Destiny’s Child
A Destiny’s Child Grammy-díjas amerikai R&B lányegyüttes.
Destiny’s Child | |
![]() | |
![]() | |
Balról jobbra: Kelly Rowland, Beyoncé Knowles, Michelle Williams | |
Információk | |
Eredet |
![]() |
Alapítva | 1990 |
Megszűnt | 2006 |
Aktív évek | 1990–2006 |
Műfaj | R&B, Pop, Hiphop, Gospel |
Kiadó | Columbia Records |
Kapcsolódó előadók | Lil Wayne, Wyclef Jean |
Tagok | |
| |
Korábbi tagok | |
Beyoncé Knowles Kelly Rowland Michelle Williams LaTavia Roberson LeToya Luckett Farrah Franklin | |
A Destiny’s Child weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Destiny’s Child témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az együttesnek végleges felállásban három tagja volt, ezek név szerint: Beyoncé Knowles, Kelly Rowland és Michelle Williams.
A World Music Awards szerint a Destiny’s Child volt minden idők legtöbb lemezét eladó női zenekara.[1][2] A csapat eddig összesítve 60 millió albumot és kislemezt adott el világszerte.[3] Az amerikai Billboard magazin szerint ők voltak a valaha volt harmadik legnagyobb trió.[4]
KarriertörténetSzerkesztés
1990–1997: KezdetekSzerkesztés
Négyes felállásban indultak 1990-ben, ekkor a két alapító tag, Beyoncé Knowles, és LaTavia Robertson mindössze 9 évesek voltak. 1992-ben csatlakozott Beyoncé családi barátja, Kelly Rowland, majd egy évvel később Beyoncé padtársa LeToya Luckett. Első komoly szereplésük a Star Search vetélkedő volt, amelyet elvesztettek. A vetélkedő után Beyoncé apja, Mathew Knowles otthagyta munkáját, hogy saját kezébe vegye az zenekar menedzselését. A szigorú apa a csapattagoknak kemény edzéstáborokat rendezett, próbáikat pedig Beyoncé édesanyjának hajszalonjában tartották. A csapat eredeti neve Girl's Thyme volt amelyet 1993-ban változtattak Destiny’s Childra. 1993-97 között helyi rendezvényeken, valamint felvezető zenekarként különböző r&b előadók koncertjein léptek fel. Végül 97-ben a Columbia Records szerződést ajánlott nekik. A lányok a Killing Time című dallal debütáltak, ami az 1997-es Men In Black című mozifilm soundtrack albumán kapott helyet.
1998–2000: Első stúdióalbum, rögös út a világhírnévig (személycserék)Szerkesztés
Első nagylemezüket 1998 februárjában adták ki, Destiny’s Child néven. Az albumról elsőként megjelent kislemez a No, No, No egészen listavezető helyig jutott a Billboard "Hot R&B/Hip-Hop" charton. A dal több mint 1 millió példányban kelt el az Egyesült Államokban. A nagylemezről még két kevésbé sikeres felvételt adtak ki Get On The Bus, valamint With Me Part 1 címmel. Ezek nem tudták reprodukálni az előző kislemez sikereit. A Destiny’s Child album több mint egymillió példányban kelt el, és ezzel platina minősítést szerzett az USA-ban.[5]
Második nagylemezük 1999-ben kiadott The Writing’s on the Wall jelentette az igazi áttörést a csapat számára. A felvételen olyan producerek működtek közre mint, Kevin "She'kspere" Briggs, Rodney Jerkins, Dwayne Wiggins, Chad Elliot, Daryl Simmons és Missy Elliott. Habár az album nem nyitott csúcspozícióban a Billboard 200-as listáján csak a hatodik helyen, kereskedelmileg hosszútávon kiválóan szerepelt. Napjainkig Amerikában több mint 6 millió példányt adtak el a lemezből. Az albumról megjelent Bills, Bills, Bills kislemez egészen az első helyig jutott a Billboard Hot 100 listán. Ez volt a csapat első listavezető dala, amelyet a továbbiakban még négy követett. Az albumról további három maxilemez jelent meg. Köztük a világhírnevet jelentő Say My Name című felvétel, amely mindemellett két Grammy-díjat is jelentett a lányoknak. Sikereik ellenére a csapatot több belső konfliktus feszítette. LaTavia és LeToya 2000-ben elhagyták a csapatot, és perbe fogták Mathew Knowlest. A lányokat viszont hamarosan két új énekes Michelle Williams, illetve Farah Franklin váltotta fel, azonban Franklin néhány hónap után szintén kivált a zenekarból, amely ezek után mint trió folytatta tovább.[6]
2001–2002: Survivor album, első feloszlásSzerkesztés
2001-ben a Destiny’s Child kiadta harmadik stúdióalbumát amely a Survivor címet kapta. Az felvétel az amerikai Billboard 200-as albumeladási listán rögtön az első helyen nyitott, 663 000 eladott példánnyal. A Survivorból napjainkig több mint 10 millió példány kelt el világszerte, ennek mintegy 40%-a az USA-ban. Az albumról három világsikerű szám jelent meg: elsőként a Charlie angyalai betétdalaként ismert Independent Woman Part 1, amelyet a Survivor valamint a Bootilicious felvételek követtek. Mindhárom dal egészen az első helyig jutott az Egyesült Királyságban, illetve top 3-ba került az Amerikai Egyesült Államokban is. A 2001-es Grammy-díjátadón az együttes ismét megkapta a "Legjobb R&B-dal együttestől" díjat, a Survivor dalért. Még ugyanebben az évben megjelent karácsonyi nagylemezük is melynek az 8 Days of Christmas címet adták. Ezek után 2002-ben a csapat bejelentette egy időre feloszlanak, hogy a tagok szólókarrierbe kezdhessenek.[7] Michelle Williams kiadta első gospel albumát, Heart to Yours címmel, Kelly Rowland r&b valamint rock elemeket tartalmazó szólóprojektjét a Simply Deepet, végül 2003-ban megjelent Beyoncé Knowles első albuma a Dangerously in Love is.
2004–2005: Destiny Fulfilled album, a tagok szólókarrierbe kezdenekSzerkesztés
Két év szünet után 2004-ben megjelent utolsó nagylemezük Destiny Fullfield néven. A felvétel több mint három millió példányban kelt el csak az Egyesült Államokban. 2005-ben a lányok világkörüli turnéra indultak, melynek a Destiny Fulfilled... And Lovin' It nevet adták.
2005. június 12-én a turné utolsó barcelonai állomásán bejelentették, hogy nem rendeznek több közös fellépést, hanem ezentúl mindenki a maga útját fogja járni, legyen az zenei, színházi, televíziós vagy filmkarrier.[8] Az együttes 2005-ben még kiadott egy válogatás albumot, amelyen szerepel eddigi utolsó közös felvételük a "Stand Up For Love" is.
2013–tól napjainkigSzerkesztés
2013. január 12-én a Destiny’s Child hivatalos Facebook oldalán bejelentették, hogy a csapat ismét egyesül egy fellépés erejéig a 2013-as Superbowl sportesemény szünetében. Ezzel a fellépéssel együtt a zenekar egy új albumot és kislemezt is megjelentet "Love Songs", illetve "Nuclear" címmel.[9] 2013 májusában jelent meg a Destiny’s Child Video Anthology, mely a trió összes videóklipjét tartalmazza. Beyoncé és Michelle közreműködött Kelly "You Changed" című dalán, mely Kelly "Talk a Good Time" albumán található meg. 2014-ben Kelly és Michelle szerepeltek Beyoncé "Superpower" és "Grown Woman" klipjében, a videók megtalálhatóak Beyoncé vizuális albumán. 2014 júniusában Michelle jelentetett meg egy új kislemezt, a "Say Yes"-t, a felvételen közreműködik Beyoncé és Kelly is. A 2015-ös Stellar Awards-on felléptek a dallal. 2016. november 7-én megcsinálták a "Mannequine Challenge"-t, melyet Kelly hivatalos Instagram adatlapján tettek közzé.
Közvéleményben kialakult képSzerkesztés
A Destiny’s Childot Paul Flynn a Guardian riportere a hatvanas évek híres lánycsapatához a The Supremeshez hasonlította, Beyoncét pedig az együttes vezető énekesnőjéhez Diana Rosshoz.[10] Lola Ogunnaike a The New York Times újságírója szerint, a Destiny’s Child csak a kezdete volt Beyoncé már szinte szükségszerű szólókarrierjének.[11]
DiszkográfiaSzerkesztés
StúdióalbumokSzerkesztés
- 1998: Destiny’s Child
- 1999: The Writing’s on the Wall
- 2001: Survivor
- 2001: 8 Days Of Christmas
- 2004: Destiny Fulfilled
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ "Destiny’s World Domination." Yahoo News Hozzáférés ideje: December 28, 2006
- ↑ "Destiny’s Child Ruled at World Music Awards". Softpedia Archiválva 2008. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: December 28, 2006
- ↑ Billboard Online újság, 30. oldal - összes eladás. (Hozzáférés: 2012. március 4.)
- ↑ Greatest Trios of All Time
- ↑ Destiny's Child története, Allmusic.com (cikk angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. február 11.)
- ↑ A Destiny’s Child története, mtv.com (cikk angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. február 11.)
- ↑ Destiny’s Child biográfia, musictrax.net (cikk angol nyelven). [2012. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
- ↑ A Destiny’s Child feloszlik. mtv.com (cikk angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. február 11.)
- ↑ A Destiny’s Child egyesül a 2013-as Superbowl-on, illetve új albumot jelentet meg.. (Hozzáférés: 2013. január 12.)
- ↑ Destiny’s Child – The Supremes analógia. guardian.co.uk (cikk angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. február 14.)
- ↑ Beyoncé és a Destiny’s Child. nytimes.com (cikk angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. február 14.)