Dardenne testvérek

belga filmrendező, forgatókönyvíró, producer testvérpár

Jean-Pierre Dardenne (Engis, 1951. április 21. –) és Luc Dardenne (Awirs,[1] 1954. március 10. –) ismertebb nevükön Dardenne testvérek, vagy Dardenne fivérek belga filmkészítő páros, akik közösen írják a forgatókönyveket, készítik elő, forgatják, rendezik a filmeket és végzik a produceri munkát.[2]

Dardenne testvérek
Jean-Pierre (balra) és Luc Dardenne a 2015-ös cannes-i fesztiválon
Jean-Pierre (balra) és Luc Dardenne
a 2015-ös cannes-i fesztiválon
Született Jean-Pierre Dardenne
1951április 21. (71 éves)
Engis, Belgium
Luc Dardenne
1954március 10. (68 éves)
Awirs, Belgium
Liège
Nemzetisége vallon
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Belga Korona-rend nagykeresztje (2005)
  • A Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktora (2010)
  • A vallon érdem parancsnoka (2011)
Rendezői pályafutása
Aktív évek 1979-től napjainkig
Híres rendezései
Díjai
A Wikimédia Commons tartalmaz Dardenne testvérek témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Dardenne-ék az 1970-es évek végén kezdtek el narratív és dokumentumfilmeket készíteni. Az 1990-es évek közepén kerültek a nemzetközi figyelem középpontjába Az ígéret című nagyjátékfilmjükkel. Rendszeres meghívottjai a cannes-i fesztivál különböző szekcióinak, ahol számos díjat nyertek, s az Arany Pálmát nyert Rosetta (1999), valamint A gyermek (2015) című filmjeik révén bekerültek abba a szűk körű elitklubba, amelynek addig olyan, két fődíjat hazavitt alkotók voltak a tagjai, mint Francis Ford Coppola, Imamura Sóhei, Emir Kusturica, Bille August, Michael Haneke, Ruben Östlund és Ken Loach.[3]

A Dardenne-alkotások sora a dokumentarista kezdetek óta koherens és igényes; főleg baloldali témákat és nézőpontokat tükröznek, ezért a testvérpárra úgy tekintenek, mint a társadalmi problémákkal foglalkozó európai filmek nagy képviselőire, hasonlóan Ken Loach-hoz és Mike Leigh-hez.[3] Dardenne-ék jó híre és tekintélye elsősorban abból ered, hogy megújították az esztétikát és a narrációt a konkrét, kifinomult és közel sem könnyed stílusuknak köszönhetően; a vállra vagy kézbe vett kamerájuk a lehető legközelebbről mutatja a feszült arcokat és követi a mozgásokat. Filmjeikben szokatlanul hosszú snitteket használnak, megragadva az idegesség gesztusait, az üresség pillanatait, az ingerültséget, s a frusztrációt. Az alkotásokat hosszú csendek uralják, gyakorlatilag hiányzik a zenei aláfestés, a szereplők többnyire amatőrök, vagy ismeretlen színészek.[4]

ÉletpályájukSzerkesztés

Gyermekkor és tanulmányokSzerkesztés

Lucien és Marie-Josée Dardenne gyermekeiként a Dardenne testvérpár Liège ipari külvárosában, Seraingban nőtt fel. Gyerekkoruk környezete meghatározó eleme lett filmművészetüknek: csaknem minden filmjük e vidéken, ahogy ők mondják: „itt” játszódik.[5] Erről a sajátos városkörnyéki környezetről Luc ezt mondta: „Engis sokáig Európa legszennyezettebb faluja volt. Az 1930-as években három ember halt meg itt mérgezésben. Sartre A dialektikus ész kritikájában a kapitalizmus ellentmondásainak illusztrációjaként említi. A falu lakossága keményen küzdött életkörülményeik javításáért”.[3]

Jean-Pierre Dardenne a Louvain-la-Neuve-i Műsorszórási Művészetek Intézetének (IAD) drámaszakos hallgatójaként találkozott Armand Gatti francia író, költő, forgatókönyvíró rendezővel, aki erősen hatott rá, és aki lehetővé tette számára, hogy ő és testvére rendezhessen. Luc asszisztense lett a La Colonne Durutti és az L'Arche d'Adelin színházi kísérleteiben, majd később a Nous étions tous des noms d'arbres című filmjében.[6]

1974 és 1977 között Jean-Pierre színház- és drámaművészetet, Luc pedig filozófiát hallgatott.[7] Felsőfokú tanulmányaik befejezése után „a fivérek”, ahogy barátaik és munkatársaik nevezik őket, elkötelezett, harcos videókat forgattak a munkáslakótelepeken zajló eseményekről és küzdelmekről. Ezen alkotásokat saját zsebből finanszírozták. Az ipari városnegyedekben sugárzott projektjeikben találkozott a filmművészet az élet társadalmi vonatkozásaival.[6] Ez a két elem lett elkötelezett filmművészetük alapja, mind a fikciós, mind dokumentumfilmek esetében.[6]

A dokumentumfilmezés kezdete (1970-es évek)Szerkesztés

Luc és Jean-Pierre Dardenne 1975-ben megalapította a Dérives produkciós céget, amely mintegy ötven dokumentumfilm finanszírozását végezte, kihasználva a függetlenség, a társadalmi elkötelezettség és a mozi összekapcsolását lehetővé tevő struktúrákat. Ezután 1981-ben megalapították a Films Dérives Productions vállalatot, amely hat játékfilmet gyártott le, majd 1994-ben a Les Films du Fleuve(wd) céget, amely Az ígéret című drámájuktól az összes rendezésüket finanszírozta, továbbá számos szerzői film gyártásában vett részt: Sólveig Anspach Rossz idő, Eugène Green Élő világ, Bruno Podalydès A sárga szoba rejtélye, Costa-Gavras A fejsze, vagy a közelmúltban Pierre Schoeller Államérdekből, Ken Loach Szesztolvajok és Cristian Mungiu Dombokon túl című alkotása. E struktúra teszi lehetővé számukra, hogy teljes vertikumában (forgatókönyv, rendezés, gyártás) önállóan valósítsák meg saját szerzői filmes álmaikat.[6]

1978-ban a fivérek számos dokumentumfilmet készítettek a szabad rádiókról, valamint a közösségi életből, vagy éppen az 1960-as általános sztrájkból adódó problémákról (Lorsque le bateau de Leon M. descendit la Meuse pour la première fois).[8] Más műveikben olyan témákkal foglalkoznak, mint a második világháború alatti illegális belga sajtó, vagy a németekkel szembeni ellenállás Belgiumban (Le chant du rossignol).[6] 1981-ben ismét összeálltak Armand Gattival a Nous étions tous des noms d'arbres című filmhez, amelynek Luc volt a producere és rendezőasszisztense, Jean-Pierre pedig a segédoperatőre.

Áttérés a nagyjátékfilmre (1980-as évek)Szerkesztés

1987-ben a Falsch című drámájuk, amelyet René Kalisky azonos című művéből Jean Gruault-val, François Truffaut forgatókönyvírójával közösen írtak, határozott fordulópontot jelentett karrierjükben.[6] E félig fikciós, félig filmes színházi mű elkészítésétől kezdve Dardennék a fikciós műfajnak szentelték magukat. Az elkötelezett fikciós filmjeik azonban formájukat és tartalmukat tekintve közel maradt a dokumentumfilmhez, különösen az ipari szerkezetváltás, a nehézipar leépítése által előidézett modern kori nyomor bemutatását illetően.[6] A testvérek ismét visszatértek a gazdasági válság okozta károkhoz és a nehéz sorsú emberek túlélésért folytatott küzdelméhez a törékeny mindennapjaik során.[6]

Dardennék 1992-ben rendezték a Rátok gondolok című filmet Fabienne Babe-bal és Robin Renuccival, amelyben a férjét, egy acélmunkást kereső nő vándorlásait mesélték el, miután párja az állásának elvesztése után eltűnt.[9] A siker elmaradt, a kereskedelmi kudarc pedig meggyőzte a filmkészítőket, hogy a többi fikciós művekhez közelítve változtatniuk kell a gyártás módján és a forgatás módszerein.[6][10] A testvérekre végül is 1996-ban, sikeres cannes-i bemutatkozásuk évében figyelt fel a nagyközönség és a kritika.

Kritikai elismerés (1990-es évek)Szerkesztés

A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be harmadik filmjüket, Az ígéretet, Jérémie Renier-vel és Olivier Gourmet-val. Amellett, hogy fontos állomás volt a Dardenne fivérek jövőbeli karrierje szempontjából, ez a film előrevetítette azokat a témákat, amelyek munkájuk középpontjában állnak: a gyermekek és a szülők, a pusztuló társadalom és a kiúttalan ifjúság, valamint a liberális és kizsákmányoló (bizonyos értelemben kannibál) világ és annak áldozatai közötti konfliktusok; Ken Loach és Mike Leigh alkotásaira emlékeztető motívumok.[11] Naturalista stílusukat erősíti, hogy az ideges vizuális formát egy meglepő, mély és fordulatokkal teli történettel ötvözik, amely a tragédiát eleve magukban hordozó, a társadalom peremén élők világából építkezik. Liège külvárosának posztindusztriális díszlete maradt továbbra is a kedvenc forgatási helyszínük, és már ekkor felfedezhető az a sajátos mód, ahogyan gesztikulációik bemutatásával görcsösen ragaszkodnak főszereplőikhez.[10] Hőseik folyamatos jövés-menése, titokzatos boldogulása a mindennapi életben, s mindez vállra vett kézi kamerával rögzítve, egyik jellemzőjükké válik, s ami később nyugodtabb formát ölt.[10] E harmadik fikciós játékfilmjük már a későbbi forgatókönyveik központi motívumát használja, nevezetesen egy kezdetben nem szimpatikus főszereplőt, akit belevonnak egy morális problémába, vagy olyan nehéz dilemma elé állítják, amely előhozza rejtett emberségét.[6][10]

Ez a drámai késztetés különbözteti meg a Dardenne testvéreket Ken Loachtól, akihez egyes kritikusok gyakran hasonlítják őket; ám míg ez utóbbi a jó és a rossz jellemek bemutatásával azonnal empátiát ébreszt főszereplői iránt, a Dardenne fivérek tartózkodnak minden ítélettől, távolságot tartanak hőseiktől, akik egyaránt képesek a legjobbra (önmegtagadás, szolidaritás), valamint a legrosszabbra (feljelentés, kegyetlenség, bűnözői meggondolatlanság stb.).[10] Érdeklődésük középpontjában az emberi igazság keresése áll, még ha az kellemetlen is.[3][4][10]

1999-ben a Dardenne testvérek világszerte ismertté váltak, a Cannes-i Fesztiválon a Rosetta című filmdrámájukkal elnyert Arany Pálmának köszönhetően. Egy fiatal belga nő küzdelmét meséli el, aki kétségbeesetten keres munkát. Ez a film indította el a kezdő színésznő, Émilie Dequenne karrierjét, aki a szerep megformálásáért megkapta a legjobb női alakítás díját.[10]

Elismertség (2000-es évek)Szerkesztés

A 2000-es évek elején a filmkészítő páros előbb Olivier Gourmet-vel, majd Jérémie Renier-vel forgattak. E találkozás 2002-ben lehetővé tette Olivier Gourmet számára, hogy elnyerje a legjobb alakítás díját Cannes-ban A fiú című filmben játszott szerepéért, amely egy nagy drámai intenzitású alkotás az apa-fiú kapcsolatokról és a megbocsátás nehézségeiről. A színész egy fiatalokat oktató asztalost alakít benne, aki találkozik azzal a gyerekkel, aki néhány évvel korábban megölte saját fiát.

2005-ben A gyermek című, a bizonytalanságról és a megváltásról szóló új drámájuknak köszönhetően a Dardenne fivérek csatlakoztak a filmesek azon elitklubjához, akik két Arany Pálmát nyertek. A Jérémie Renier és Déborah François főszereplésével készült mű egy nagyon fiatal, „szociálisan instabil” szülők sorsát idézi fel, akiknek élete egy gyermek születésével teljesen megváltozik. Az anyagi problémákat megoldani remélő apa meggondolatlanul eladja az új jövevényt.

2008-ban az illegális bevándorlás és a színlelt házasság témájának szentelt Lorna csendje című drámával a fivérek visszatértek a hősnőkhöz. E játékfilmjük újabb cannes-i trófeát szerzett nekik: a legjobb forgatókönyv díját.

Megerősítés (2010-es évek)Szerkesztés

A Dardenne testvérek a cannes-i fesztivál legtöbbet díjazott rendezői közé tartoznak.[10] Nem sokon múlott, hogy 2011-ben megkapják a harmadik Arany Pálmát is a Srác a biciklivel című alkotásukért, amelyben annak lehetőségét mutatják be, hogy egy család nélküli fiatal fiú örökbefogadó anyát válasszon (Cécile de France alakítja). A film végül is nagydíjas lett, továbbá egy Golden Globe-, valamint nyolc Magritte-díj[12] jelölést kapott, amiből hármat el is nyert. A sikernek köszönhetően a következő évben Jean-Pierre Dardenne-t kérték fel filmfesztivál Cinéfondation és rövidfilmek szekciója zsűrielnökének.

A 2011-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon Robert-Bresson-díjat vehettek át, annak elismeréseként, hogy „produkcióikat az élet értelmének intenzív keresésére szentelik”, s hogy „a két filmes spirituális cél nélkül egy »egyszerűen emberi« filmművészet érdekében dolgozik”.

2014-ben a testvérek hatodszor is visszatértek a cannes-i versenybe, egy harmadik bátor nő portréjával a Két nap, egy éjszaka című filmben, amelyben Marion Cotillard, egy depresszióból visszatért munkásnő szerepében kénytelen meggyőzni kollégáit, hogy mondjanak le jutalmaikról, azért, hogy ő megtarthassa az állását. A nagyon lelkes sajtó és a fődíjra esélyes kedvenc státuszuk ellenére a rendezők pályafutásuk során most először nem szerepeltek a rendezvény díjlistáján, csupán a 40. évfordulóját ünneplő ökumenikus zsűri külön dicséretét nyerték el.[13] Emellett a film kilenc Magritte-jelölést kapott, amelyből hármat nyert meg, főszereplője, Marion Cotillard pedig Oscar-jelölést kapott a legjobb női főszereplő kategóriában.

2016-ban egy negyedik női portréval, Az ismeretlen lánnyal tértek vissza Cannes-be, ezúttal Adèle Haenellel a főszerepben. Ez a szociális töltetű detektívfilm formáját felvevő film egy lelkiismeret-furdalástól gyötört háziorvosról szól, aki megpróbálja kideríteni, mi történt egy beteggel, aki azon az éjszakán tűnt el, amikor bezárta a kaput. A kritikusok és a fesztivállátogatók a szokásosnál hűvösebben fogadták ezt az új produkciót, a két filmes pedig immár másodszor távozott díj nélkül a a Croisette-ről.

Az ifjú Ahmed című opusukért legjobb rendezés díját vehették át a 2019-es cannes-i fesztiválon.

További megerősítés (2020-as évek)Szerkesztés

A 2022-es cannes-i fesztiválon a fesztivál 75. évfordulós díját nyerték el Tori és Lokita című filmjükért.

ÁllásfoglalásSzerkesztés

2005-ben, röviddel Jean-Claude Brisseau-nak két színésznő szexuális zaklatása miatti pere és elítélése előtt, aláírói voltak a Les Inrockuptibles francia kulturális magazin által indított, a filmrendezőt több mint száz neves művész által támogató petíciónak. Tettükért évekkel később a francia állami televízió Stupéfiant! című műsorában bocsánatot kértek.

FilmográfiaSzerkesztés

NagyjátékfilmekSzerkesztés

Év Magyar cím Eredeti cím Feladatkör Megjegyzés
Rendező Író Producer
1987 Falsch család Falsch Igen Igen Nem
1992 Rátok gondolok Je pense à vous Igen Igen Igen
1995    ––– Faute de soleil Nem Nem Igen társproducerek
1996 Az ígéret La Promesse Igen Igen Nem
1999 Rosetta Igen Igen Igen
2001 Az emberi szeretet teje The Milk of Human Kindness Nem Nem Igen társproducerek
2002 A fiú Le fils Igen Igen Igen
2003 Élő világ The Living World Nem Nem Igen társproducerek
2003 Rossz idő Stormy Weather Nem Nem Igen
2003    ––– Le soleil assassiné Nem Nem Igen
2005 A fejsze Le couperet Nem Nem Igen társproducerek
2005 A gyermek L'enfant Igen Igen Igen
2006 Az ezredes Mon colonel Nem Nem Igen
2007    ––– Vous êtes de la police? Nem Nem Igen társproducerek
2008 Lorna csendje Le silence de Lorna Igen Igen Igen
2009    ––– La prima linea Nem Nem Igen
2011 Srác a biciklivel Le gamin au vélo Igen Igen Igen
2011 Államérdekből L'Exercice de l'État Nem Nem Igen
2012 Rozsda és csont De rouille et d’os Nem Nem Igen társproducerek
2012 Dombokon túl După dealuri Nem Nem Igen társproducerek
2013    ––– Marina Nem Nem Igen társproducerek
2013 Körberajzolva Je fais le mort Nem Nem Igen társproducerek
2014 Két nap, egy éjszaka Deux jours, une nuit Igen Igen Igen
2014    ––– Vie sauvage Nem Nem Igen társproducerek
2015 Egy szobalány naplója Journal d'une femme de chambre Nem Nem Igen társproducerek
2015 Cowboyok Les Cowboys Nem Nem Igen társproducerek
2015    ––– Viva la sposa Nem Nem Igen társproducerek
2016    ––– Le Fils de Joseph Nem Nem Igen társproducerek
2016 Hedi Inhebek Hedi (نحبك هادي) Nem Nem Igen társproducerek
2016 Érettségi Bacalaureat Nem Nem Igen társproducerek
2016    ––– Pericle il Nero Nem Nem Igen társproducerek
2016 Az ismeretlen lány La fille inconnue Igen Igen Igen
2016    ––– Les Carnivores Nem Nem Igen társproducerek
2019 Az ifjú Ahmed Le Jeune Ahmed Igen Igen Igen
2020 Vörös föld Rouge Nem Nem Igen társproducerek
2021    ––– Animals Nem Nem Igen társproducerek
2021    ––– La civil Nem Nem Igen társproducerek
2021 Ma már holnap van Ma nuit Nem Nem Igen társproducerek
2021 Mézes szivar Cigare au miel Nem Nem Igen társproducerek
2022 Tori és Lokita Tori et Lokita Igen Igen Igen
2022    ––– Bowling Saturne Nem Nem Igen társproducerek
2022    ––– La ligne Nem Nem Igen társproducerek
2022    ––– Les Harkis Nem Nem Igen társproducerek

DokumentumfilmekSzerkesztés

Év Magyar cím Eredeti cím Feladatkör Megjegyzés
Rendező Író Producer
1978 ––– Le Chant du rossignol Igen Nem Nem
1980 ––– Pour que la guerre s'achève, les murs devraient s'écrouler Igen Igen Nem
1981 ––– R... ne répond plus Igen Igen Nem operatőrök és vágók is
1982 ––– Leçons d'une université volante Igen Igen Nem operatőrök is
1983 ––– Regarde Jonathan, Jean Louvet, son œuvre Igen Nem Nem operatőrök és vágók is
1997 ––– Gigi, Monica... et Bianca Nem Nem Igen vezető producerek
2000 ––– La Devinière Nem Nem Igen főgyártásvezető
2002 ––– Brook by Brook Nem Nem Igen TV; társproducerek
2002 ––– Romances de terre et d'eau Nem Nem Igen
2005 ––– Il fare politica Nem Nem Igen
2006 ––– Rwanda, les collines parlent Nem Nem Igen
2007 ––– Why We Can't See Each Other Outside When the Sun is Shining Nem Nem Igen
2009 ––– Children Without a Shadow Nem Nem Igen vezető producerek
2010 ––– K.O.R. Nem Nem Igen
2012 ––– Un été avec Anton Nem Nem Igen TV
2013 ––– À ciel ouvert Nem Nem Igen társproducerek

KisfilmekSzerkesztés

Év Magyar cím Eredeti cím Feladatkör Megjegyzés
Rendező Író Producer
1979 ––– Lorsque le bateau de Leon M. descendit la Meuse pour la première fois Igen Igen Nem dokumentumfilm; operatőrök is
1987 ––– Il court, il court, le monde Igen Igen Nem
1999 ––– L'Héritier Nem Nem Igen vezető producerek
2002 ––– First Love Nem Nem Igen
2007 ––– Dans l'obscurité Igen Igen Nem A Mindenkinek a maga mozija[14] c. szkeccsfilm része.
2008 ––– Premier Jour Nem Nem Igen
2011 ––– Bloody Eyes Nem Igen Nem

Fontosabb díjak, jelölésekSzerkesztés

Év Díj / Szervezet / Rendezvény Kategória Film Eredmény Megj.
1996 Belga Filmkritikusok Szövetsége André Cavens-díj Az ígéret Elnyerte
Namuri Frankofón Filmfesztivál Arany Bayard Elnyerte
Közönségdíj Elnyerte
Valladolidi Nemzetközi Filmfesztivál Arany Kalász Elnyerte
FIPRESCI-díj Elnyerte
1997 Európai Filmdíj Legjobb dokumentumfilm Gigi, Monica... et Bianca Elnyerte [* 1]
1997 César-díj Legjobb külföldi film Az ígéret Jelölve [* 2]
1997 Belga Filmkritikusok Szövetsége Nagydíj Elnyerte
Joseph Plateau-díj(wd)[15] Legjobb belga rendező Elnyerte
Los Angelesi Filmkritikusok Szövetsége Legjobb idegen nyelvű film Elnyerte
Filmkritikusok Nemzeti Szövetsége[16] Legjobb idegen nyelvű film Elnyerte
1998 Nemzetközi Sajtóakadémia Legjobb idegen nyelvű film Elnyerte
1999 Joseph Plateau-díj(wd) Legjobb belga forgatókönyv Jelölve
1999 Cannes-i fesztivál Arany Pálma Rosetta Elnyerte [* 3]
Ökumenikus zsűri díja Külön dicséret [* 3]
1999 Európai Filmdíj Legjobb film Jelölve [* 4]
1999 Belga Filmkritikusok Szövetsége André Cavens-díj Elnyerte
2000 Independent Spirit díj(wd)[17] Legjobb nemzetközi film Jelölve
Joseph Plateau-díj(wd) Legjobb belga rendező Elnyerte
Flaiano nemzetközi díj Legjobb rendező Elnyerte
2002 Cannes-i fesztivál Arany Pálma A fiú Jelölve [* 5]
Ökumenikus zsűri díja Külön dicséret [18][* 6]
2002 Európai Filmdíj Legjobb rendező (közönségdíj) Jelölve
2002 Belga Filmkritikusok Szövetsége André Cavens-díj Elnyerte
2003 Lumières-díj Legjobb frankofón film Elnyerte
Joseph Plateau-díj(wd) Legjobb belga rendező Elnyerte
Legjobb belga forgatókönyv Jelölve
San Francisco-i Filmkritikusok Köre Legjobb idegen nyelvű film Elnyerte
Fadzsr Nemzetközi Filmfesztivál Kristály Szimurg a legjobb nemzetközi filmnek Elnyerte
2005 Cannes-i fesztivál Arany Pálma A gyermek Elnyerte [* 3]
2005 Európai Filmdíj Legjobb film Jelölve [* 7]
2005 Belga Filmkritikusok Szövetsége André Cavens-díj Elnyerte
Lumières-díj Legjobb frankofón film Elnyerte
Orosz Filmkritikusok Céhe Legjobb külföldi film Elnyerte
Valdiviai Nemzetközi Filmfesztivál Legjobb film Elnyerte
2006 Velencei Nemzetközi Filmfesztivál David di Donatello-díj Jelölve
2006 Európai Filmdíj Közönségdíj Jelölve [* 8]
2006 César-díj Legjobb film Jelölve [* 2]
Legjobb rendező Jelölve [* 2]
Legjobb eredeti forgatókönyv Jelölve [* 2]
2006 Aranybogár-díj(wd)[19] Legjobb külföldi film Elnyerte
Joseph Plateau-díj(wd) Legjobb belga rendező Elnyerte
Legjobb belga forgatókönyv Elnyerte
Torontói Filmkritikusok Szövetsége Legjobb rendező Elnyerte
Legjobb idegen nyelvű film Elnyerte
Telluride-i Filmfesztivál Ezüst Medál (életműdíj) Elnyerte
2007 Bodil-díj(wd)[20] Legjobb nem amerikai film A gyermek Jelölve
Gopo-díj(wd)[21] Legjobb európai film Jelölve
2008 Cannes-i fesztivál Arany Pálma Lorna csendje Jelölve [* 3]
Legjobb forgatókönyv díja Elnyerte [* 3]
2008 Lux-díj Legjobb európai film Elnyerte
2009 César-díj Legjobb külföldi film Jelölve[* 2]
2009 Lumières-díj Legjobb frankofón film Elnyerte
2010 Gopo-díj(wd) Legjobb európai film Jelölve
2011 Cannes-i fesztivál Arany Pálma Srác a biciklivel Jelölve [* 3]
Nagydíj Elnyerte [* 3]
2011 Európai Filmdíj Legjobb film Jelölve [* 9]
Legjobb rendező Jelölve
Legjobb forgatókönyvíró Elnyerte [* 10]
2011 Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Robert Bresson-díj Elnyerte
Genti Filmfesztivál Joseph Plateau tiszteletbeli díj Elnyerte
Flaiano nemzetözi díj Legjobb rendező Srác a biciklivel Elnyerte
2012 Golden Globe-díj Legjobb idegen nyelvű film Jelölve [* 11]
2012 César-díj Legjobb külföldi film Jelölve [* 2]
2012 Magritte-díj(wd)[12] Legjobb film Jelölve [* 12]
Legjobb rendező Jelölve
Legjobb forgatókönyv Jelölve
Independent Spirit díj(wd) Legjobb nemzetközi film Jelölve
San Diego-i Filmkritikusok Társasága Legjobb idegen nyelvű film Elnyerte
2013 Robert-díj(wd)[22] Legjobb nem amerikai film Jelölve
Gopo-díj(wd) Legjobb európai film Jelölve
2014 Cannes-i fesztivál Ökumenikus zsűri díja 40. évf. díj[13] [* 13]
Arany Pálma Két nap, egy éjszaka Jelölve [* 3]
2014 Európai Filmdíj Legjobb forgatókönyvíró Jelölve [* 14]
Közönségdíj Jelölve
2014 Belga Filmkritikusok Szövetsége André Cavens-díj Elnyerte
Online Filmkritikusok Társasága Legjobb film Jelölve
Legjobb idegen nyelvű film Elnyerte
Legjobb rendező Jelölve
Bostoni Filmkritikusok Társasága Legjobb idegen nyelvű film Elnyerte
Denveri Filmkritikusok Társasága Legjobb idegen nyelvű film Elnyerte
Sydney-i Filmfesztivál Sydney-i Filmdíj Elnyerte
2015 BAFTA-díj Legjobb nem angol nyelvű film Jelölve [* 15]
2015 César-díj Legjobb külföldi film Jelölve [* 2]
2015 Magritte-díj(wd)[12] Legjobb film Elnyerte [* 16]
Legjobb rendező Elnyerte
Legjobb forgatókönyv Jelölve [* 17]
Lumières-díj Legjobb frankofón film Elnyerte [* 18]
Robert-díj(wd) Legjobb nem amerikai film Elnyerte
Aranybogár-díj(wd) Legjobb külföldi film Elnyerte
Bodil-díj(wd) Legjobb nem amerikai film Jelölve
Kristály Glóbusz(wd)[23] Legjobb film Jelölve
Traverse City-i Filmfesztivál Alapítók díja a legjobb drámának Elnyerte
2016 Cannes-i fesztivál Arany Pálma Az ismeretlen lány Jelölve [* 3]
2017 César-díj Legjobb külföldi film Jelölve [* 2]
2019 Cannes-i fesztivál Arany Pálma Az ifjú Ahmed Jelölve [* 3]
Legjobb rendezés díja Elnyerte [* 3]
2020 César-díj Legjobb külföldi film Jelölve [* 2]
2020 Magritte-díj(wd)[12] Legjobb film Jelölve [* 19]
Legjobb rendező Jelölve
Legjobb forgatókönyv Jelölve
2022 Cannes-i fesztivál Arany Pálma Tori és Lokita Jelölve [* 20]
75. évfordulós díj Elnyerte [* 21]

JegyzetekSzerkesztés

Megjegyzések
  1. 1977 óta Flémalle község része Liège agglomerációjában.
  2. A pillanatnyi hangulattól függően felváltva forgatnak; egyikük a kamera mellett a rendezéssel és a színészekkel foglalkozik, másikuk egy monitoron felügyel. A film előkészítő szakaszában közösen dolgoznak, a színészek bevonásával. Lásd: Cortvrindt, Laurent: Luc (et Jean-Pierre) Dardenne Un double palmé à l'ULB (francia nyelven). ulb.ac.be. Esprit Libre N°34, 2005. 10. [2022. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
  3. a b c d Strauss, Frédéric: DARDENNE JEAN-PIERRE (1951- ) et LUC (1954- ) (francia nyelven). universalis.fr. Encyclopædia Universalis, 2022. [2022. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
  4. a b Jean-Pierre Dardenne et Luc Dardenne (francia nyelven). larousse.fr, 2022. [2022. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
  5. ”Miért „itt” csináljuk? Mert mi erről akarunk beszélni, Seraingről, rólam és a bátyámról, a gyerekkorunkról, gyermek- és kamaszkorunk tájairól. Mi ilyenek vagyunk. A következő filmet ugyancsak Seraingben és környékén forgatjuk. Amikor egy filmre gondolunk, itt gondolunk rá, és itteni embereket látunk, családtagokat, párbeszédeket, párbeszédfoszlányokat. A 75-től 80-ig terjedő években sok embert vettünk videóra. A filmek, inkább videókazetták, eltűntek, de megőriztük az emléküket, és ez minden alkalommal visszaköszön, amikor fikcióink egyes szereplőiről beszélünk. Elképzelhető, hogy máshol forgassunk. De nekünk ez okoz gyönyört, örömöt, hogy gyermekkorunk díszleteiben filmezünk. Nem félelemből nem megyünk máshova, hogy ott ily módon csináljuk a dolgokat. Az éppen elkészült forgatókönyv itt játszódik, Liège külvárosában, Seraingben, Flémalle-ben, a Liège körüli 50 kilométeres körzetben. A film a hellyel, az ittennel született, mint ipar a nemzetekkel, a francia, amerikai, német és japán nyelvekkel és iparágakkal.” - nyilatkozta Luc Dardenne egy interjúban. Lásd: José Fontaine: Conversation avec Luc Dardenne à propos de son livre "Sur l'affaire humaine" (francia nyelven). larevuetoudi.org. Centre d'études wallonnes et de République, 2013. december 2. [2022. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 8.)
  6. a b c d e f g h i j Luc et Jean-Pierre Dardenne (francia nyelven). cineressources.net. Ciné-Ressources, 2021. [2021. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 8.)
  7. Cortvrindt, Laurent: Luc (et Jean-Pierre) Dardenne Un double palmé à l'ULB (francia nyelven). ulb.ac.be. Esprit Libre N°34, 2005. 10. [2022. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
  8. Lorsque le bateau de Léon M. descendit la Meuse pour la première fois - Jean-Pierre et Luc Dardenne (francia nyelven). on-tenk.com. Tënk, 2021. [2021. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
  9. Je Pense À Vous (francia nyelven). premiere.fr. Premiere Média, SARL, 2006. november 1. [2021. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
  10. a b c d e f g h Frédéric Strauss: Dardenne Jean-Pierre (1951- ) et Luc (1954- ) : Figure humaine (francia nyelven). universalis.fr. Encyclopædia Universalis, 2022. október 8. [2022. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 8.)
  11. The Daily Telegraph (angol nyelven). The Telegraph, 2006. november 1. [2021. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
  12. a b c d A Magritte-díj (franciául: Magritte du Cinéma) egy 2011-ben alapított filmdíj, amelyet évente ítél oda a belga filmszakmai szervezet, az André Delvaux Akadémia a legjobb francia nyelvű belga nagyjátékfilmeknek és alkotóiknak, hasonlóan az amerikai Oscar-, a brit BAFTA- vagy a francia César-díjhoz.
  13. a b Az ökumenikus zsűri díja alapításának 40. évfordulója alkalmából, a belga rendező testvérpár életművének elismeréseként.
  14. Teljes címe: Mindenkinek a maga mozija avagy ami felvillanyoz, amikor kialszanak a fények és elkezdődik a film
  15. A genti Flandriai Nemzetközi Filmfesztivál díja volt 1985 és 2006 között.
  16. Amerikai Egyesült Államokbeli szervezet.
  17. Független filmkészítők amerikai filmdíja.
  18. Az okumenikus zsűri díja alapításának 40. évfordulója alkamából átadott elismerés, a belga rendező testvérpár életművének elismeréseként.
  19. A Svéd Filmintézet évente kiosztott díja.
  20. A Dán Filmkritikusok Szövetségének évente kiosztott díja.
  21. A Román Filmpromóciós Egyesület évente kiosztott elismerése.
  22. A Dán Filmakadémia évente kiosztott díja.
  23. Francia művészeti és kulturális újságírók évente kiosztott díja.
Hivatkozások
  1. European Film Awards – The Winners 1997 (angol nyelven). europeanfilmacademy.org. Eurpean Film Academy, 1997. [2022. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  2. a b c d e f g h i Jean-ean-Pierre Dardenne | Académie des César. academie-cinema.org. [2022. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 12.)
  3. a b c d e f g h i j k Jean-Pierre Dardenne - Festival de Cannes. festival-cannes. [2022. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 12.)
  4. European Film Awards – The Nominations 1999 (angol nyelven). europeanfilmacademy.org. Eurpean Film Academy, 1999. [2022. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  5. Cannes: Prix oecuménique à "L’homme sans passé" d’Aki Kaurismäki – Mentions spéciales à Bellocchio et aux frères Dardenne (francia nyelven). cath.ch, 2002. május 28. [2019. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
  6. Lawrence Pieters: Le Jury œcuménique rend hommage aux frères Dardenne (francia nyelven). cannes.juryoecumenique.org, 2014. május 20. [2016. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 6.)
  7. European Film Awards – The Nominations 2005 (angol nyelven). europeanfilmacademy.org. Eurpean Film Academy, 2005. [2022. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  8. European Film Awards – The Nominations 2006 (angol nyelven). europeanfilmacademy.org. Eurpean Film Academy, 2006. [2022. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  9. European Film Awards – The Nominations 2011 (angol nyelven). europeanfilmacademy.org. Eurpean Film Academy, 2011. [2022. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  10. European Film Awards – The Winners 2011 (angol nyelven). europeanfilmacademy.org. Eurpean Film Academy, 2011. [2022. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  11. 69th Annual Golden Globe Awards – Nominations (angol nyelven). goldenglobes.com. HFPA, 2011. december 15. [2022. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  12. Les Magritte du Cinéma – Nomination 2012 (francia nyelven). lesmagritteducinema.com. Académie André Delvaux, 2021. [2022. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  13. Lawrence Pieters: Le Jury œcuménique rend hommage aux frères Dardenne (francia nyelven). cannes.juryoecumenique.org, 2014. május 20. [2016. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 6.)
  14. European Film Awards – 2014 Nominations (angol nyelven). europeanfilmacademy.org. Eurpean Film Academy, 2014. [2022. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  15. BAFA – Film in 2015 (angol nyelven). awards.bafta.org. BAFTA, 2015. [2022. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  16. Les Magritte du Cinéma – Palmarès 2015 (francia nyelven). lesmagritteducinema.com. Académie André Delvaux, 2021. [2022. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  17. Les Magritte du Cinéma – Nomination 2015 (francia nyelven). lesmagritteducinema.com. Académie André Delvaux, 2021. [2021. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  18. Elsa Keslassy: ‘Timbuktu’ Sweeps France’s Lumieres Awards (angol nyelven). variety.com. Variety, 2015. február 2. [2021. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  19. Les Magritte du Cinéma – Nomination 2020 (francia nyelven). lesmagritteducinema.com. Académie André Delvaux, 2021. [2022. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
  20. La sélection officielle - 75e Festival internationale du film de Cannes 2022 (francia nyelven). festival-cannes.com. Festival de Cannes, 2022. április 21. [2022. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 21.)
  21. Le Palmarès du 75e Festival de Cannes (francia nyelven). festival-cannes.com. Festival de Cannes, 2022. május 28. [2021. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 29.)

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Frères Dardenne című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Dardenne testvérek témájú médiaállományokat.