Dandie Dinmont-terrier
A Dandie Dinmont-terrier a kutyák terrier családjába tartozó skót kutyafajta. Teste nagyon hosszú, lábai rövidek, a feje tetején pedig jellegzetes fejdísz alakzatban nő a haja. A fajta Sir Walter Scott Guy Mannering című regényének egyik szereplője után kapta a nevét. A modern faj létrehozója James Davidson volt. Davidson kutyájának az ősei a környéken élő családok, így a Holystone-ban élő családok terrier kutyái voltak.
| Dandie Dinmont-terrier (Dandie Dinmont Terrier) | |
 | |
| Fajtagazda ország | Nagy-Britannia |
| Osztályozás | |
| Csoport | III. Terrierek |
| Szekció | 2. Kis méretű terrierek |
| Fajtaleírás | |
| Osztályozó szervezet | FCI |
| Érvényes standard | magyar |
| Kiadás éve | 1987 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dandie Dinmont-terrier témájú médiaállományokat. | |
Annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban három fajtaklub is foglalkozik velük, a The Kennel Club által megjelentetett Sebezhető Hazai Fajták könyvében szerepel. Ennek az oka az évente regisztrált kiskutyák alacsony száma. A kutyák barátságosak, de edzettek, így idősebb gyermekekkel lehet együtt hagyni. Az átlagosnál gyakrabban betegszik meg rákban.
Története szerkesztés
A faj eredete Anglia és Skócia határmegyéiben az 1600-as években élő, és borzokra, valamint vidrákra vadászó terrierekig vezethető vissza.[1][2] Bár pontos eredetük nem ismert, az bizonyosnak tűnik, hogy közük van az 1700-as években Holydstone-ban élő Allanek kutyáihoz.[1] Ezek valószínűleg a border terrierek egyik fajtájához tartoztak.[3] A család feje a közeli Gerlinghamben született Willie "Piper" Allen volt.[1] műléggyel horgászott, és azért tartott kutyákat, hogy segítsenek neki előhívni a vidrákat. Kutyái annyira ismertté váltak, hogy Lord Ravensworth is kölcsönvette őket az Eslington Parkban lévő otthonába, hogy pusztítsák el az ott élő vidrákat. Lord Ravensworth ezután sikertelenül próbálta megvenni.[4] Willie Piper 1779. február 18-án halt meg. Kutyáit ezután fia, James gondozta.[5] Utána James fia örökölte a kutyákat, aki az egyik kutyát a határ skót oldaláról, Town Yetholmból érkező Francis Sommer úrnak eladta "Old Pepper" nevű kutyáját. Old Pepper Willie Allen kedvenc kutyájának, a Lord Ravensworth birtokán is szolgáló kutyának az egyik leszármazottja volt.[5]
A fajta egészen 1814-ig ismeretlennek számított a határvidék területein kívül. Ekkor jelent meg Sir Walter Scott Guy Mannering című regénye. Scott Selkirkshire serifjeként töltött itt huzamosabb időt, és ekkor ismerkedett meg a rókák és vidrák elejtésére specializált állattal. A Guy Mannering írása közben megalkotta "Dandie Dinmont" karakterét, akinek több terrirje is volt. "Pepper" és "Mustard" a szőrük színe alapján kapták a nevüket. Dinmont karakterének alapja egy élő farmer, James Davidson volt, aki teriereket tartott.[6] Ő valójában ilyen módszerrel adott nevez az állatainak.[7] Davidson kutyái több helyről származtak, és voltak közöttük Allan, Anderson és Faas kutyáinak leszármazottai is.[8][9] Davidson lejegyezte a keverést, és ennek köszönhetően őt tartják a fajta első gazdájának.[10]
Az 1800-as években több más fajjal is keresztezték, és így kerülhettek a fajta tulajdonságai közé a tacskókra jellemző vonások.[11][12] Ennek ellenére néhány tenyésztő még ma is foglalkozik a keresztezés előtti fajta tenyésztésével.[11] A tacskóval történt keresztezés múltbéli lehetőségével először John Henry Walsh állt elő "Stonehenge" néven megírt tanulmányában.[13] Korának több tenyésztője is visszautasította ezt.[14] Az 1800-as évek közepén népszerű fajnak számított, és Scott műve nyomán egyre több helyen használták a vadászatok sikerességéhez.[7] Ez mindmáig az egyetlen kutyafajta, mely egy képzeletbeli hősről kapta a nevét. Ekkortájt keletkeztek azok a feljegyzések, melyek szerint a fajnak köze van a bedlington terrier kitenyésztéséhez.[15]
Leírás szerkesztés
A fajtának hosszú teste rövid lába és a skót kutyáknál szokatlanul lelóg a füle. A nyakuk izmos. Átlagos marmagasságuk 20–28 cm (8-11 inch) súlyuk 8.2–11 kg. A fajta kétféle színváltozatban fordulhat elő a "paprika" és a "mustár". Átlagba 10-13 évig élnek. A fajta általában barátságos de a tenyésztők csak nagyobb gyerekek mellé ajánlják.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Cook (1885): p. 5
- ↑ Dandie Dinmont Terrier. The Kennel Club. [2011. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
- ↑ Cook (1885): p. 70
- ↑ Cook (1885): p. 6
- ↑ a b Cook (1885): p. 7
- ↑ Cook (1885): p. 8
- ↑ a b Cook (1885): p. 9
- ↑ Cook (1885): p. 10
- ↑ Cook (1885): p. 14
- ↑ Cook (1885): p. 15
- ↑ a b Cook (1885): p. 28
- ↑ Cook (1885): p. 69
- ↑ Cook (1885): p. 72
- ↑ Cook (1885): p. 75
- ↑ Glover, John. The Working Bedlington. Machynlleth, Powys: Coch-y-Bonduu Books, 13. o. (1999). ISBN 9780853801122
Források szerkesztés
- Cook, Charles. The Dandie Dinmont Terrier: Its History and Characteristics. Edinburgh: David Douglas (1885)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Dandie Dinmont Terrier című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.