Wikipédia

Dessewffy Sándor

(1834-1907) csanádi püspök

Cserneki és tarkeői Dessewffy Sándor (Pozsony, 1834. június 3. – Budapest, 1907. december 4.) a Csanádi egyházmegye püspöke 1890-től haláláig.

Dessewffy Sándor
Biczó Géza rajza a püspökről
Biczó Géza rajza a püspökről
Született1834. június 3.
Pozsony
Elhunyt1907. december 4. (73 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus szerpap
  • katolikus püspök
Tisztségecsanádi püspök (1890. január 4. – )
csanádi püspök
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1857. augusztus 9.
Püspökké szentelés1890. augusztus 31.
Kassa
Szentelők
Hivatalcsanádi püspök
Hivatali idő1890–1907
ElődjeBonnaz Sándor
UtódjaCsernoch János
Társszentelt püspökök
Jung János1893. május 11.
Cselka Nándor1893. május 11.
Ivánkovits János1897. április 25.
A Wikimédia Commons tartalmaz Dessewffy Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása szerkesztés

A cserneki és tarkeői Dessewffy család köznemesi ágában született. Szülei Dessewffy Antal (1788-1843),[1] temesi alispán, országgyűlési követ és nemes Koppauer Zsuzsanna (1800-1887) voltak.[2] A család Temesvárott és Aradon élt. Gimnáziumi tanulmányait Kisszebenben, Kassán és Gyöngyösön végezte. Felvételt nyert az egri papnevelő-intézetbe, innen Budapestre került, ahol teológiát végzett az egyetemen. 1857-ben szentelték áldozópappá, majd 1858-ig káplánként szolgált Füzesabonyban. 1859-ben kezdett bölcsészetet és latin nyelvet oktatni az egri líceumban, egy évvel később a tanítást már Budapesten folytatta, a fővárosi papnevelő-intézet tanfelügyelője lett.

1866-ban visszatért Egerbe, 1868. július 3-án Perger János kassai püspök titkára, majd később kassai szentszéki ülnök lett. Adakozó természete a felvidéki városban is megmutatkozott. 1873-ban Sárospatak plébánosa lett; Zemplén vármegyében olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy több választókerületből is megkeresték, országgyűlési mandátumot kínálva neki. Dessewffy nem élt a lehetőséggel, a politikától távol tartotta magát. 1875-től a település alesperesként tevékenykedett. 1882-ben vérteskeresztúri apát lett, 1884-ben Kassán mesterkanonoki címet nyert. 1886-től székesegyházi főesperesként tevékenykedett. Egyházmegyei tanfelügyelőként és a római katolikus tanítóképző igazgatójaként személyesen is a közoktatás szintjének javítására törekedett. A Felsőmagyarországi Múzeumi Egylet elnöke lett; tagja volt az Abaúj-Torna megyei Közművelődési Egyletnek, és a Kassai Katolikus Legényegyletnek, és a kassai közkórházat igazgató választmánynak is.

Püspöki pályafutása szerkesztés

1890. augusztus 31-én, Kassán szentelték föl a Csanádi egyházmegye püspökévé. Szeptember 24-én vonult be Temesvárra, a püspöki székhelyre. Új beosztásában is hű maradt elveihez, legfontosabb feladatának a szegények és az elesettek gyámolítását, valamint az oktatás fejlesztését tartotta. Nagy szerepe volt több szegedi, temesvári és makói iskola alapításában; több másik püspökkel együtt támogatta a jászvásári papneveldében tanuló ifjak magyar nyelvű oktatását.[3]

Nagyon jó kapcsolatot ápolt Makóval. Már bevonulásakor kitüntetően nagy szeretettel fogadta őt a város – lovasbandériumot és fáklyásmenetet szerveztek, az utcákat zászlókkal és virágfüzérekkel díszítették fel, több diadalkaput is felállítottak, este díszkivilágítást kapott a belváros – de később is szinte többet tartózkodott a Maros-parti településen, mint Temesvárott, a püspökség székvárosában. 1893-ban 80 ezer koronát ajánlott fel az főgimnázium (a mai József Attila Gimnázium) létesítésére; ő helyezte el az alapkövet, és 1895-ben ő is áldotta meg az elkészült épületet. A katolikus ótemető helyén létrehozta a mai Petőfi park elődjét, a Püspökkertet; benne filagóriát helyezett el, felépíttette a víztornyot, dísztavat létesített és díszcserjéket, díszfákat ültetett. 1903-ban elkezdte a Korona Szálló teljes felújítását, támogatta a Hollósy Kornéliáról elnevezett faszínház felépítését. Kegyúrként ügyelt a makói görögkatolikusok sorsára, igyekezett megakadályozni a nagyváradi püspökség elrománosító törekvéseit. 1907-ben 3000 koronát adományozott a Szent István Kórház fölszerelésére.

 
A püspök emléktáblája a József Attila Gimnázium falán

Dessewffyt a makóiakon kívül Lele (a mai Maroslele) lakói is kiváltképpen tisztelték, a falu ugyanis a püspöki nagybirtokon feküdt, a főpap pedig szívén viselte a helyiek sorsát. 1895-ben kibővíttette az iskolát, tanítói lakást építtetett. Püspöksége alatt, 1902-ben épült fel a község római katolikus temploma, a három harang és az orgona Dessewffy személyes ajándéka volt a leleieknek. Elfogadható áron, törlesztési lehetőséggel földet juttatott a helyieknek; ezekből az úgynevezett örök földekből 100 telepes részesült, a község pedig, mint testület 220 földet vásárolt meg.

Egyházi és politikai értekezések jelentek meg tőle különféle lapokban, püspökként több főpásztori körlevelet is kibocsátott. 1897-ben ő állította fel a tornyai Mária-jelenés kivizsgálását feladatául kapó bizottságot. A bizottság megállapította, hogy a jelenések nem természetfelettiek, ezért Dessewffy betiltotta a kegyhelyre való zarándoklatokat.[4] Zarándoklatokat vezetett Romába és Velencébe. Utóbbi útján meglátogatta Murano szigetét, ahol Giuseppe Melchiorre Sarto velencei pátriárkával együtt tekintette meg Szent Gellért, az első csanádi püspök ereklyéit.[5]

Ő szentelte föl 1896. szeptember 8-án a magyarbánhegyesi templomot; végrendeletében 2000 koronát hagyott a település egyházközségére. Ebből az összegből épült föl később a templomkertben a karánsebesi márványból készült Mária-szobor, ami Albert Andor aradi szobrászművész 1914-es alkotása.[6]

1905 telét az akkor már betegeskedő püspök Abbáziában töltötte. 1905. február 10-én agyszélhűdés érte; öntudatát és beszélőképességét elvesztette, jobb oldala lebénult, talpra állni sem tudott. Március közepétől kezdve haláláig Csepregi Imre pápai prelátus volt az ápolója. Júniusban Budapestre költöztették; a háztartás télen a püspök fővárosi palotájában, nyáron a budai hegyek között tartózkodott.

A püspök 1907. december 4-én, éjjel 10 óra 45 perckor halt meg; holttestét bebalzsamozták, majd Temesvárra szállították, ahol a püspöki székesegyház kriptájába temették. Halálát felekezeti különbség nélkül rengetegen gyászolták, általános volt a vélemény, hogy Dessewffy Sándor Szent Gellért püspök legméltóbb utódja volt.

Emlékezete szerkesztés

 
Püspök Dessewffy Sánodor vezette a Csanád-egyházmegyei zarándoklatot Velencébe 1900-ban.[7]
 
A püspök emlékkeresztje Maroslelén
  • Makó képviselő-testülete 1893-ban díszpolgári címet adományozott a püspöknek.
  • A dél-alföldi városon kívül Sárospatak és Kassa is díszpolgári címmel ismerte el Dessewffy tevékenységét.
  • 1908-ban Lele (a mai Maroslele) elöljárósága a főpap tiszteletére Püspöklelére változtatta a település nevét; jóllehet még a püspök életében felmerült, hogy Dessewffyfalva legyen a község neve, de ezt a csanádi püspök határozottan ellenezte.
  • 1912-ben a maroslelei templom előtt felállították a Dessewffy-emlékművet; a kőkereszt talapzatán szerepel a püspök arcképe is.
  • 1995-ben emléktáblát avattak a makói József Attila Gimnázium falán; a táblán örökítették meg a püspök által az iskola felépítésében szerzett halhatatlan érdemeit.
  • Makón a jelenlegi Csanád vezér tér a püspök nevét viselte egészen 1946-ig.
  • Maroslelén 2006-ban felmerült, hogy a Szabadság teret átkereszteljék Püspök térre,[8] de a polgármester előterjesztését a képviselő-testület öt támogató és ugyanennyi ellenző szavazattal nem fogadta el.[9]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Dessewffy Antal gyászjelentése. FamilySearch
  2. ↑ Dessewffy Antalné gyászjelentése. FamilySearch
  3. ↑ Seres Attila: A magyarországi segélyezés szerepe a moldvai csángók egyházi oktatásában a XIX. század végén (magyar nyelven). Moldvahon zenei portál, 2011. február 4. (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)
  4. ↑ Tornya - Szűz Mária egykori jelenésének kegyhelye (magyar nyelven). Búcsújárás.hu. (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)
  5. ↑ Pápai apróságok. Új Ember, 2002. március 31. [2014. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)
  6. ↑ Látnivalók (magyar nyelven). Magyarbánhegyesi Hon- és népismereti szakkör, 2015. [2015. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)
  7. ↑ Dessewffy Sándor: Csanád-egyházmegyei zarándoklat Velencébe 1900, Budapest 1901
  8. ↑ Illyés Szabolcs: Püspök tér lehet a Szabadságból (magyar nyelven). Delmagyar.hu, 2006. október 10. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)
  9. ↑ Szabadság maradt a maroslelei főtér neve (magyar nyelven). Delmagyar.hu, 2007. április 11. [2016. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)

Források szerkesztés

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
  • Orbán Imre dr.: Dessewffy Sándor csanádi püspök Makón in Makói História 1999/6. (3. évfolyam 14. szám)
  • Rozsnyai János: 170 éve született Dessewffy Sándor az örök földek adományozója in Makói História 2004/1. (7. évfolyam 25. szám)
  • Orbán Imre dr.: A csanádi püspökök Makóért in Makói História 2007/1-4. (10. évfolyam 35-38. szám)
  • Dr. Csepregi Imre: Önéletrajz. Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, Makó, 1991. ISBN 963-04-1109-1


Előde:
Bonnaz Sándor
Csanádi püspök
1890–1907
 Utóda:
Csernoch János
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dessewffy_Sándor&oldid=26099648”