Stefano Zandri (Nova Milanese, Olaszország, 1962. június 4. –) olasz könnyűzenei előadó és divatmodell, aki Den Harrow néven futó zenei projektjével lett ismert. A Den Harrow nevet eredetileg a projekt producerei, Turatti és Chieregato találták ki (a denaro szó olaszul pénzt jelent), Zandri azonban ezt a nevet használta saját művészneveként is pályafutása alatt.[6][7]

Den Harrow
Életrajzi adatok
ÁlnévDen Harrow
Született1962. június 4. (61 éves)[1][2][3]
Nova Milanese
Pályafutás
Műfajokpop, Italo disco[4][5]
Aktív évek1983–napjainkig
Hangszerénekhang
Tevékenység
Kiadók

Den Harrow weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Den Harrow témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

A Den Harrow-projekt az 1980-as években vált népszerűvé, főként az akkoriban népszerű Italo disco műfajban alkotott slágereivel, mint a "Future Brain", a "Mad Desire", a "Bad Boy", a "Don't Break My Heart", a "Day by Day" vagy a "Catch the Fox", melyek mind az első két albumról, az Overpower és a Day by Day című lemezekről származtak. Ezek a dalok Olaszországban, Németországban, Svájcban és Svédországban is a zenei listák első tíz helyezettje közé kerültek.

Miután zenéjük éveken át nagy népszerűségnek örvendett, Stefano Zandri és producerei bevallották, hogy igazából nem is Zandri énekelte a dalokat, más előadók énekeltek helyette, ő csak az arcát adta a zenei videókban és a fellépések során. Ezen felül a producerek, R. Turatti és M. Chieregato eltitkolták Zandri olasz származását, helyette Manuel Stefano Carry, bostoni születésű zenészként próbáltak helyet találni neki a Polydor Recordsnál, mivel így könnyebben el lehetett adni az angol nyelvterületen, ahol az olasz előadókra szkeptikusan tekintettek.

Mint kiderült a vokálok jelentős részét Tom Hooker (Thomas Barbey-ként is ismert) amerikai énekes énekelte, aki akkoriban Olaszországban dolgozott.[6] Ezen dalok közé tartozik az 1985–1986-os időszak számos jelentős Den Harrow-slágere, mint a "Don't Break My Heart", a "Bad Boy", a "Catch the Fox" és a "Future Brain". Egy másik, angol énekes, Anthony James került szerződtetésre az 1988-as Lies című album vokáljainak elénekléséhez, valamint olyan kislemezekhez, mint a "Holiday Night", a "My Time", a "You Have a Way". Egy interjú során Tom Hooker elmondta, azért döntöttek így, mert Zandri nem tudott énekelni, ezért az ő hangja egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben volt felhasználva, inkább az arcát, a megjelenését adta a projekthez.[8] Hooker szerint a korábbi, "To Meet Me" és "A Taste of Love" című dalokhoz Chuck Rolando hangját használták, Silver Pozzoli olasz énekes-zenész pedig a "Mad Desire" vokáljait énekelte, bár ennek a dalnak a lemezen kiadott verzióján Tom Hooker vokáljai szerepelnek. Hooker szerint azonban az 1991-es "Ocean" című dal vokáljait maga Zandri énekelte.[8] Később, 2010-ben Tom Hooker egy videóban közölte a hírt miszerint ő énekelte a Den Harrow-dalok jelentős részét, valamint hogy Zandri állítólag a Facebookon fenyegette meg, amiért ezt nyilvánosságra hozta.[9]

1997-ben Zandri Kaliforniába költözött, ahol televíziós showkban szerepelt, 2007-ben pedig a weboldalán új dal jelent meg, "FEDEN - Lo so" címmel, amelyen Zandri a feleségével énekel.

Diszkográfia szerkesztés

Stúdióalbumok szerkesztés

  • Overpower (1985)
  • Day By Day (1987)
  • Lies (1988)

Válogatásalbumok szerkesztés

  • The Best Of (1989)
  • I Successi (1999)

Válogatásalbumok új dalokkal szerkesztés

  • I, Den (1996)
  • Back From the Future (1999)

Kislemezek szerkesztés

  • To Meet Me (1983)
  • A Taste of Love (1983)
  • Mad Desire (1984)
  • Bad Boy (1985)
  • Future Brain (1985)
  • Overpower / Broken Radio (1985)
  • Charleston (1986)
  • Catch the Fox (Caccia Alla Volpe) (1986)
  • Day By Day (1987)
  • Don't Break My Heart (1987)
  • Tell Me Why (1987)
  • Energy Rain (1987)
  • You Have a Way (1988)
  • Born to Love (1988)
  • Lies / I Wanna Go (1988)
  • My Time / You Have a Way (1988)
  • Holiday Night (1989)
  • Take Me Back (1989)
  • Ocean (1991)
  • All I Want Is You (1992)
  • Real Big Love (1992)
  • You and the Sunshine (1993)
  • Take Me (1993)
  • The Universe of Love (1994)
  • I Need a Lover (1995)
  • Tomorrow Is Another Day (1995)
  • I Feel You (1996)
  • Future Brain '98 (1998)
  • Go Away (1999)
  • Don't Break My Heart (2001 Remixes) (2001)
  • Push Push (2006)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Den Harrow című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  2. http://www.denharrow.it/
  3. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Fabbri, Franco. Italo Disco, Made in Italy: Studies in Popular Music. Routledge, 211. o. (2013). ISBN 978-0-415-89976-5 
  5. Jones, Alan. Saturday Night Forever: The Story of Disco. A Cappella Books, 229. o. (2000). ISBN 1-55652-411-0 
  6. a b Harrow: "E' vero negli anni 80 non cantavo io". Mediaset, 2012. május 15. [2013. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 16.)
  7. Den Harrow: «Non ero io a cantare le mie canzoni»” (Hozzáférés: 2012. július 15.) 
  8. a b Tom Hooker, 2013. november 9. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 12.) Euro-Flash.net, 2004
  9. Tom Hooker responds to Den Harrow's threats. YouTube, 2010. október 25. (Hozzáférés: 2010. november 17.)

További információk szerkesztés