Főmenü megnyitása

Dankó József Károly (Pozsony, 1829. január 26. – Pozsony, 1895. január 16.) c. püspök, egyháztörténész; a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1881).

Dankó József Károly
Született 1829. január 26.
Pozsony
Elhunyt 1895. január 16. (65 évesen)
Pozsony
Foglalkozása püspök,
egyháztörténész

PályájaSzerkesztés

Dankó Antal építőmester és Kaitler Jozefin fia. A gimnáziumot szülővárosában végezte. 1843-ban az esztergomi főmegyei papok sorába lépett, és a pozsonyi Emericanumba küldték; 1844–1847 között Nagyszombatban bölcseleti és hittani tanfolyamokat hallgatott, majd tanulmányait Bécsben, a Pázmány-papnevelőben folytatta. Tanulmányai befejeztével, 1852 elején áldozópappá szentelték, majd 1854-ben teológiai doktori oklevelet nyert, és a Pazmanaeum tanfelügyelőjévé, 1857-ben tanárává nevezték ki. Közben beutazta Németországot és Svájcot, több egyetemet is meglátogatott. 1858-ban az esztergomi tartományi zsinatnál teológusként működött. 1860-ban a felső papnevelő intézetben tanulmányi kormányzó lett. 1862-ben utazást tett Belgiumban és Hollandiában, 1863-ban huzamosabb időt töltött Velencében. 1864-ben az esztergomi főegyház tiszt. kanonokjává, a következő évben a bécsi egyetem hittani karának dékánjává, 1870-ben a bölcseleti kar igazgatójává és bélakúti apáttá nevezték ki.

Művészeti gyűjteményéből 1871-ben Albrecht Dürer születésének évfordulóján kiállítást rendezett. Mint főegyházi kincstári alőr a kincstárat és a káptalani levéltárat is tanulmányozta. 1874-ben pápai főpap és barsi főesperes lett. Miután letelt a visitatio canonica szabályai szerinti tanársági kötelezettsége, ettől a hivatalától betegsége miatt saját kérelmére fölmentették. Ekkor Olaszországba utazott, ahol Dante műveit és az olasz művészettörténetet tanulmányozta. 1876-ban egészségi okokból újra Olaszországba kellett utaznia, ezért a papnevelő kormányzói tisztétől is megvált. 1877. májusban hazatért Esztergomba, majd 1878-ban Párizsban a nemzeti könyvtárban és a Louvre-ban dolgozott, 1879-ben Firenzében Dantét és az olasz művészetre tett hatását kutatta, dolgozta fel. 1880-ban Németországban végzett művészettörténeti tanulmányokat. 1881 őszén ismét Firenzében folytatta Dante-tanulmányait. 1882-ben grafikai gyűjteményéből az országos könyvkiállításon könyvornamentikai kiállítást rendezett, ez irányban Münchenben és Stuttgartban búvárkodott. Később a főkáptalan a jogügyi bizottság elnöki tisztét bízta rá, a hercegprímás pedig a hittudományi kar igazgatójává nevezte ki. 1886-ban székesegyházi főesperes, 1889-ben Szent Mártonról nevezett pozsonyi prépost, 1890-ben címzetes pristinai püspök, valamint a műemlékek országos bizottságának és a Magyar Tudományos Akadémia irodalomtörténeti bizottságának tagja lett.

MunkáiSzerkesztés

  • Historia Revelationis Divinae Veteris Testamenti. Vindobonae, 1862. Online
  • Constitutiones synodales almae ecclesiae Strigoniensis A. 1450. Strigonii, 1865.
  • Hofbauer Kelemen Mária. Hagiographiai vázlat, különös tekintettel a megboldogult viszonyaira magyar nemzethez. U. ott, 1865.
  • Historia revelationis Divinae Novi Testamenti és De Sacra Scriptura ejusque interpretatione commentarius. Vindobonae, 1867. Három kötet.
  • Collationes Fr. Bernardi de Lutzenburgo O. P. De quindecim virtutibus glorios. Virginis Mariae Moguntiae, 1868.
  • Győrmegyei Sabaria, Esztergom, 1868. (Különnyomat a Magyar Sionból.)
  • Die Erzabtei Martinsberg (Sabaria) der Geburtsort des h. Martinus Turonensis. Wien, 1868.
  • Franz X. Dobyaschofski. Eine Federzeichnung. U. ott, 1868. (Magyarul is. U. ott, 1872.)
  • Ehrbahr sei die Ehe in Allem. Trauungsrede. Gran, 1870.
  • Esketési beszéd. U. ott, 1871.
  • Magyar szertartási régiségek U. ott, 1871.
  • Joannes Sylvester Pannonius (Erdősi) Leben, Schriften und Bekenntniss. Wien, 1871.
  • Triplex Corona Divi Josephi. Strigonii, 1871.
  • A húsvéti isteni szolgálat a régi magyar egyházban. U. ott, 1872. (Németül is, Bécs, 1872.)
  • Sanctitas et doctrina d. Thomae Aquinatis. Strigonii, 1874.
  • Divum Hieronymum oppido Stridonis in regione interamna (Muraköz) Hungariae A. 331. P. Chr. natum esse. Moguntiae, 1874. (Accedit tabula veteris Pannoniae.)
  • De ortu progressuque capellae Bakacsianae commentariolum. Strigonii, 1875.
  • Vesperbilder Raphael Santi's und Albrecht Dürer's. Tübingen, 1878. (Különnyomat a Theol. Quartalschriftből.)
  • Történelmi, műirodalmi és okmánytári részletek az esztergomi főegyház kincstárából. Esztergom, 1880. (Ism. Századok, Hon 299. sz.)
  • Dürer A. fájdalmas férfia. Bpest, 1881.
  • Dankó József esztergomi kanonok könyvornamentikai kiállítása. U. ott, 1882.
  • Albrecht Dürer's Schmerzensmann. U. ott, 1882. (Különnyomat az Ungar. Revueből.)
  • A francia könyvdísz a renaissance-korban. Ugyanott, 1886. (Akadémiai székfoglaló 1885. április 13. Ism. Nemzet 61. sz. Művészi Ipar 264. l.)
  • Quinquagenaria sacerdotii... Joannis Simor, Hungariae primatis metrop. ecclesiae Strigoniensis archiepiscopi. Strigonii, 1886.
  • Simor János bibornok herceg-primás a tudományok és művészetek barátja. Emlékkönyv aranymiséjének ünnepére. U. ott, 1886.
  • Albrecht Dürer: Die vier Temperamente. Gent, 1888.
  • Albrecht Dürer's Glaubensbekenntniss. Eine theologischkunstgeschichtliche Studie. Tübingen, 1888.
  • Dankó Josephi alloquium quo die 24. dec. 1888. salutavit d. Carolum Bubla el. episcopum Arbensem cum is munus praepositi... adiret. (Addita est brevissima vitae eius descriptio.) Strigonii, 1889.
  • Hosius Szaniszló bibornok és életrajzirói. Emléklap arcképével. U. ott, 1889.
  • Magyar egyházi bibliographiai érdekességek. Az Ordinariusok. Budapest, 1889. (Különnyomat a M. Könyv-Szemléből.)
  • Vetus hymniarium ecclesiasticum Hungariae. Budapest, 1893. (A magyarországi középkori latin egyházi költészet alapvető gyűjteménye, középkori latin nyelvű kódexekből).

1881-ben megbízást kapott Simor János bíbornok-prímás és esztergomi érsektől, hogy győri püspöki és esztergomi érseki főpásztorságának idejéből a papsághoz és hívekhez intézett körleveleiből szakszerű kiadást rendezzen. Ez a mű 1883-ban került ki a sajtó alól (Esztergom, öt kötet.)

Műgyűjteménye állt: 75 függőképből; egy jelentős, 379 lapot tartalmazó Dürer-gyűjteményből; régi és újabb mesterek válogatott karcaiból (2702 db); könyvornamentikai részből, a címek, betűk, nyomdászbélyegek, vignettek, könyvtárjegyek (2800 db); mű-fényképekből (2381 db); végül tízezer darabnál gazdagabb arcképgyűjteményből.

ForrásokSzerkesztés