Darvasi István
Darvasi István (Debrecen, 1920. augusztus 13. – Budapest, 1994. július 29.)[4] magyar újságíró, publicista, szerkesztő, politikus, 1968-tól 1984-ig a Magyar Hírlap alapító főszerkesztője, 1963 és 1985 között országgyűlési képviselő.
| Darvasi István | |
| Született | 1920. augusztus 13.[1][2][3] Debrecen[1] |
| Elhunyt | 1994. július 29. (73 évesen)[1][2] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Darvasi Sándor és Steiner Paula gyermekeként született zsidó családban. Apja magántisztviselő és kisiparos volt. Érettségi után lakatosnak tanult, majd a debreceni kefegyárban kezdett dolgozni segédmunkásként. 1939-ben az illegális kommunista párt tagja lett, ezért 1940-ben letartóztatták, majd szabadulása után munkaszolgálatra vitték. Innen megszökött és Lengyelországba ment, ahol részt vett a partizánok tevékenységében.[5] A második világháború után belépett a Magyar Kommunista Pártba, később az MDP és az MSZMP tagja lett. A Politikai Rendészeti Osztályhoz irányították, majd a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztályának munkatársa lett, végül az Államvédelmi Hatóság tisztje volt, őrnagyi rendfokozatot viselt. 1950-ben indoklás nélkül elbocsátották, ezt követően a Belkereskedelmi Minisztérium munkatársa lett, majd 1951-től a Magyar Távirati Irodánál dolgozott a külpolitikai szerkesztőség helyettes vezetőjeként. Az 1956-os forradalom idején Lengyelországból tudósított, majd hazatérte után nem vett részt az MTI dolgozóinak sztrájkjában.[6]
Szirmai István közeli munkatársaként 1957 tavaszától a Minisztertanács Tájékoztató Hivatalának elnökhelyettese, 1958-tól pedig az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály helyettes vezetője volt. A Fehér Könyvek szerkesztőbizottságának is tagja lett. Több külföldi útjára elkísérte Kádár Jánost, akinek rögtönzött beszédeit rendezte sajtó alá. 1963. február 24-től 1985. április 19-ig országgyűlési képviselő volt, előbb a Hazafias Népfront budapesti listájáról jutott a parlamentbe, majd 1967-től Budapest 18. számú egyéni választókerületét, 1975-től Budapest 19. számú egyéni választókerületét képviselte. Az Interparlamentáris Unió és alelnöke és az Országgyűlés külügyi bizottságának tagja volt. E tisztségében 1977 augusztusában Huszár István és Nagy János társaságában fogadta Budapesten Joe Biden amerikai szenátort, az Amerikai Egyesült Államok későbbi elnökét.[7] 1968-ban a Minisztertanács napilapjaként alapított Magyar Hírlap főszerkesztője lett, egészen 1984-es nyugdíjazásáig vezette az újságot. 1994-ben hunyt el Budapesten.
Díjai, elismerései szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. augusztus 12.)
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. július 10.)
- ↑ Darvasi István. www.tortenelmitar.hu. (Hozzáférés: 2021. július 11.)
- ↑ Lukácsy András. „Elhunyt Darvasi István”, Magyar Hírlap, 1994. július 30. (Hozzáférés: 2021. július 11.)
- ↑ Bánki András. „Születésnapi beszélgetés Darvasi Istvánnal”, Magyar Hírlap, 1990. augusztus 13. (Hozzáférés: 2021. július 11.)
- ↑ Az enyhülés fogságában? Joe Biden és George McGovern demokrata szenátorok magyarországi tárgyalásai.. archivnet.hu. (Hozzáférés: 2021. július 11.)
- ↑ Magyar Közlöny, 1965. június 4. (32. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1968. április 9. (30. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1980. augusztus 7. (61. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1984. július 8. (28. szám)
- ↑ „Ünnepi választmányi ülés a sajtónapon”, Magyar Sajtó, 1988. december 22., 1. oldal (Hozzáférés: 2021. július 10.)