Daniel Shechtman

Daniel Dan Shechtman (Tel-Aviv, Palesztinai Brit Mandátum, 1941. január 24.[2]) izraeli tudós, az Israel Institute of Technology ("Technion") anyagtudományi professzora, az amerikai Ames Laboratory kutatója, az Iowa State University vendégprofesszora. 1982. április 8-án, miközben a washingtoni Nemzeti Szabványügyi Iroda (U.S. National Bureau of Standards) munkatársa volt, felfedezte az ikozaéder fázist, ami új területeket nyitott meg a kvázikristályok kutatása területén.[3][4] 2011-ben a kémiai Nobel-díjjal tüntették ki a kvázikristályok felfedezéséért.[5]

Daniel Shechtman
דן שכטמן
(דן שכטמן)
Daniel Shechtman 2011-ben, kezében az általa felfedezett kvázikristályok egy modelljével
Daniel Shechtman 2011-ben, kezében az általa felfedezett kvázikristályok egy modelljével
Született 1941. január 24. (80 éves)
Tel-Aviv, Palesztinai Brit Mandátum
Állampolgársága
Nemzetisége izraeli
Házastársa Tzipora Shechtman
Gyermekei Yoav Shechtman
Foglalkozása kémikus
Iskolái Technion – Israel Institute of Technology
Kitüntetései Fizikai Wolf-díj (1999)
Izrael-díj (1999)
Kémiai Nobel-díj (2011)
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Shechtman
דן שכטמן
témájú médiaállományokat.
Shechtman felfedezését a kvázikristályok területén tette: olyan kristályos anyagok, amelyeknek nincsenek ismétlődő struktúrái, mint a képen is látható alumínium-palládium-mangán ötvözet.[1]

Tanulmányai és munkásságaSzerkesztés

1966-ban az Israel Institute of Technology-n ("Technion") szerezte főiskola, majd 1968-ban egyetemi diplomáját, majd 1972-ben doktori fokozatát anyagtudományi területen.[2] Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudomány Tanácsának támogatásával az Ohio állambeli Wright Patterson Légierőbázison található kutatólaboratóriumban dolgozott, ahol titániumötvözetek mikrostruktúráját és tulajdonságait vizsgálta. 1975-től a Technion tanára volt az anyagtudományi tanszéken. 1981–1983 között fizetetlen szabadságot vett ki és a Johns Hopkins Egyetemen folytatta kutatásait és a hirtelen megszilárduló alumíniumötvözetek tulajdonságait vizsgálta. Eközben fedezte fel az ikozaéder fázis, amí új területet nyitott a kvázikristályok kutatásában.

A felfedezés rendkívül ellentmondásos volt, az anyagkutatás egyik elismert szakértője, Linus Pauling jelentette ki, hogy "kvázikristályok nincsenek, csak kvázitudósok".[6] Shechtman kutatásvezetője pedig felkérte, hogy távozzon a csapatából, amelyre szégyent hozott.

Shechtman felfedezése után más kutatócsoportok is elkezdtek foglalkozni a területtel és hamarosan empirikus megfigyelésekkel támasztották alá elméletét. Kiderült, hogy a kvázikristályok alacsony hő- és áramvezető tulajdonságokkal rendelkeznek, de nagy a strukturális stabilitásuk. Találtak természetes kvázikristályokat, illetve számos alkalmazási területet, többek között a finomműszeriparban használt acél, az elektromos vezetékek szigetelése és a konyhai edények tapadásgátló bevonatai is tartalmaznak kvázikristályokat.[7][8]

2011-ben a kémiai Nobel-díjjal tüntették ki a kvázikristályok felfedezéséért.[7]

Későbbi munkásságaSzerkesztés

1992–1994 között ismét fizetetlen kutatói szabadságot vett ki és az amerikai szabványügyi hivatal laboratóriumában a gyémánt felhasználását tanulmányozta a kémiai úton készített bevonatok készítése során (Chemical vapor deposition, CVD).

2004-ben lett az Iowa State University részidős professzora, általában egy évből 5 hónapot tölt az iowai Ames-ben.[9][10]

PublikációkSzerkesztés

  • Shechtman, Dan (1984). „Metallic Phase with Long-Range Orientational Order and No Translational Symmetry”. Physical Review Letters 53 (20), 1951. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.53.1951.  
  • Shechtman, Dan (1985). „Nuclear γ-ray resonance observations in an aluminum-based icosahedral quasicrystal”. Physical Review B 32 (2), 1383. o. DOI:10.1103/PhysRevB.32.1383.  
  • D. P. DiVincenzo and P. J. Steinhardt, eds. 1991. Quasicrystals: The State of the Art. Directions in Condensed Matter Physics, Vol 11. ISBN 981-02-0522-8.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ünal, B, V. Fournée, K.J. Schnitzenbaumer, C. Ghosh, C.J. Jenks, A.R. Ross, T.A. Lograsso, J.W. Evans, and P.A. Thiel (2007). „Nucleation and growth of Ag islands on fivefold Al-Pd-Mn quasicrystal surfaces: Dependence of island density on temperature and flux”. Physical Review B 75, 064205. o. DOI:10.1103/PhysRevB.75.064205.  
  2. a b Dan Shechtman – Israel Academy of Sciences and Humanities. [2011. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
  3. Israeli Wins Chemistry Nobel For Quasicrystals. npr.org. [2011. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
  4. Természet Világa. 2012. 143. évf. 2. sz. 50-53. o.
  5. Dan Shechtman – Biographical. Nobelprize.org. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
  6. Lannin, Patrick. „Ridiculed crystal work wins Nobel for Israeli”, 2011. október 5.. [2015. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. október 22.) 
  7. a b Van Noorden, Richard: Impossible crystals snag chemistry Nobel. nature, 2011. október 5. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
  8. Carpenter, Jennifer: Nobel win for crystal discovery. BBC, 2011. október 5. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
  9. Iowa State prof wins Nobel in chemistry (Chicago Tribune, October 5, 2011)
  10. Iowa State, Ames Laboratory, Technion Scientist Wins Nobel Prize in Chemistry

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dan Shechtman című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés