Damon Knight (Baker City, 1922. szeptember 19.Eugene, 2002. április 15.) amerikai tudományos-fantasztikus író

Damon Knight
Született 1922. szeptember 19.[1][2][3][4][5]
Baker City
Elhunyt 2002. április 15. (79 évesen)[1][2][3][4][5]
Eugene[6][7]
Állampolgársága amerikai
Házastársa Kate Wilhelm (1963–2002)
Foglalkozása
Kitüntetései

SablonWikidataSegítség
A The Earth Quarter című novella az If magazin 1955. januári száma címlapján
A The Visitor at the Zoo című novella a Galaxy Science Fiction 1963. áprilisi száma címlapján

ÉleteSzerkesztés

Hood Riverben nőtt fel, tizenegy évesen lett a tudományos-fantasztikus irodalom rajongója, egy fanzint is kiadott Snide címen, amelynek összesen két száma jelent meg.[8] Nyomtatásban először egy rajza jelent meg az Amazing Stories című magazinban.[9] Első novelláját a The Itching Hour-t a Ray Bradbury által szerkesztett és kiadott Futura Fantasia 1940. nyári számában publikálta. Ezt követte 1941 februárjában a Resilience című írás a Donald A. Wollheim által szerkesztett Stirring Science Stories-ben. Egy szerkesztői hiba érthetetlenné tette a történet végét, ezért egy másik lapban 1978-ban Knight két oldalas bevezetőjável újra megjelentették. Irodalmi pályafutása elején New York-ban élt, s a Futurians írókör tagja volt. Egy novellája egy sci-fi rajongói csoport paranormális felbomlását mutatja be, s több író cameoszereplését tartalmazza, alig álcázott nevek alatt, H. Beam Piper például mint "H. Dreyne Fifer" szerepel a műben.

Damon Knight erőssége a novella volt, széles körben elismerik e műfaj mestereként.[10] A nagyközönség leginkább a To Serve Man című munkáját ismeri, amely az Alkonyzóna egyik epizódjának alapjául is szolgált. E mű 2001-ben Retro-Hugo-díjat kapott mint 1950 legjobb novellája. Knight tudományos-fantasztikus kritikai munkássága is jelentős, pályafutása akkor kezdődött, amikor 1945-ben így írt A. E. van Vogt-ról: "ő nem olyan óriás, mint amilyennek gyakran tartják. Ő csak egy törpe, aki megtanult kezelni egy túlméretes írógépet". A The Magazine of Fantasy and Science-Fiction megtagadta az írás közzétételét, e munkája (több más kritikájával együtt) végül az In Search of Wonder című kötetben jelent meg. Algis Budrys írta, hogy Knight és James Blish "átalakították a kritika szabályait". Az "idióta cselekmény" kifejezést, amely azt jelenti, hogy egy történet cselekménye csak azért működik, mert a szereplők csaknem mindegyike idióta Knight gyakran használta kritikáiban, így ismertté vált, bár a kifejezést magát feltehetőleg James Blish találta ki. Knight egyetlen, nem Retro-Hugo-díját a "Legjobb kritikus" kategóriában kapta 1956-ban.

Alapítója volt a Science Fiction and Fantasy Writers of America (SFWA) szervezetnek,[11] társalapítója a National Fantasy Fan Federation-nak[12], a Milford Writer's Workshop-nak[13] és a Clarion Writers Workshop-nak[14]. Az SFWA tagjai és korábbi elnökei 1994-ben a "13. nagymesternek" díjjal tüntették ki, e díjat halála után Damon Knight Memorial Grand Master névre keresztelték át. Haláláig az oregoni Eugene-ben élt második feleségével Kate Wilhelm írónővel.[15] Irodalmi hagyatékát az Oregoni Egyetem őrzi.[16]

Magyarul megjelent műveiSzerkesztés

  • Embert szolgálni (novella, Galaktika 42., 1981)
  • Dilibot (novella, Galaktika 42., 1981)
  • Különleges teher (novella, Galaktika 42., 1981)
  • Így ér véget a világ (novella, Galaktika 64., 1986)
  • Szabadjegy akárhova (novella, Galaktika 70., 1986)
  • Négyes fogat (novella, Galaktika 71., 1986)
  • Van idő (novella, Galaktika 125., 1991)
  • Különleges adomány (novella, Galaktika 126., 1991)
  • Ember a korsóban (novella, Galaktika 128., 1991)
  • Új nap virrad az Aurórán (novella, Galaktika 219., 2008)
  • Idegen állomás (novella, Galaktika 259., 2011)
  • A jámborak földjén (novella, Galaktika 271., 2012)
  • A hajósinas (novella, Metagalaktika 3., 1982)
  • Anachron (novella, Metagalaktika 4., 1983)
  • A kezelő (novella, Metagalaktika 9., 1986)
  • Egy, kettő, három… (novella, Átjáró Magazin 4., 2002)
  • Nézőpont (novella, X Magazin II/12, 1997)
  • A hasonmások (novella, A csillagűzött szerető c. antológia, Szépirodalmi kiadó, 1972, Olcsó Könyvtár sorozat)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b NooSFere (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. https://www.princeton.edu/~achaney/tmve/wiki100k/docs/Damon_Knight.html
  7. http://www.gumbopages.com/looka/archive/2002-04.html
  8. Battistella, Edwin: Damon Knight (1922-2002). The Oregon Encyclopedia. (Hozzáférés: 2012. július 31.)
  9. Knight, "Knight Piece," Brian W. Aldiss & Harry Harrison, Hell's Cartographers, Orbit Books, 1976, p. 105.
  10. The Best of Damon Knight. Nelson Doubleday (1976) 
  11. Science Fiction and Fantasy Writers of America History and Statistics. Science Fiction and Fantasy Writers of America, Inc. [2011. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 1.)
  12. The History of N3F. The National Fantasy Fan Federation. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 1.)
  13. Milford History. Milford Speculative Fiction Writers. (Hozzáférés: 2011. október 1.)
  14. Robin Scott Wilson. Gollancz/SFE Ltd.. (Hozzáférés: 2011. október 15.)
  15. Damon Knight, 79, Writer and Editor of Science Fiction, Dies”, The New York Times, 2002. április 17. 
  16. Celebrating CSWS 40th with the le Guin Feminist Science Fiction Fellowship, 2013. július 7.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Damon Knight című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés