Dhimitër Beratti

albán politikus, diplomata, jogász

Dhimitër Beratti vagy Dhimitër Berati (nevének ejtése ðimitəɾ bɛɾati; Korça, 1886. október 15.Róma, 1970. szeptember 8.)[2] albán politikus, diplomata, jogász.

Dhimitër Beratti
Dhimitër Beratti.jpg
Született 1888. október 15.[1]
Korça
Elhunyt 1970. szeptember 8. (81 évesen)[1]
Róma
Állampolgársága albán
Foglalkozása
  • politikus
  • diplomata
  • jogász
Iskolái Bukaresti Egyetem
Halál okaközúti baleset
Albánia nemzetgazdasági minisztere
Hivatali idő
1934. július 15. 1936. november 9.
miniszterelnök
Előd Pandeli Evangjeli (ügyvivő)
Utód Koço Kota
Albánia 22. oktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1935. augusztus 30. 1935. október 16.
miniszterelnök Pandeli Evangjeli
Előd Mirash Ivanaj
Utód Nush Bushati
Albánia nemzeti kulturális minisztere
Hivatali idő
1941. december 3. 1942. november 4.
miniszterelnök Mustafa Kruja
Előd betöltetlen
Utód Eqrem Vlora
A Wikimédia Commons tartalmaz Dhimitër Beratti témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A romániai albánok képviseletében kapcsolódott be az albánság függetlenségi küzdelmeibe, majd az 1912-ben önállósodott Albánia politikai életébe. Az 1910-es évektől diplomáciai fronton és külügyminisztériumi tisztviselőként szolgálta hazáját. 1934 és 1936 között az albán nemzetgazdasági tárca vezetését bízták rá. 1936 márciusában ő hozta tető alá azt az új olasz–albán gazdasági egyezményt, amely ugyan véget vetett a két állam között öt éve tartó feszültségnek, ugyanakkor az Albánia feletti olasz hegemóniatörekvéseknek is utat engedett. 1941–1942-ben az olasz megszállás alatt állt Albánia nemzeti kulturális minisztere volt.

ÉletútjaSzerkesztés

Aromán nemzetiségű, ortodox felekezetű családja gyerekkorában kivándorolt Romániába, ahol a fiatal Beratti a Bukaresti Egyetemen szerzett politikatudományi és jogi okleveleket.[3] Ezt követően a romániai albán kolónia politikailag legaktívabb, az albán nép önrendelkezéséért küzdő tagjai közé tartozott. 1907-ben visszatért szülőföldjére, ahol egy esti iskola igazgatója és albánnyelv-tanára lett.[4]

A romániai albánok 1912. november 5-ei gyűlésének egyik fő szervezője volt, amelyen az albán államiság ügyét tárgyalták meg a jelenlévők. Ugyancsak a romániai albánok képviseletében vett részt az 1912. november 29-én megkezdődött, az Albánia függetlenségének kikiáltásával zárult vlorai nemzetgyűlésen. Beratti ezt követően az Ismail Qemali vezetésével ekkor alakult első albán kormány mellett dolgozott. A külügyminisztérium alkalmazottjaként a vlorai diplomáciai missziók titkára volt, emellett 1913. augusztus 24-étől szerkesztésében jelent meg a Përlindja e Shqipnies (’Albánia Újjászületése’) című politikai folyóirat, a kormány kéthetilapja. 1913–1914-ben az albániai kórházak főkoordinátora volt.[5]

1914-ben visszatért Bukarestbe, és csak az első világháború lezárultát követően kapcsolódott be újra Albánia politikai életébe. 1919-től 1921-ig a Párizs környéki béketárgyalásokon mint az albán küldöttség titkára tevékenykedett. 1920-ban két kisebb gyűjteményt is kiadott angolul, illetve franciául, amelyekben az albánok történelméről és politikai céljairól szóló értekezéseket gyűjtött össze. A békekötéseket követően Párizsban maradt, ahol 1921–1922-ben az albán követség tanácsosaként dolgozott. Hazatérését követően véglegesítették az albán külügyminisztérium állományában. 1922-ben rövid ideig a tárca első titkára, 1922-től 1924-ig pedig politikai főosztályának igazgatója volt, ezzel párhuzamosan 1923-ban részt vett az albán–jugoszláv határ kérdését rendező Nemzetközi Határbizottság munkájában is.[6] 1924 júliusában a régenstanács főtitkárhelyettesévé nevezték ki, majd 1924–1925-ben Albánia szófiai főkonzulja volt. 1925-ben visszatért a külügyminisztérium állományába, előbb ismét a Nemzetközi Határbizottság mellé rendelték (ezúttal az albán–görög határ pontosítása volt a feladat), 1929 és 1932 között pedig másodszor is rábízták a politikai főosztály irányítását. 1932-től 1934-ig a külügyminisztérium államtitkári tisztét töltötte be.[7]

1934. július 15-e és 1936. november 7-e között a Pandeli Evangjeli és Mehdi Frashëri vezette kormányokban irányította a nemzetgazdasági minisztérium munkáját, időközben 1935-ben rövid ideig ügyvivő oktatásügyi miniszter is volt.[8] Feladata elsősorban az albán–olasz kapcsolatokban 1935-ben beállt enyhülés következtében a két ország között újrainduló gazdasági-pénzügyi tárgyalások koordinálása volt. A két fél végül 1936. március 19-én Rómában írta alá azt az gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi egyezséget, amely ugyan véget vetett a két ország közötti feszültség ötéves időszakának, és Albánia gazdasági kilábalását is előrevetítette, ugyanakkor cserébe – az egyezség titkos záradékaként – Olaszország átvehette kezelésbe a durrësi kikötőt, továbbá beleszólási jogot kapott Albánia pénzügyi és külkereskedelmi tevékenységébe.[9] 1936–1937-ben külügyminisztériumi államtitkárként folytatta pályáját, 1937-től 1939-ig pedig római meghatalmazott követ volt.[10]

Albánia 1939. áprilisi olasz megszállását követően előbb a Csődeljárási Hivatal alkalmazottja volt, majd 1940 áprilisában részt vett a Királyi Albanológiai Intézet(wd) megalapításában.[11] 1941. december 3-ától 1942. november 4-éig Mustafa Kruja kormányában a nemzeti kultúra minisztereként tevékenykedett.[12] Ezt követően a politikából jól jövedelmező állásba, egy kereskedelmi és mezőgazdasági cég igazgatótanácsába került.[13]

Még mielőtt a második világháború véget ért volna, 1944 februárjában Beratti elhagyta az országot, és Rómában telepedett le. Elsősorban a Shejëzat (’Fiastyúk’) című folyóiratba írt cikkeket, és Shqipëria (’Albánia’) címen megírta kéziratban maradt kétkötetes munkáját.[14] Közúti baleset következményeként halt meg nyolcvanegy éves korában, 1970. szeptember 8-án.[15]

Főbb műveiSzerkesztés

  • Albania and the Albanians: The Albanian question before the House of Commons. Paris: Librairie Chapelot. [1919].   69 o.
  • La question albanaise: Études recueillies. Paris: Imprimerie » Henri Diéval «. [1919].   112 o.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Catalog of the German National Library, 1062926234, 2020. május 30.
  2. Dervishi 2012 :88–89.; Elsie 2013 :36–37. (a halál dátumaként nála szeptember 6. szerepel).
  3. Dervishi 2012 :88.; Elsie 2013 :36–37.; Halimi 2014 :310–311.
  4. Dervishi 2012 :88.
  5. Pearson 2004 :30.; Dervishi 2012 :88.; Elsie 2013 :37.
  6. Dervishi 2012 :88–89.; Elsie 2013 :37.
  7. Dervishi 2012 :89.; Elsie 2013 :37.
  8. Dervishi 2012 :22–23., 89. • Elsie 2013 :37. szerint 1933 januárjában Berattit mezőgazdasági miniszterré nevezték ki, de ennek nincs levéltári nyoma, ebben az időszakban mezőgazdasági tárca sem működött Albániában, vö. Dervishi 2012 :22.
  9. Pearson 2004 :378–379.; Halimi 2014 :311., 315.
  10. Dervishi 2012 :89.
  11. Dervishi 2012 :26–27.; Elsie 2013 :283.
  12. Dervishi 2012 :27., 89.; Elsie 2013 :37. (az olasz megszállók túlkapásai elleni tiltakozásul megtett lemondását 1942. május 7-ére teszi).
  13. Elsie 2013 :37.
  14. Dervishi 2012 :89.; Elsie 2013 :37.
  15. Elsie 2013 :37.

ForrásokSzerkesztés

  • Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Halimi 2014: Redi Halimi: A liberal government in King Zog’s Albania?: Mehdi Frashëri and the Cabinet of the “Young” (1935–1936). Südost-Forschungen, LXXIII. évf. (2014) 306–330. o.
  • Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137