Dave Stewart

David Lloyd Stewart (született: 1950. december 30., Waterloo, London) brit zenész, 1981 óta az énekes Barbara Gaskin társaként tevékenykedik. 13 éven keresztül dolgozott a Keyboard című amerikai folyóiratnak zenei újságíróként, írt két zeneelméleti könyvet és billentyűs hangszereken játszott több, a canterburyi szcéna vonulatához köthető progresszív rock zenekarban. Tagja volt például a Uriel, az Egg, a Khan, a Hatfield and the North, a Gong, a National Health és a Bruford nevű zenekaroknak. Feltűnt továbbá Victor Lewis-Smith több tévés és rádiós projektjében.

Dave Stewart
Életrajzi adatok
Született	1950. december 30. (73 éves) Waterloo, London
Pályafutás
Műfajok	progresszív rock
Hangszer	billentyűs hangszerek
Tevékenység	zenész, zenei szakíró
Kiadók	Decca Records
Dave Stewart weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Történelem

Bár már iskolás korában tagja volt a The Southsiders együttesnek, komolyan vehető karrierje 17 éves korában vette kezdetét, mikor billentyűs hangszereken játszott a Uriel együttesben Mont Campbell (basszus, ének), Steve Hillage (gitárok) és Clive Brooks (dobok) társaságában. Miután 1968-ban egy egész nyarat eltöltöttek Isle of Wight szigetén, Hillage elhagyta a zenekart és egyetemre ment. A maradék három tag eleinte Uriel néven folytatta a zenélést, majd megalakította az Egget. Gyors egymásutánban két albumuk is megjelent a Deccánál. 1969-ben Hillage rövid időre ismét csatlakozott korábbi társaihoz, hogy egy albumot rögzítsenek Arzachel név alatt. 1972-ben Stewart vendégszerepelt a Khan együttes első albumán, lévén a Khan Hillage új együttese.

1973-ban Stewart a Hatfield and the North együtteshez csatlakozott. Az együttest az angol író, Jonathan Coe úgy jellemezte, mint „a canterburyi szcéna talán legszerethetőbb együttesé”-t. Ezt 1975-ben otthagyta, majd egy - a Gonggal lebonyolított - turné után, 1975-ben megalapította a National Healthet a billentyűs hangszereken játszó Alan Gowen és a Hatfield egykori gitárosa, Phil Miller társaságában. Nem volt könnyű állandó dobost találniuk. Néhány hónapig Bill Bruford játszott velük, őt Pip Pyle váltotta, ezáltal összeállt a Hatfield három korábbi muzsikusa. Stewart rövidesen közreműködött Bill Bruford bemutatkozó szóló albumán (Feels Good to Me, 1977.), majd csatlakozott a fúziós együtteséhez, a Brufordhoz.

Három album és két sikeres amerikai turné után a Bruford 1980-ban befejezte ténykedését. Stewart szinte azonnal megalakította a Rapid Eye Movementet barátai, Rick Biddulph (basszus, ének - korábban road és hangmérnök volt a Hatfield és a National Health koncertjein), valamint Pip Pyle (dobok - korábban úgyszintén a Hatfieldben és a National Healthben játszott) társaságában, Jakko Jakszyk gitárossal kiegészülve. Az együttes elsősorban koncertezett, soha nem vettek fel albumot, bár franciaországi koncertjeikről fennmaradtak rossz minőségű szalagok.

1981-ben megváltoztatta zenei irányultságát és a pop műfaja felé közeledett. Az első saját neve alatt megjelenő slágert a The Zombiest alapító énekes Colin Blunstone-nal készítette. Ez Jimmy Ruffin soul klasszikusának, a "What Becomes of the Brokenhearted"-nek a feldolgozása volt, és a 13. helyet érte el a brit listákon. A folytatásra felkérte barátját, a Hatfield korábbi háttér-énekesét Barbara Gaskint, és felvették az "It's My Party" feldolgozását, amivel az első helyig jutottak 1981-ben a brit és a német listákon. Stewart és Gaskin azóta is együtt dolgozik és ezidáig öt albumot jelentettek meg. Koncerteken néha a gitáros Andy Reynolds is csatlakozik hozzájuk, Japánban, 2001 szeptemberében pedig a dobos Gavin Harrisonnal kiegészülve alkottak kvartettet.

Stewartnak vannak saját projektjei is. Ezek egyike volt a Nationalt Health 1981-es újraalakítása, hogy felvegyenek egy albumot a billentyűs Alan Gowen emlékére, de producerként működött közre a komikus Nigel Planer Hole In My Shoe című slágerének, valamint Neil's Heavy Concept Album című albumának felvételén és segített összehozni Bill Bruford Earthworks nevű jazz együttesének első lemezét.

Ő szerezte a címzenét a BBC televízió AOR-showjához, a The Old Grey Whistle Test-hez, az 1980-as évek közepén.

Gyakran összekeverik David A. Stewarttal, az Eurythmics alapítójával.

Könyvek

• Inside the Music (1999., Miller Freeman Books, 0879305711)
• The Musician's Guide to Reading and Writing Music (második kiadás, 1999., Miller Freeman Books, 0879305703)
• The Musician's Guide to Reading and Writing Music (első kiadás, 1993., Backbeat Books, 0879302739)
• Introducing the Dots (később újraírta, mint a The Musicians Guide-ot)

Diszkográfia

Albumok együttesek tagjaként 1969–1980

• Uriel: Arzachel (1969)
• Egg: Egg (1970)
• Egg: The Polite Force (1971)
• Egg: The Civil Surface (1974)
• Khan: Space Shanty (1972)
• Hatfield and the North: Hatfield and the North (Virgin 1974)
• Hatfield and the North: The Rotters' Club (album) (Virgin 1975)
• Hatfield and the North: Afters (Virgin compilation, 1980)
• National Health: National Health (1977)
• National Health: Of Queues and Cures (1978)
• National Health: D.S. Al Coda (Alan Gowen emlékére, 1982)
• Bill Bruford: Feels Good to Me (1978)
• Bruford: One of a Kind (1979)
• Bruford: Gradually Going Tornado (1980)
• Bruford: The Bruford Tapes (élő) (1980)
• Bruford: Rock Goes To College (rádió 1979, DVD 2006)

Archive CD-k együttesek tagjaként

• National Health: Missing Pieces (1996)
• Hatfield and the North: Hatwise Choice (2005)
• Hatfield and the North: Hattitude (2006)
• Uriel: Arzachel Collectors Edition (2007)
• Egg: The Metronomical Society (2007)

Szólókislemez

• "What Becomes of the Broken Hearted", (Broken Records, 1981) (Colin Blunstone vendégénekes)

Kislemezek / EP-k Barbara Gaskin társaságában

• "It's My Party" (Broken, 1981)
• "Johnny Rocco" (Broken, 1982)
• "Siamese Cat Song" (Broken, 1983)
• "Busy Doing Nothing" (Broken, 1983)
• "Leipzig" (Broken, 1983)
• "I'm In a Different World" (Broken, 1984)
• "The Locomotion" (Broken, 1986)
• "Walking the Dog" (Line (Germany) 1992)
• "Hour Moon" (EP) (Broken, 2009)

Albumok Barbara Gaskin társaságában

• Up From The Dark (válogatás), Rykodisc (USA) RCD 10011 (1986)
• Broken Records – The Singles, MIDI Records (Japan) (1987)
• As Far As Dreams Can Go, MIDI Records (Japan) (1988)
• The Big Idea, Rykodisc RCD 20172 / MIDI Records (1989)
• Spin, Rykodisc RCD 20213 / MIDI Records (1991)
• Selected Tracks (válogatás), Musidisc (France) / Disky (Holland) (1993)
• Green and Blue, Broken Records BRCDLP-05 (2009. március)
• The TLG Collection, Broken Records BRCDLP-06 (2009. október)
• Broken Records – The Singles (Special Edition), Broken Records BRCDLP-01 (2010. november)
• As Far As Dreams Can Go (Special Edition), Broken Records BRCDLP-02 (2010. november)

Producerként

• "How Beautiful You Are" (Peter Blegvad egy szám az albumról)
• "Dangerous Dreams" (Jakko Jakszyk kislemez)
• "Are My Ears On Wrong" (Jakko Jakszyk albumáról egy szám)
• Neil's Heavy Concept Album, East West 4509-94852-2 (1984)
• Earthworks (Bill Bruford, 1987)

További információk

• Dave Stewart & Barbara Gaskin: Pop music for grown-ups Archiválva 2008. május 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Stewart lapja a Calyxon
• Dave Stewart az AllMusicon

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Dave Stewart című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.