 1907. március 9-én volt a búcsúfellépése Adolph Adam A nürnbergi baba című egyfelvonásos vígoperájában, melyben Jonathánt énekelte, majd Offenbach Hoffmann meséi c. operájában Ferenc szolga szerepét is eljátszotta.[3] 1914-ben hunyt el agyszélhűdésben.

Pályája első felében lírai tenor szerepeket énekelt, idősödvén áttért a buffo figurákra. „…művészi pályáján egyetlen egyszer sem mondott le szerepéről”.[2]

Névleg – magyar állampolgárságának elnyeréséhez – az első világháború előtti években örökbe fogadta Karel Burian cseh hőstenor Wagner-énekest, aki így a Burian-Dalnoki Károly nevet is használta.[4]

Szerepei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés