Dalos Ferenc

Dalos Ferenc (eredeti néven: Domsa Ferenc, Szombathely, 1913. július 14. – Esztergom, 1988. január) magyar katona.

Dalos Ferenc
Született	1913. július 14. , Osztrák–Magyar Monarchia Szombathely
Meghalt	1988. január Esztergom
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	Gyalogság (lövész, felderítő)
Rendfokozata	őrmester
Egysége	I. honvéd felderítő zászlóalj
Csatái	Második világháború
Kitüntetései	Magyar Arany Vitézségi Érem Tűzkereszt Szolgálati Jel Erdélyi Emlékérem Délvidéki Emlékérem Német Vaskereszt II. oszt
Civilben	Géplakatos, Fűtő

Érdemei

Huszadikként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben.

Részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban, majd mint az I. honvéd felderítő zászlóalj tagjaként került ki az orosz frontra. Százada 1942 augusztus 7-8-án heves és mozgalmas küzdelmet vívott Uryw és Szeljavnoje közötti erdős mocsaras terepen. A küzdelem egyes osztagok részletharcává vált. Szakaszparancsnokát két géppisztolyos orosz támadta, akiket Dalos lelőtt. Mint golyószórós csatár önként vállalta, hogy fedezi szakasza mozgását. Amikor fészkét támadták golyószóróval és kézigránáttal visszaverte a támadást. Új állást foglalt. Gyalogos és harckocsi támadás bontakozott ki, intenzív tüzeléssel megállította azt. Századának sikerült visszavonulnia, de ő már nem tudott mert az ellenség hátába került. Elrejtőzött a terepen, majd a sötétedés beállta után golyószórójával elindult százada felé. Közben sebesült bajtársra akadt, akit elsősegélyben részesített, és akivel még egy napi rejtőzés után sikerült visszatérnie századához.
A háború végén amerikai fogságba kerül, hazatérése után igazolták, majd géplakatosként dolgozott.

Névváltozás

Felettesei – tévesen – szláv hangzású neve miatt megkérték, hogy magyarítson. Nem tudták, hogy a Domsa igen régi magyar név.

A háború után

A szovjet megszállás idején szerény, visszahúzódó életet élt. Családját féltette attól, hogy megtorlásnak teszi ki katonai érdemei felszínre kerülése esetén. Míg élt, kitüntetéseit dugdosta, halála után pedig elvesztek.

Nyughelye

Az Esztergom-szentgyörgymezei temetőben nyugszik (I. parcella 10. sor VII. sír). A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság Komárom-Esztergom megyében a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította, mint kiemelkedő személy sírját. A védettség közzététele a Magyar Közlönyben és a Hivatalos Értesítőben történt (HÉ 2009/9).