Dewey Redman
Dewey Redman (Fort Worth, 1931. május 17. – Brooklyn, 2006. szeptember 2.) amerikai szaxofonos, zenekarvezető, Ornette Coleman és Keith Jarrett zenésztársa.
| Dewey Redman | |
 | |
| Redman at Moers Festival, Germany, June 2006 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Walter Dewey Redman |
| Született | 1931. május 17.[1][2][3][4] Fort Worth[5] |
| Elhunyt | 2006. szeptember 2. (75 évesen)[6][1][2][3][4] Brooklyn |
| Sírhely | Calverton National Cemetery |
| Gyermekei | Joshua Redman |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Hangszer | |
| Díjak | Guggenheim-ösztöndíj (2002) |
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
| Dewey Redman weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dewey Redman témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Elsősorban tenorszaxofononos volt, bár alkalmanként alton is, és a kínai suonán, továbbá klarinétot is játszott. Fia, Joshua Redman is szaxofonos.
Pályafutása
szerkesztésRedman az I. M. Terrell Gimnáziumba járt, és az iskolai zenekarban már együtt játszott Ornette Colemannel, Prince Lashaszal és Charles Moffettal. A középiskola után beiratkozott az alabamai Tuskegee Institute elektrotechnikai szakára, de hamar kiábrándult abból és hazatért Texasba. 1953-ban a Prairie View Agricultural and Mechanical University-n szerzett diplomát.
Aztán klarinétról altszaxofonra, majd tenorszaxoxofonra váltott. A diploma megszerzése után két évig szolgált az Amerikai Egyesült Államok hadseregében.
A hadseregtől való leszerelése után az University of North Texas mesterképzésén oktatott. 1957-ben pedagógiai diplomát szerzett iparművészeti szakon.
1959-ben San Franciscoba költözött. Itt Donald Garrett klarinétossal dolgozott.
Redman leginkább Ornette Coleman szaxofonossal folytatott 1968-1972-es együttműködésével vált ismertté, akivel már a középiskolai zenekarban is együtt lépett fel. Játszott Keith Jarrett zongoraművész kvartettjében is (1971–1976). Jarrett The Survivors Suite című művét 1978-ban a Melody Maker az év dzsesszalbumaként értékelte.
Az 1970-es években Redman megalakította az Old and New Dreams kvartettet. Négy albumot vettek föl. Redman Paul Motian és Pat Metheny oldalán 1981-ben fellépett a Woodstocki Dzsessz Fesztiválon. 2004-ben tenorszaxofonozott a Lincoln Centerben a „The Music of Ornette Coleman” című koncerten.
Redman májelégtelenségben halt meg Brooklynban 2006-ban.
Albumok
szerkesztés- (zenekarvezetőként)
- Look for the Black Star (1966, 1975)
- Tarik (1969)
- The Ear of the Behearer (1973)
- Coincide (1974)
- Musics (1979)
- Soundsigns (1979)
- Red and Black in Willisau with Ed Blackwell (1980)
- The Struggle Continues (1982)
- Living on the Edge (1989)
- Choices featuring Joshua Redman (1992)
- African Venus featuring Joshua Redman (1994; 1998-ban újra kiadták a Venuson Satin Doll lemezcímmel)
- In London (1998, 1996)
- Momentum Space with Cecil Taylor and Elvin Jones (1999, 1998)
Díjak
szerkesztés- 1978: The Survivors Suite – az év dzsesszalbuma (a Melody Maker értékítélete)
Filmek
szerkesztés- Dewey Redman az IMDb-n
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians
- ↑ http://www.nytimes.com/2006/09/04/arts/music/04redman.html