De Jacobis Szent Jusztin (olaszul: Giustino de Jacobis) (San Fele, 1800. október 9.Massawa, 1860. július 31.) szentté avatott lazarista szerzetes, püspök.

De Jacobis Szent Jusztin
lazarista szerzetes, püspök
Születése
1800. október 9.
San Fele, Nápolyi Királyság, a mai Olaszország területén
Halála
1860. július 31. (59 évesen)
Massawa mellett a sivatagban, a mai Eritrea területén
Tisztelete
EgyházaRómai katolikus egyház
TisztelikRómai katolikus egyház
Boldoggá avatása1939. július 25., Róma
Boldoggá avatta: XII. Piusz pápa
Szentté avatása1975. október 26., Róma
Szentté avatta: VI. Pál pápa
Ünnepnapjajúlius 31.
Védőszentje enneklelkipásztori munkatársak
[https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bjacobis.html jacobis.html De Jacobis Szent Jusztin a Catholic Hierarchy-n]
A Wikimédia Commons tartalmaz De Jacobis Szent Jusztin témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

De Jacobis Szent Jusztin (születési nevén: Giustino Sebastiano Pasquale de Jacobis) 1800. október 9-én született Giovanni Battista de Jacobis és Maria Giuseppina Muccia gyermekeként az akkori Nápolyi Királysághoz tartozó San Feleben. 1818. október 17-én lépett be a lazarista rend nápolyi kolostorába, ahol 1824. június 12-én szentelték pappá. 1839-ben elöljárói Abesszíniába, a mai Etiópiába küldték misszióba.

Megérkezése után szembesült azzal, hogy a feladat, melyet rá bíztak gyakorlatilag teljesíthetetlen, mivel az iszlám vallás van többségben, de a minimális kereszténység is megosztott. Ettől függetlenül nekilátott missziójának. Munkájában] igyekezett alkalmazkodni a helyi szokásokhoz, gyorsan megtanulta a nyelvet, valamint a helybeli öltözködést is elsajátította. Aránylag gyorsan sikerült elnyernie a helyi fejedelem, Ubie fejedelem bizalmát is.

1844-ig száz hívőt gyűjtött maga köré. Számuk lassan, de növekedett, és más helyeken is alakultak katolikus közösségek. 1845-ben nyitott egy szemináriumot bennszülött papok kiképzésére.

1845-ben a kopt Szalama érsek üldözni kezdte a katolikusokat, sokakat bebörtönöztek vagy száműzetésbe küldtek, de a közösség létszáma 1853-ra 5000 főre gyarapodott.

Jusztint 1847. június 6-án Abesszíniai Apostoli Kormányzónak, valamint Nilopolis-i címzetes püspöknek nevezte ki Boldog IX. Piusz pápa. Bár a kinevezés ellen tiltakozott, de a kapucinus püspök és későbbi bíboros, Guglielmo Massaia rábeszélésére vállalta ezt a feladatot. Püspökszentelése 1849. január 7-én éjszaka titokban volt, mivel a korabeli szabályok tiltották, hogy Abesszíniába katolikus püspök belépjen.

Szalama kopt érsek katolikus-üldözése 1854-ben érte el csúcspontját, amikor is a helyi fejedelmek is a katolikusok ellen fordultak. Többszöri bebörtönzés után Jusztint kiutasították az országból. A tengerpart felé tartva teljesen kimerülve a sivatagban halt meg.

1939-ben XII. Piusz pápa boldoggá, 1975. október 26-án VI. Pál pápa szentté avatta.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Giustino de Jacobis című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.