Főmenü megnyitása

Cserneki és tarkeöi gróf Dessewffy Gyula (Budapest, 1909. november 21.Curitiba, Brazília, 2000. augusztus 12.) politikus, újságíró a Deák Ferenc Társaság elnöke.

Dessewffy Gyula
Született Dessewffy Gyula
1909. november 21.
Budapest
Elhunyt 2000. augusztus 12. (90 évesen)
Curitiba, Brazília
Házastársa Bársony Éva Mária (1937 – 1954), Földváry Veronika (1954 – ?)
SzüleiDessewffy Emil, Batthyány Emanuela
Foglalkozása politikus, újságíró
Kitüntetései Aranytoll (2000)[1]

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Gyermek- és ifjúkoraSzerkesztés

Történelmi, arisztokrata családból származott. Felmenői közé tartozott Dessewffy Arisztid honvédtábornok is. Gróf Dessewffy Emil (1873-1935) és Batthyány Emanuela (1883-1964) harmadik, legfiatalabb gyermeke. Római katolikus vallásban nevelkedett. 1937. október 23-án Budapesten házasságot kötött Bársony Éva Máriával, kitől 1954-ben elvált.[2] Tanulmányait Párizsban, Bécsben, Debrecenben és Miskolcon folytatta. Apja 1935-ös halála után 3000 kat. holdat örökölt, közéleti tevékenysége mellett ezen a birtokon gazdálkodott 1945-ig. Az 1945-ös földreform idején birtokát elvették, egyedül 300 kat. holdat tarthatott meg az ellenállási mozgalomban való részvétele miatt.

Az 1945 előtti közéleti tevékenységeSzerkesztés

1937-ben Barankovics Istvánnal megalapította Az Ország Útja című állam- és nemzetpolitikai folyóiratot, amely a fennálló rendszer alapvető reformját hirdette meg antifasiszta szellemiségben. A lapot a konzervatív liberális értékeket valló Deák Ferenc Társaság adta ki, amely 1937-ben elnökévé választotta. A második Teleki-kormány idején a kormány szociális tanácsadója Szatmár vármegyében. 1939-ben Teleki Pál miniszterelnök engedélyével megvásárolta a Kis Újságot, amely szintén antifasiszta és konzervatív liberális szellemiségben a parasztságot akarta megszólítani. 1941-től a Magyar Parasztszövetség, később a Független Kisgazdapárt félhivatalos lapja, 1943-tól pedig a németekkel szembeni ellenállás fontos orgánumává vált. Részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság előkészítő tárgyalásain, továbbá a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző, elsősorban irodalommal foglalkozó Magyar Mickiewicz Társaság munkájában.[3] 1944-ben, a német megszállás után egyedüli módon, dacolva az új hatalommal, önként visszaadta a lapengedélyt, illegalitásba vonult és bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba.

Tildy Zoltán és Nagy Ferenc megbízásából Dessewffy képviselte a Független Kisgazdapártot a Magyar Front Intézőbizottságában. 1944 szeptemberében ellenezte a Nemzeti Parasztpárt fölvételét a Magyar Frontba, mert úgy tartotta, az megbontja a parasztság egységét. Kapcsolatot tartott a Békepárttal, a Szociáldemokrata Párttal, Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Horthy Miklós kormányzó úgynevezett Kiugrási Irodájával, a Külügyminisztérium németellenes körével és a legitimistákkal. 1944. október 15. után részt vett a katonai ellenállás megszervezésében, kapcsolatban állt a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságával és a katonai vezérkarral. 1944. november 22-én a véletlenen múlott, hogy a nyilasok a katonai vezérkar tagjaival együtt nem tartóztatták le Tartsay Vilmos lakásán.

A koalíciós évekbenSzerkesztés

1945 januárjában az Független Kisgazdapárt budapesti szervezete intézőbizottságának tagjává, majd az I. kerületi pártszervezet elnökévé választották. 1945 márciusától egy évig újfent a Kis Újság főszerkesztője; egy ideig a párt sajtófőnöke is volt. A háborút követően felszólalt a magyarországi németek kitelepítése ellen is. 1945 júniusától tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1945 októberében bekerült a budapesti törvényhatósági bizottságba, ahol folyamatosan tagja volt a kisgazdapárti frakciónak. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választáson a nagy-budapesti választókerület nemzetgyűlési képviselője lett, s bekerült a parlament politikai bizottságába is. 1946 márciusában – a Baloldali Blokk nyomására – leváltották a Kis Újság éléről. Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása és a kisgazdapárt felső vezetésében bekövetkezett baloldali fordulat után 1947. június közepén emigrálni kényszerült. Az ekkor már a kommunista hatalom befolyása alatt álló FKGP Politikai Bizottsága kizárta a pártból, továbbá 1949 januárjában megfosztották vagyonától és állampolgárságától. Az ÁVH Nyugat-Európába is ügynököket küldött utána, rendszeres jelentések készültek tevékenységéről.

EmigrációbanSzerkesztés

Először Franciaországban telepedett le, ahol a francia rádió magyar adását vezette. Majd Németországba költözött át, ahol a Münchenben működő Szabad Európa Rádióhoz (SZER) került. Párizsban tagja lett a Nemzetközi Páneurópa Uniónak. Tagja lett a Magyar Parasztszövetség Emigrációs Szervezetének valamint a Magyar Nemzeti Bizottmánynak. 1954. február 6-án Münchenben házasságot kötött bernáthfalvi és földvári Földváry Veronikával.[2] Ugyanebben az évben az Amerikai Egyesült Államokba települt át, ahol a SZER New York-i tudósítójaként dolgozott. 1961 októberben véglegesen visszavonult a politikától és Brazíliában telepedett le. Emigrálásától számítva harmincnyolc év után, 1985-ben tért vissza Magyarországra. 1990-ben visszakapta magyar állampolgárságát.

MűveiSzerkesztés

  • Röpirat a magyar politika jelenéről és jövőjéről; szerzői, Bp., 1947
  • Tanúvallomás. Mi sem voltunk rosszabbak másoknál és pillanatfelvétel a mai Magyarországról. 1985; Universe, Englewood, 1986 (A Magyar Történelmi Kutató Társaság)
  • Tanúvallomás; szerk., bev. Boross Imre; Országos Eckhardt Tibor Alapítvány–Agroinform, Bp., 1997

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Vida István-Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői 1944-1949. (Bp., 1991)
  • Élet és Irodalom ; 1988/37. (Vígh K.)
  • Magyar Nemzet ; 1988/292. (Kubinyi F.)
  • Új Látóhatár ; 1989/2. (Borbándi Gy.)
  • Életünk (Croydon) ; 1998/7-8. (Gyurácz F.)
  • Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
  • Az 1944. évi december hó 21-re Debrecenben összegyűlt, majd később Budapestre összehívott Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944. december 21. - 1945. november 9. Főszerk. Vida István. Bp., Magyar Országgyűlés, 1994.
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000. XXII
  • Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének ... évi jelentése. Bp., 1940-1943.
  • Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997.
  • Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Bp., Hitel, 1992.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.