Delibláti-homokpuszta
A Delibláti-homokpuszta (szerbül Делиблатска пешчара / Deliblatska peščara) mintegy 300 négyzetkilométernyi homokos terület Szerbiában, a Vajdaságban. A Bánság déli részén terül el, a Duna és a Kárpátok délnyugati lejtői között. A homokpuszta a Kevevára községhez tartozó Deliblát faluról kapta nevét.[2] A fő felszíni formái ellipszis alakú dombok sztyeppekkel és erdős sztyepp övekkel.
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Delibláti-homokpuszta | |
| IUCN kategória: IV (különleges élőhely) | |
 | |
| Ország |  Szerbia |
| Elhelyezkedése | Dél-bánsági körzet |
| Terület | 348,29[1] km² |
 Delibláti-homokpuszta
Pozíció a Vajdaság térképén
| |
 é. sz. 44° 57′ 53″, k. h. 21° 00′ 51″Koordináták: é. sz. 44° 57′ 53″, k. h. 21° 00′ 51″ | |
| Delibláti-homokpuszta weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Delibláti-homokpuszta témájú médiaállományokat. | |
A Delibláti-homokpuszta a legnagyobb homokos terület Európában, egy ősi sivatag része, amely a Pannon-tenger visszahúzódásakor keletkezett. Számos endemikus növény- és állatfaj él itt, amely Európában és a világon ritka vagy veszélyeztetett. Erdőségei és környezete miatt különlegesen védett területté nyilvánították, és első osztályú védelem alá vették.
Szokták Európa Szaharájának vagy az öreg kontinens legöregebb sivatagjának is nevezni.[2]
Földrajz szerkesztés
A Delibláti-homokpusztára az eolikus folyamatok jellemzők; számos homoklerakódásból álló dűneszerű felszíni forma alkotja. A dűnék 70–200 méter magasak.[2] A buckák jellegzetes formáját a kossava nevű, délkelet–északnyugati irányú szél alakította ki.[3]
Déli részét, amely a Dunáig nyúlik, és Labudovo okno néven ismert, 2006-ban rámszari területté nyilvánították. Területe mintegy 40 négyzetkilométer, és mocsarak, tavak, a Karas folyó meanderei, folyami szigetek (Žilovo, Čibuklija és Zavojska Ada) és a Néra torkolata alkotják. Szerbiában a vándormadarak egyik legfontosabb élőhelye.[2]
Élővilága szerkesztés
Flórája igen változatos, mintegy 900 különböző növényfajnak ad otthont, amelyeket a Kárpát-medence ritka vagy endemikus fajaiként tartanak számon. Európa hasonló területeit megművelték, erdősítették vagy más módon tették tönkre, de a Delibláti-homokpuszta nagyjából érintetlen maradt. A veszélyeztetett endemikus fajok között van a bánáti bazsarózsa, keleti bazsarózsa, delibláti üröm (Artemisia pancicii), gyékény és törpe mandula. A területen húsz különböző kosborféle nő. A futóhomokot olyan fafajták kötik meg, mint a fehér akác, feketefenyő, erdeifenyő és különböző lombhullató fajták.[2][4]
A homokpusztán 200 állatfajta él. A gyér faunához tartoznak a Cataglyphis, hangyalesők, földikutya, molnárgörény és csíkos szöcskeegér. Egyes veszélyeztetett ragadozó madarak, mint például a kerecsensólyom, parlagi sas és békászó sas fő tápláléka a tág füves mezőkön élő marmotini. Egyéb itt élő állatok a szürke farkas, szarvasfélék, európai őz és vaddisznó.[2][4]
Történelme szerkesztés
A puszta jelenlegi területén az erdőségek feltehetőleg 1775 és 1778 között pusztultak ki.[5] 1789-ben az osztrák hatóságok megbízták a temesvári Franz Bachofen von Echt erdőmérnököt, hogy mérje fel a homokvidéket, és tegyen javaslatot a homok „megszelídítésére”. Ebben az időben az erős szelek és viharok egészen Bécsig és Pestig elvitték a puszta homokját. Tíz évnyi munka után Bachofen azt jelentette, hogy a homok 406,5 négyzetkilométernyi területet borít, amiből 168 négyzetkilométernyi laza homok. A homok megkötésére Bachofen erdősítési tervet készített, amelyet 1818-ban fogadtak el. Ezt követően közel 300 négyzetkilométernyi homokos területet erdősítettek, de 250 négyzetkilométernyi erdő leégett három tűz során, amelyeket az emberi gondatlanság okozott.[2]
Az 1890-es években a homokpuszta peremén szőlőtelepítés indult; ekkor alakult ki Emánueltelep Dunadombó, Wekerletelep Nagykárolyfalva, Fejértelep Izbistye, illetve Pálffy-telep Gerebenc határában.[6]
A második világháború alatt a homok a jugoszláv partizánok búvóhelye volt. A számos rejtekhely közül csak egy maradt fenn, egy rögtönzött kórház Čardak mellett. Itt található egy emlékmű is azoknak a zsidóknak az emlékére, akiket Belgrádból szállítottak el, és a homokpusztán végeztek ki a német megszállás alatt.[2]
A háború után számos ifjúsági brigádmunkát szerveztek a homokpusztán. Az 1980-as évek végéig foglalkoztak a homok megkötésével, tűzoltó útvonalak kialakításával, útjavítással; közben a résztvevők számára kiépült a Čardak telep. Ezt eredetileg turisztikai és sportlétesítménynek szánták, de idővel elhanyagolták, és az 1990-es évektől a délszláv háború menekültjei használták.[2] Ezt követően oktatási és pihenési célú központtá alakították át. 2020. márciusban a helyi hatóságok úgy döntöttek, hogy a Vajdaságba érkezett közel-keleti menekültek elhelyezésére használják. A helyi lakosság tiltakozása miatt a döntést egy héten belül visszavonták, és Covid19-karanténná nyilvánították.[7]
2002 óta a terület Szerbia javasolt világörökségi helyszínei között szerepel.[8]
A populáris kultúrában szerkesztés
A homokpusztán számos külföldi és szerb filmet forgattak, mint például: Dzsingisz kán (1965), Találkoztam boldog cigányokkal is (1967), Nemsokára világvége lesz (1968), Ki énekel ott? (1980), '68 szeszélyes nyara (1984), A rigómezei csata (1989), Belo odelo (1999), Szent György lelövi a sárkányt (2009).[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Deliblatska Pescara. www.protectedplanet.net (Hozzáférés: 2021. március 31.)
- ↑ a b c d e f g h i j Olga Janković: Занимљива Србија: Делиблатска пешчара - Немирни песак европске Сахаре. Politika-Magazin, 1131. sz. (2019. június 2.) 20–21. o.
- ↑ Majer A., Tompa K: A delibláti homokfásítás 150 éves. Az Erdő, XIX. évf. 4. sz. (1970)
- ↑ a b Serbia travel - Deliblato Sands. www.serbia.travel (Hozzáférés: 2021. március 31.) arch
- ↑ Ajtay Jenő: A delibláti kincstári homokpuszta ismertetése. Erdészeti Lapok, LI. évf. 2. sz. (1912. január 15.)
- ↑ Paládi-Kovács, Attila: Tájépítés és nemzetiség a Dél-Bánságban (1880-1914). Híd, LXXVII. évf. 6. sz. (2014) ISSN 0350-9079
- ↑ Olga Janković: Чардак ипак карантин, а не центар за мигранте. Politika, (2020. március 28.) 17. o.
- ↑ The Deliblato Sands Special Natural Reserve. whc.unesco.org (Hozzáférés: 2021. március 31.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Deliblatska Peščara című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- Kókai Sándor: A Bánság történeti földrajza, 1718-1918: A Bánság helye és szerepe a Kárpát-medence földrajzi munkamegosztásában. Nyíregyháza: NYíregyházi Főiskola Turizmus és Földrajztudományi Intézete. 2010. ISBN 978 963 9909 45 8
- Wagner János: A delibláti kincstári homokpuszta növényvilága: különlenyomat az Erdészeti Kísérletek 1914. 16. évf. 4. számából. Budapest: (kiadó nélkül). 1914.
