Főmenü megnyitása

Dedek Crescens Lajos

magyar katolikus pap, vallás- és egyháztörténész, levéltáros, az MTA tagja

Dedek Crescens Lajos (Nyitra, 1862. június 19.Esztergom, 1933. szeptember 13.) római katolikus pap, prépost-kanonok, történetíró, egyháztörténész, az MTA levelező tagja (1926).

Dedek Crescens Lajos
Dedek Crescens Lajos.png
Életrajzi adatok
Született1862. június 19.
Nyitra
Elhunyt1933. szeptember 13. (71 évesen)
Esztergom
Ismeretes mint történész
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái A karthausiak Magyarországon, Szentek élete
A Wikimédia Commons tartalmaz Dedek Crescens Lajos témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Dedek Crescens Ignác Nyitra megyei főjegyző és krencsi Krencsey Etelka fia. A gimnáziumi tanulmányait Nyitrán végezte. 1877-ben papnövendék lett az esztergomi főegyházmegyében, majd a pozsonyi Emericanum növendéke. Ezenkívül a filozófiát Esztergomban, a teológiát a Központi Papnevelő Intézetben Pesten végezte.

1885-ben pappá szentelték Nagysurányban. 1886-ban Óbudán, 1890-ben Lipótvárosban volt káplán. 1887-ben a Szent István műintézet és könyvnyomda igazgatójává nevezték ki. 1891-től a budapesti Egyetemi Könyvtár őre, majd levéltárosa. 1896-ban rendezte a millenniumi kiállítás irodalomtörténeti részét. 1899-ben császári és királyi udvari káplán. 1913-tól esztergomi kanonok, 1924-től komáromi, 1930-tól székesfehérvári főesperes, szentgyörgymezei címzetes prépost.

1889 után az Egyházi Közlöny (1891-től Katholikus Egyházi Közlöny) című egyházpolitikai hetilapot szerkesztette egészen 1893-ig, ill. 1897-1898-ban az Autonomia nevű kéthetenkénti lapot. Cikkei jelentek meg a Magyar Államban, a Magyar Sionban, a Századokban és a A Célban. A Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai sorozatban megírta 1899-ben Nyitra, 1904-ben Pozsony és 1907-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye történetét.

TagságaiSzerkesztés

MűveiSzerkesztés

 
A katholikus egyház történelme

KézirataiSzerkesztés

  • I. Miklós pápa élete és kora.

ForrásokSzerkesztés

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
  • Beke Margit 1989: Esztergomi kanonokok (1900-1985). Unterhaching, 81-82.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893. 733. o.  
  • Katolikus lexikon
  • Zelliger 1893, 91.
  • A Pallas nagy lexikona V, 108; XVII, 356.
  • MTA tagajánl. 1895, 19; 1926, 37.
  • Nyitra vm. 1898, 278.
  • Schematismus Strigoniensis 1917, 309; 1930, 139.
  • Circ. Strig. 1933, 42.
  • Katolikus lexikon (szerk. Bangha Béla) I, 406.
  • Irodalomtörténet 1933, 240.
  • Magyarság 1933 IX, 14.
  • Új Nemzedék 1933 IX, 14.
  • Századok 1934, 483-484.
  • Gulyás Pál V, 423.
  • Gulyás Pál: Magyar írói álnévlexikon. A magyarországi írók álnevei és egyéb jegyei. Budapest 1956, 539.
  • Magyar életrajzi lexikon.
  • MTA tagjai 1975, 54.