David Byrne (Dumbarton, West Dunbartonshire, 1952. május 19. –) skót-amerikai énekes, dalszerző, producer, színész, író és filmes, aki a Talking Heads nevű new wave együttes fő dalszerzője, énekese és gitárosa.

David Byrne
David Byrne San Diego.jpg
Született 1952. május 14. (69 éves)[1][2][3][4][5]
Dumbarton
Állampolgársága amerikai[6]
Házastársa Adelle Lutz (1987–2004)
Foglalkozása
Iskolái Rhode Island School of Design
Kitüntetései

David Byrne aláírása
David Byrne aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz David Byrne témájú médiaállományokat.

Oscar-, Grammy- és Golden Globe-díjas, illetve a Rock and Roll Hall of Fame beiktatottja is, a Talking Heads egyik tagjaként.[7]

ÉleteSzerkesztés

A skóciai Dumbartonban született,[8][9] Tom és Emma gyermekeként. Két évvel születése után szülei Kanadába költöztek.[10] Ezután az Egyesült Államokba költöztek; a marylandi Arbutusban telepedtek le. Apja a Westinghouse Electric Corporationnél dolgozott mérnökként, míg anyja tanár volt.[11]

Már középiskola előtt tudott gitározni, harmonikázni és hegedülni. A középiskolás kórusból azonban kitagadták, ugyanis úgy tartották, hogy "túl hamis és visszahúzódó". Fiatal korától érdekelte a zene. Szülei elmondták, hogy már három éves korában fonográfon játszott, öt éves korában már szájharmonikázott is.[12] Felnőtt korában rájött, hogy valószínűleg Asperger-szindrómás, mivel állítása szerint a zene volt a kommunikációs módszere.[13][14]

A Lansdowne High School tanulójaként érettségizett. Karrierje a Revelation nevű iskolás együttesben kezdődött, majd a Bizadi nevű duó tagja volt 1971 és 1972 között, Marc Kehoe-val együtt. Repertoárjukban főleg olyan dalok szerepeltek, mint az "April Showers", a "96 Tears" és a "Dancing on the Ceiling", de Frank Sinatra dalait is játszották. 1970 és 1971 között a Rhode Island School of Design tanulója volt, majd 1971-től 1972-ig a Maryland Institute College of Art-on tanult. 1973-ban visszatért Providence-be, és Chris Frantz-cal együtt megalapította az Artistics nevű együttest.[15] A zenekar 1974-ben feloszlott. Byrne ez év májusában New Yorkba költözött.

1975-ben Byrne és Frantz megalapították a Talking Heads zenekart, első koncertjüket júniusban tartották.[16][17] Byrne volt a legfiatalabb a zenekarban. Az együttes 1976. novemberében szerződést kötött a Sire Records-szal. Jerry Harrison 1977-ben csatlakozott a zenekarhoz. A Talking Heads nyolc nagylemezt adott ki, majd 1988-ban szünetet tartottak. Byrne szóló karriert akart folytatni, de csak 1991-ben jelentette be, hogy az együttes feloszlik. 1991-ben újból összeálltak a "Sex and Violins" című kislemez miatt, de ezután újból feloszlottak. 2002-ben beiktatták őket a Rock and Roll Hall of Fame-be, ugyanebben az évben ismét összeálltak, és eljátszottak négy dalt, köztük a "Psycho Killer"-t és a "Burning Down the House"-t.[18]

1979 és 1981 között Brian Enóval kollaborált a My Life in the Bush of Ghosts albumon. Byrne első szóló lemeze a Rei Momo volt, amelyet 1989-ben jelentetett meg.

MagánéleteSzerkesztés

Habár gyerekkora óta amerikai lakos volt, 2012-ig brit állampolgár volt; ebben az évben dupla állampolgár lett: megkapta a brit és az amerikai állampolgárságot is.[19][20] New Yorkban él. Apja, Thomas 2013 októberében elhunyt. 2014. június 25.-én anyja, Emma is elhunyt.[21]

Állítása szerint autizmus spektrumzavarral rendelkezik, de nem diagnosztizálták az állapottal. Elmondása szerint az állapot egy szupererő, melynek segítségével a kreatív dolgaira koncentrálhat.[22]

1981-ben Toni Basillel járt egy kis ideig,[23] 1981 és 1992 között pedig Twyla Tharppal járt.[23] Japánban tett 1982-es kirándulása során[24] ismerkedett meg Adelle Lutz jelmeztervezővel, akit 1987-ben feleségül vett.[25] Van egy lányuk, Malu Abeni Valentine Byrne, aki 1989-ben született.[26] Malu az Elle magazinnak 2016-ban elmondta, hogy az "Abeni" név nigériai származású.[27] Byrne és Lutz 2004-ben elváltak.[28] Ezután Louise Neri kurátor volt a szerelme,[29] majd 2007-től 2011-ig Cindy Shermannel is kapcsolatban állt.[30]

DiszkográfiaSzerkesztés

A Talking Heads-szel

Szóló albumok, kollaborációk

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. David Byrne
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  7. Talking Heads (angol nyelven). Rock & Roll Hall of Fame . (Hozzáférés: 2018. április 16.)
  8. Tam, Leo Nardo: The Dumbarton Road to Nowhere. (Hozzáférés: 2012. december 21.) „one of Scotland's most famous expats”
  9. Grant, Richard. „David Byrne: stay hungry”, The Daily Telegraph, 2009. március 16. (Hozzáférés ideje: 2012. december 21.) „born in Dumbarton, Scotland (a point of pride, like his British passport)” 
  10. Dunn, Jancee. „Q&A: David Byrne”, Rolling Stone, 1994. augusztus 11. „I think a lot of places I lived – Glasgow; Hamilton, Ontario; and Baltimore – at the time were all industrial towns.” 
  11. BBC Radio 4 – Desert Island Discs, David Byrne. BBC . (Hozzáférés: 2018. november 23.)
  12. Rock's Renaissance Man”, Time, 1986. október 27.. [2008. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2021. október 25.) 
  13. I identify with Susan Boyle – Referencing Bryne's 2012 book How Music Works. The BBC, By Kirsty Lang, 13 September 2012. Retrieved 16 February 2021.
  14. David Byrne Journal: 4.15.06: Military revolt, back pages. [2007. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 10.). Retrieved 11 January 2010.
  15. Gittins, Ian, Talking Heads: Once in a Lifetime : the Stories Behind Every Song, Hal Leonard Corporation, 2004, p. 140 ISBN 0-634-08033-4, ISBN 978-0-634-08033-3.
  16. Isola, Gregory: Tina Talks Heads, Tom Toms, and How to Succeed at Bass Without Really Trying. Bass Player, 1997. március 1. [2009. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 15.)
  17. Talking Heads Rock and Roll Hall of Fame. Retrieved 15 May 2013
  18. 2002 Induction Ceremony. The Rock and Roll Hall of Fame and Museum. (Hozzáférés: 2013. május 15.)
  19. "David Byrne Can't Vote But Hopes You Will". Rolling Stone. 4 November 2008. Retrieved 11 January 2010.
  20. Lynskey, Dorian: David Byrne: 'I'm able to talk in a social group now – not retreat into a corner'. The Guardian, 2018. március 4. (Hozzáférés: 2018. március 4.)
  21. Journal – EMMA BYRNE. Davidbyrne.com , 2014. július 31. (Hozzáférés: 2017. január 25.)
  22. Performance With David Byrne. (Hozzáférés: 2021. március 30.)
  23. a b Bowman, David. This Must Be the Place: The Adventures of Talking Heads in the 20th Century. New York: HarperCollins, 202. o. (2001). ISBN 978-0-380-97846-5 
  24. Bowman, p. 235.
  25. Sella, Marshall. „Same as He Ever Was”, The New York Times, 2001. április 29. (Hozzáférés ideje: 2014. január 15.) 
  26. Bowman, p. 336.
  27. Artist Malu Byrne Gets Creative With Her Spring Wardrobe (amerikai angol nyelven). ELLE , 2016. március 31. (Hozzáférés: 2019. június 29.)
  28. Grant, Richard: David Byrne: Stay Hungry. The Daily Telegraph, 2009. március 16. (Hozzáférés: 2014. január 15.)
  29. Sandall, Robert: How the Talking Head Learnt To Sing from the Heart. The Daily Telegraph, 2004. február 28. (Hozzáférés: 2014. január 15.)
  30. Hattenstone, Simon. „Cindy Sherman interview”, 2011. január 15. (Hozzáférés ideje: 2011. november 2.) 

További információkSzerkesztés