Daróc (szövet)
A daróc a cigája vagy racka festetlen gyapjából készült szövet, gyapjúposztó, amelyből régen kabátfélét, felsőruhát készítették.
Története
szerkesztésA daróc szó eredete ismeretlen.
A szó először 1349-ben fordult elő, de nem világos, hogy anyag vagy ruha értelemben említették-e. 1493-ban szürke posztó jelentésben fordult elő először. Ruha értelemben 1560-ból van róla az első biztos adat. Az írásos említésekben szokmány, kankószűr, zeke, condra kacagány neveken említették a belőle készült ruházatot.
A daróc név Erdélyben általános, bár vannak rá alföldi, szegedi és bihari adatok is.
Anyaga a Székelyföldön a cedele-, condra-, daróc-, harisnya- vagy zekeposztó-nak nevezett négynyüstös, ványolt posztó, melyeknek színe szürke, barna, fehér vagy fekete, ez jórészt a juhok gyapjának természetes színe is.
Régen házilag készült, majd később leginkább kisiparilag állították elő. Kötése a legegyszerűbb vászon- vagy sávolykötés, csinozása pedig kallózás és préselés. E szövetek felülete is nemezült s ezért vízhatlanok.
Szabásában a daróc a szűrhöz hasonlít, de jóval kisebb annál, mivel egyenes, varrás nélkül forduló válla, oldaltoldása van, valamint az ujjak beillesztésének módja és az egész ruha derékszögűsége miatt is.
A darócot a szűrtől elejének rézsútos csukása is megkülönbözteti. Ez a rézsútos csukás a magyar öltözetben régi keleti elem.
A darócot régen nyakba vetve, panyókán viselték, és a nyaknál szíjjal erősítették össze.
Kitűnő minőségű darócot gyártottak Erdélyben: Brassóban, Nagyszebenben, Segesváron, Pinkafőn is, de daróckészítéssel foglalkoztak például a Bihar megyei Alsófeketevölgy lakói is. A leghíresebb daróc, a brassói Kenyeres Janó féle daróc volt.
Források
szerkesztés- Magyar néprajzi lexikon
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (I–VI., Pest., 1868–Bp., 1873)
- Györffy István: A kaczagány (Népr. Ért., 1912)
- Zoltai Lajos: A debreceni viselet a XVI–XVIII. században (Ethn., 1938)
- Gáborján Alice: Három magyar népi posztóruha (Népr. Ért., 1972).