Dietil-éter

Dietil-éter

Dietil-éter
IUPAC-név etoxietán
Szabályos név 3-oxapentán
Más nevek etil éter
éter
Kémiai azonosítók
CAS-szám 60-29-7
PubChem 3283
ChemSpider 3168
RTECS szám KI5775000
ATC kód N01AA01
Gyógyszer szabadnév diethyl ether
Gyógyszerkönyvi név Aether,
Aether anaestheticus
SMILES
CCOCC
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C4H10O
Moláris tömeg 74,12 g/mol
Megjelenés színtelen folyadék
Sűrűség 0,7134 g/cm³, folyadék
Olvadáspont −116,3 °C (156,85 K)
Forráspont 34,6 °C (307,75 K)
Oldhatóság (vízben) 6,9 g/100 ml (20 °C)
Viszkozitás 0,224 cP 25 °C-on
Kristályszerkezet
Dipólusmomentum 1,15 D (gáz)
Veszélyek
MSDS External MSDS
Főbb veszélyek Rendkívül gyúlékony (F+),
Ártalmas (Xn)[1]
NFPA 704
4
2
1
 
R mondatok R12 R19 R22 R66 R67[1]
S mondatok (S2) S9 S16 S29 S33[1]
Lobbanáspont −45 °C
LD50 1220 mg/kg (patkány, szájon át)[2]
Rokon vegyületek
Rokon éterek Dimetil-éter
Metoxipropán
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A dietil-éter (régi nevén égény) a legismertebb éter, a köznyelv egyszerűen éternek nevezi. Az éterek legjelentősebb képviselője. Sok szerves oldószerrel, például etanollal korlátlanul elegyedik, de vízben csak kis mértékben oldódik. Színtelen, alacsony forráspontú, jellegzetes szagú folyadék. Fontos szerves oldószer. Korábban altatásra használták.

Története szerkesztés

A dietil-éter az egyik legrégebben ismert szerves vegyület. Először Valerius Cordus állította elő 1540-ben, amikor alkoholt kénsavval melegített. Ebből ered a vegyület régies vitrioléter és kénéter neve. Az összetételét jóval később állapította csak meg Saussure 1808-ban.

Tulajdonságai szerkesztés

Színtelen, jellegzetes szagú, bódító hatású folyadék, gyorsan párolog. Forráspontja alacsony; a molekulák között (vegytiszta állapotban) nem alakulhat ki hidrogénkötés, de pl. alkohollal, vízzel vagy más, donálható hidrogénnel rendelkező vegyülettel igen.

Alkohollal és más apoláris oldószerekkel korlátlanul elegyedik. Vízben 7% dietil-éter oldódik, az éter szobahőmérsékleten 1,3% vizet old. A zsírok és más lipidek jól oldódnak benne.

Tűzveszélyes anyag, levegővel keveredve robbanó elegyet alkot. Felhasználása nagy óvatosságot kíván. Az éter stabil vegyület, de ha levegővel érintkezik, robbanásveszélyes peroxidokat képez. A peroxidképződést fény, vas, sók, és egyes szerves vegyületek (például aldehidek) szennyezései katalizálják.

Előállítása szerkesztés

Az éter két etanolmolekulából vízkilépéssel (kondenzáció) keletkezik:

 

Felhasználása szerkesztés

Régebben műtéti altatáskor használták, ma már csak állatkísérleteknél alkalmazzák. Fontos szerves oldószer. Alacsony lobbanáspontja miatt a modellezésben használt robbanómotorok üzemanyagának fontos alkotórésze. Jó párolgási tulajdonságai teszik alkalmassá a gázkészülékek termomechanikus lángőrének töltésére.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c A dietil-éter (ESIS)[halott link]
  2. A dietil-éter vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 21. (JavaScript szükséges) (angolul)

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés