Devotio
A devotio (latin „felajánlkozás”) az önfeláldozás ünnepélyes aktusa, felajánlkozás az isteneknek, amelyre az ókori Róma történelme számos példával szolgál.
Klasszikus példa a Kr. e. 340-es év consula, Publius Decius Mus története, aki Livius elbeszélésében a Latin háború során a vezúvi csatában áldozta fel magát. Mus azt a jóslatot kapta, hogy egy hadsereg vezérére és a szemben álló hadseregre halál vár, ezért saját magát és ellenségeit a Maneseknek és Tellus Maternek, az anyaföldnek ajánlotta fel. Az áldozat meghozta az eredményt, a rómaiak győztek, de Decius elesett, felírva a nevét a rómaiak legnagyobb hőseinek listájára.
Egy másik, kevésbé dicső példa annak az embernek az esete, aki a beteg Caligula császárért ajánlotta fel a saját életét, és amikor a császár felgyógyult, kénytelen volt ígéretét beváltani.[1]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Bokor József (szerk.). Devotio, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. június 13.
