Főmenü megnyitása

Dezséri Gyula

(1850-1928) magyar színész

Dezséri Gyula, névváltozatok: D. Horváth, Dezsény, született: Horváth Gyula Lajos Miklós (Takácsi, 1850. január 24. – Budapest, Kőbánya, 1928. december 5.)[1] színész.

Dezséri Gyula
Született Horváth Gyula Lajos Miklós
1850. január 24.
Takácsi
Elhunyt 1928. december 5. (78 évesen)
Budapest
Foglalkozása színész

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

Apja, Horváth József jómódú kereskedő, anyja Beöreöndi Erzsébet. Szülei akarata ellenére lett színésszé, 1873-ban, Lászy Vilmos társulatánál. Működött majdnem az egész országban. Pályája első évtizedét Győrött és Aradon töltötte azután 15 éven át egyik társulattól a másikhoz került, 1893-95-ben Szegeden 1895-96-ban Pécsett, majd 1896-97-ben Krecsányi Ignác temesvári társulatánál már a vidék legjobb nevű színészei köze számított. A maga művészi területét is voltaképp életének derekán találta meg, érettebb karakter-alakok (ú. n. apaszerepek) megformálásában.

Az újonnan megnyílt budapesti Magyar Színháznak tagja volt két évadon át, innen Janovics Jenő igazgató 1900-ban a kolozsvári Nemzeti Színházhoz hívta meg, bemutatkozása ott ez év április 17-én volt Herczeg Ferenc »Három testőr« c. bohózatának Pollacsek borkereskedő szerepében. A következő húsz év alatt ennek a műintézetnek kötelékében bontakozott ki valójában eredeti tehetsége, itt szerzett országraszóló hírt és tekintélyt. Egyik erőssége lett a jeles együttesnek, kiemelkedő alakjává az egész kolozsvári színjátszásnak. Gyökeres magyarsága, férfias ereje, közvetlen, mélyen emberi játékstílusa erős rokonságban volt Szentgyörgyi Istvánéval. Működése a jellemszerepek széles területére terjedt ki, leggazdagabban mégis a genre felé hajló alakokban színezett, melyekben a Szentpétery és Szigeti József hagyományának volt kitűnő folytatója. 1914-ben elnyerte a színház örökös tagságát.

Az összeomlás után hontalannak érezte magát a régi falak között, 1920-ban végleg búcsút vett művészi otthonától és Budapestre költözött. Ez év őszén vendégszerepelt a budapesti Nemzeti Színházban s jóízű, tőről metszett Peleskei nótáriusával a közönségnél lelkes tetszésre, a kritikában osztatlan elismerésre talált. 1921. április 15-én a Renaissance Színház tagja lett; életkora, valamint a színház játékrendje itt már jobbára csak epizódszerepekre szorította, de művészetének egyéni zamatával ezekben is magára vonta a figyelmet és méltánylást. Működésének utolsó hónapjait a pécsi színház kötelékében töltötte, 1924. január 1-én pedig nyugalomba vonult. Utolsó éveit a fővárosban élte le, itt is temették el a budapesti színészvilág és a legszélesebb körű közönség igaz részvéte mellett. Gyomorrákban hunyt el. Haláláról az Országos Színészegyesület meleghangú gyászjelentést bocsátott ki.

Neje: Gerzsán Mária (1849-1919) színésznő volt, aki 1868 és 1905 között működött a színpadon. Leánya, Emma, aki szintén a színipályára lépett, Gálosi Zoltánnak, a Nemzeti Színház tagjának lett a felesége.

Fontosabb színházi szerepeiSzerkesztés

  • Lear király (Shakespeare)
  • Kányai (Szigligeti E.: Liliomfi)
  • Montague (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
  • Főúr (Bródy S.: A tanítónő)
  • Mikhál bán (Katona J.: Bánk bán)

Ismertebb filmjeiSzerkesztés

  • Sárga csikó (1913)
  • Tanítónő (1917)
  • A vén bakancsos és fia a huszár (1918)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. X. ker. állami halotti akv. 822/1928. folyószáma alatt.

ForrásokSzerkesztés