Wikipédia

Dietrich Fischer-Dieskau

opera- és hangversenyénekes, karmester

Dietrich Fischer-Dieskau (Berlin, 1925. május 28. – Berg am Starnberg, 2012. május 18.) ötszörös Grammy-díjas német operaénekes (lírai bariton), karmester. A háború utáni időszak egyik leghíresebb dalénekese, „a 20. század egyik legkiemelkedőbb énekhangja”.[8]

Dietrich Fischer-Dieskau
Életrajzi adatok
Született1925. május 28.[1][2][3][4][5]
Berlin
Elhunyt2012. május 18. (86 évesen)[1][3][4][5][6]
Berg am Starnberger See[7]
SírhelyFriedhof Heerstraße
Házastársa
  • Irmgard Poppen (1949–1963)
  • Ruth Leuwerik (1965–1967)
  • Kristina Pugell (1968–1975)
  • Várady Júlia (1977–2012)
Gyermekei
  • Mathias Fischer-Dieskau
  • Martin Fischer-Dieskau
  • Manuel Fischer-Dieskau
IskoláiBerlini Művészeti Egyetem
Pályafutás
Hangszerénekhang
Hangbariton
Díjak
  • a francia Becsületrend lovagja (1990)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1995. január 26.)
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje (1984)
  • Berlin díszpolgára
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
  • Ernst Reuter-emlékérem (1993)
  • Musikpreis der Stadt Duisburg (2007)
  • Praemium Imperiale (2002)
  • Léonie Sonnings musikpris (1975)
  • Gramophone-életműdíj (1993)
  • Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1984)
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1988)
  • Berliner Kunstpreis (1950)
  • Gold Goethe medal (2009)
  • Friedrich Rückert-díj (1977)
  • a Heidelberg Egyetem díszdoktora
  • Brahms-Preis (1998. szeptember 12.)
  • Ernst von Siemens Music Prize (1980)
  • Robert Schumann Prize of the City of Zwickau (1987)
  • a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendje (1958)
  • Frankfurter Musikpreis (2001)
  • Berliner Bär (2006)
Tevékenységoperaénekes, karmester
Kiadók
  • Deutsche Grammophon
  • EMI
Hangminta
Hanganyag Hangminta?*
A Wikimédia Commons tartalmaz Dietrich Fischer-Dieskau témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A franciák „Le miracle Fischer-Dieskau” névvel illették, Elisabeth Schwarzkopf szerint „egy született isten, tökéletes hanggal.”[9] Rendkívül nagyra értékelték előadói intuícióját, valamint gyönyörű hangja fölötti tökéletes uralmát. Fischer-Dieskau számos kiemelkedő operaszerepet is eljátszott, felvételeket is szívesen készítettek vele a kiadók, minden idők legtöbbet rögzített operaénekese.[10] Harminc éven át mind az opera, mind a klasszikus koncertek világában domináns szerepe volt.[11]

Lenyűgöző, századokat átívelő repertoárt rögzített, Alan Blyth zenetudós megjegyzése szerint: „Nincs még egy olyan énekes korunkban, de bizonyára máskor sem, aki Dietrich Fischer-Dieskau széleskörű, változatos repertoárjának, elért eredményeinek akár a közelébe is jöhetne. Legyenek azok operák, dalok vagy oratóriumok, németül, olaszul vagy angolul: mind természetes volt számára. Mégis, minden egyes előadását a precizitás, az egyediség jellemezte.” Az említett nyelveken kívül franciául, oroszul, héberül és magyarul is készített felvételeket.

Élete szerkesztés

„Családi zenetörténete” a 18. századig nyúlik. Őse volt az a Ludwig Fischer (1745–1825) basszista, aki az első Ozmin volt Mozart Szöktetés a szerájból c. Singspieljében, valamint Carl Heinrich von Dieskau udvari kamarás, akinek Bach a Parasztkantátát írta.

Albert Dietrich Fischer-Dieskau édesapja, iskolaigazgató volt, édesanyja, Dora pedig tanítónő. Már gyermekként elkezdett énekelni, formális énekképzésben 16 éves korától vett részt. A Wehrmachtba való bevonulása idején, 1943-ban Fischer-Dieskau épphogy befejezte gimnáziumi tanulmányait és a berlini konzervatórium első szemeszterét végezte. 1945-ben, Olaszországban hadifogságba esett, két évet töltött egy amerikai irányítás alatt lévő táborban, ahol gyakran énekelte a hazavágyó német katonák kedvenc Liedjeit.

Énekesi karrierje szerkesztés

1947-ben tért haza Németországba, Badenweilerbe, ahol kezdetét vette énekesi karrierje: Brahms Német requiemjét énekelte el minden előzetes gyakorlás nélkül (utolsó pillanatban kellett beugrania egy indiszponált énekes helyére). Első dalestjét Lipcsében tartotta, 1947 őszén, és röviddel ezután igen sikeres koncertet adott a berlini Titania-Palastban.

Karrierje korai szakaszától kezdve együttműködött Elisabeth Schwarzkopf és Irmgard Seefried jól ismert lírai szopránokkal, valamint Walter Legge producerrel, Franz Schubert és Hugo Wolf dalaiból készült albumaik zajos sikert arattak.

Fischer-Dieskau 1948 őszén, a Berlini Városi Opera (nyugat-berlini Kerületi Opera) vezető baritonjaként, Posa márki szerepében mutatkozott be Verdi Don Carlosában, Fricsay Ferenc karmesterrel. E társulat, amelyet 1961 után Német Operaként ismertek, maradt művészi otthona egészen a színpadtól való 1978-as elbúcsúzásáig.

Fischer-Dieskau vendégművészként gyakran lépett fel Bécs és München operaházaiban. 1949 után Európa több országában koncertezett, így Hollandiában, Svájcban vagy Olaszországban. 1951-ben mutatkozott be a Salzburgi Ünnepi Játékokon, majd ugyanabban az évben az Egyesült Királyságban is. 1954 és 1961 között rendszeresen fellépett a Bayreuthi fesztiválon, és 1956 és a 70-es évek eleje között rendszeres vendégművésze volt a salzburgi fesztiválnak is.

Operaénekesként elsősorban Berlinben és a müncheni Bajor Állami Operában lépett fel. Vendégként azonban a bécsi Operában, a Covent Gardenben, Japánban és Hamburgban is énekelt. 1955-ben lépett fel először az Egyesült Államokban, Bach és Brahms műveit énekelte. Első amerikai dalestjén Franz Schubert-dalokat adott elő, ugyanabban az évben április 19-én. Amerikai fellépésein Gerald Moore zongorista kísérte.

1951-ben készítette Fischer-Dieskau és Gerald Moore az első közös dalfelvételeket az EMI londoni stúdiójában, majd az évek során számtalan alkalommal dolgoztak együtt. Felvételeiket néha elő is adták élő koncertek alkalmával.[12] Színpadi együttműködésük egészen 1967-ig tartott, amikor Moore visszavonult a nyilvános fellépésektől, de még 1972-ig készítettek közösen felvételeket, amikor is befejezték grandiózus művüket: hanghordozóra rögzítették Schubert férfihangra alkalmas összes dalát. Gerald Moore 1972-ben teljesen visszavonult és 1987-ben, 87 évesen halt meg.

Fischer-Dieskau 20. századi klasszikus műveket is előszeretettel adott elő, köztük Benjamin Britten (aki Fischer-Dieskaut választotta a War requiem bariton szólóhangjának), Samuel Barber, Winfried Zillig, Gottfried von Einem vagy Aribert Reimann alkotásait. Részt vett Gottfried von Einem An die Nachgeborenen című kantátájának 1975-ös premierjén majd 1993-as felvételén is, amely művet az ENSZ megrendelésére írt a szerző 1973-ban. A felvételt Hamari Júliával és a Bécsi szimfonikusokkal rögzítették, Carlo Maria Giulini vezényelt.[13]

A német zeneirodalom rögzítésén felül Fischer-Dieskau az olasz operákban is alkotott kiváló felvételeket. Verdi Rigolettója (Renata Scottóval) vagy a Don Carlos Posája igen tiszteletre méltó teljesítmények. Más operákban nyújtott alakításai kevésbé hatásosak, hangjából hiányzik a mediterrán vibrálás. Hanghordozón megjelent művei legnagyobb része azonban végiggondolt, intelligens előadás, csakúgy, mint Schwarzkopf vagy Maria Callas művészete, fontos elemük a kottához való hűségük. Fricsay Ferenc karmester egyszer azt nyilatkozta: „Soha nem gondoltam volna, hogy egy olasz baritont találok Berlinben.” Fischer-Dieskau 1978-ban fejezte be az operaéneklést, abban az évben, amikor utolsó operáját, Aribert Reimann Lear című művét felvette, amelyet a zeneszerző az ő javaslatára komponált meg.

Egész karrierjét végigkísérte hibátlan zenetudása és művészi technikája. Greg Sandow, az Opera News írója szerint „Mindent egybevetve technikája lélegzet elállító; akár emlékművet is szentelhetnénk neki.”[14] 1993 Újév napján – 67 évesen – hagyta ott végleg a színpadot, és a továbbiakban karmesterként, énektanárként (főleg a dalok előadását oktatta), festőművészként és zeneíróként tevékenykedett. Narrátorként is tovább szerepelt, felolvasta például Strauss Hugo von Hofmannsthalhoz intézett leveleit a Rheingau Musik Festivalon, 1994-ben; valamint szerepelt Strauss melodrámájában, az Enoch Ardenben. Tiszteleti tagja a Robert Schumann Társaságnak.

A „világ legnagyobb Lied-dalnokaként” (Time) rendszeresen telt házas koncerteken lépett fel, egészen 1992-es visszavonulásáig. Előadásai precíz felépítése, amelyben a zene és a szöveg harmonikusan épültek egybe, máig érvényes standardot alakítottak ki. Elsősorban az ő munkásságának köszönhető, hogy napjainkban ismét megnövekedett a német romantikus dalok utáni érdeklődés. A legelismertebb Schubert dalénekesként Fischer-Dieskaunak csak egy vetélytársa akadt Joachim Kaiser kritikus szerint – saját maga, mivel az évtizedek során új meg új mércéket állított fel, új technikákkal kísérletezett, és meglepetésszerű érzelmeket jelenített meg.[15]

Díjai szerkesztés

 
Unokaöccse, Thomas átveszi a Dietrich Fischer-Dieskaunak ítélt Polar-díjat XVI. Károly Gusztáv svéd királytól

Magánélete szerkesztés

Fischer-Dieskau 1949-ben vette feleségül Irmgard Poppen gordonkaművésznőt. Három fiuk született: Mathias (díszlettervező), Martin (karmester), és Manuel (gordonkaművész). Irmgard az ő születését követő komplikációkban halt meg, 1963-ban.

Ezután Fischer-Dieskau házastársa Ruth Leuwerik színésznő volt 1965–1967 között, majd Kristina Pugell, 1968–1975 között. 1977-től Várady Júlia szoprán énekesnő volt a felesége.

Halála szerkesztés

2012. május 18-án hunyt el, 10 nappal 87. születésnapja előtt.[16]

Diszkográfia szerkesztés

(csak a CD-n [is] megjelent felvételek)

Énekesként szerkesztés

Teljes operák
  • Mozart: A varázsfuvola – Papageno (Maria Stader, Ernst Haefliger, Rita Streich, Josef Greindl stb.; Nyugat-berlini Rádió [RIAS] Kamarakórusa és Zenekara, vez. Fricsay Ferenc) (1955) Deutsche Grammophon 4761752
  • Gioachino Rossini: Tell Vilmos – címszerep (Gianni Jaia, Giuseppe Modesti, Jolanda Mancini, Ivan Sardi stb.; a RAI Milánói Ének- és Zenekara, vezényel: Mario Rossi) (1956) Claque 3001/2/3, Myto 3MCD 001 212, Andromeda ANDCD 5045 és Line Music 6829425
  • Beethoven: Fidelio – Don Pizzaro (Kieth Engen, Ernst Haefliger, Leonie Rysanek stb., Bajor Áll. Opera Ének- és Zenekara, vez. Fricsay Ferenc) (1957) Deutsche Grammophon 453 106-2
  • Mozart: Don Giovanni – címszerep (Walter Kreppel, Sena Jurinac, Ernst Haefliger, Maria Stader, Karl Christian Kohn, Ivan Sardi, Irmgard Seefried; Nyugat-berlini Rádió [RIAS] Kamarakórusa és Zenekara, vez. Fricsay Ferenc) (1958) Deutsche Grammophon 483 6380 [CD + Pure Audio Blu-ray]
  • Wagner: Tannhäuser – Wolfram von Eschenbach (Hans Hopf, Elisabeth Grümmer, Marianne Schech stb.; Berlini Állami Opera Ének- és Zenekara, vez. Franz Konwitschny) (1960) Electrola [EMI] 0 96550 2
  • Verdi: Rigoletto – címszerep (Renata Scotto, Carlo Bergonzi, Fiorenza Cossotto stb.; La Scala Ének- és Zenekara, vez. Rafael Kubelík (1963) Deutsche Grammophon 477 5608
  • Alban Berg: Wozzeck – címszerep (Evelyn Lear, Helmut Melchert, Fritz Wunderlich stb.; Nyugat-berlini Német Opera Ének- és Zemekara, vez. Karl Böhm (1964) Deutsche Grammophon
  • Hindemith: Cardillac – Cardillac aranyműves (Leonore Kirschstein, Elisabeth Söderström stb.; Kölni Rádió Ének- és Zenekara, vez. Joseph Keilberth (1965) Deutsche Grammophon 431 741-2 és Opera d'Oro OPD 1427
  • Alban Berg: Lulu – Dr. Schön (Evelyn Lear, Patricia Johnson stb.; Nyugat-berlini Német Opera Ének- és Zenekara, vez. Karl Böhm) (1967) Deutsche Grammophon 435 705-2
  • Verdi: La Traviata – Georges Germont (Pilar Lorengar, Jaume Aragall i Garriga stb.; Nyugat-berlini Német Opera Ének- és Zenekara, vez. Lorin Maazel) (1968) Decca 443 000-2
  • Richard Strauss: Salome – Johanán (Richard Cassilly, Gwyneth Jones, Mignon Dunn stb.; Hamburgi Áll. Opera Zenekara, vez. Karl Böhm) (1970) Deutsche Grammophon 463 541-2 és Brilliant Classics 9094
  • Humperdinck: Jancsi és Juliska – Péter (Anna Moffo, Helen Donath, Christa Ludwig, Arleen Augér, Lucia Popp stb.; Tölzi Fiúkórus, Müncheni Rádiózenekar, vez. Kurt Eichhorn) (1971) RCA 74321 25281 2
  • Richard Strauss: Salome – Johanán (Gerhard Stolze, Leonie Rysanek, Várnay Astrid stb., Bajor Áll. Opera Zenekara, Ferdinand Leitner) (a Müncheni ünnepi játékok 1971. júl. 26-i előadása) Melodram CDM 2.7098
  • Pfitzner: Palestrina – Borromeo bíboros (Nicolaï Gedda, Bernd Weikl, Karl Ridderbusch stb.; Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, vez. Rafael Kubelík) (1973) Deutsche Grammophon 427 417-2 és Brilliant Classics
  • Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Hans Sachs (Peter Lagger, Roland Hermann, Plácido Domingo, Catarina Ligenza, Christa Ludwig, Ivan Sardi stb.; a Deutsche Oper Berlin Ének- és Zenekara, vezényel: Eugen Jochum) (1976) Deutsche Grammophon 415 278-2 és 477 7599
  • Schumann: Genoveva – Siegfried (Edda Moser, Peter Schreier, Siegfried Lorenz stb.; Lipcsei Gewandhaus Zenekara, vez.: Kurt Masur) (1976) Brilliant Classics 95117
  • Cimarosa: Titkos házasság – Geronimo (Várady Júlia, Arleen Augér, Hamari Júlia stb.; Angol Kamarazenekar, vez. Daniel Barenboim) (1977) Deutsche Grammophon 437 696-2 és Brilliant Classics 93 962
  • Richard Strauss: Arabella – Mandryka (Várady Júlia, Kurt Böhme, Hertha Töpper, Edith Mathis stb.; Bajor Állami Zenekar, vez. Wolfgang Sawallisch) (a müncheni opera 1977. jan. 31-i előadásának felvétele) Golden Melodram GM 3.0096
  • Aribert Reimann: Lear – címszerep (Várady Júlia, Helga Dernesch, Richard Holm; Bajor Áll. Opera Énekkara, Bajor Állami Zenekar, vez. Gerd Albrecht) (1978) Deutsche Grammophon 463 480-2
  • Beethoven: Fidelio – Don Fernando (Hans Sotin, René Kollo, Gundula Janowitz stb.; Bécsi Áll. Opera Énekkara, Bécsi Filharmonikus Zenekar, vez. Leonard Bernstein) (1978) Deutsche Grammophon 474 420-2
  • Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára – Kékszakállú (Várady Júlia; Bajor Állami Zenekar, vez. Wolfgang Sawallisch) (1979) Deutsche Grammophon 423 236-2 [magyarul]
  • Richard Strauss: Arabella – Mandryka (Várady Júlia, Walter Berry, Helga Schmidt, Helen Donath stb.; Bajor Állami Zenekar, vez. Wolfgang Sawallisch) (1980) Orfeo C169 882H
  • Beethoven: Fidelio – Don Fernando (Peter Schreier, Várady Júlia stb.; Aja Ének- és Zenekar, vez. Nikolaus Harnoncourt) (1986) Celestial Audio CA 275
  • Bartók Béla, A kékszakállú herceg vára, Fricsay Ferenccel [németül]
  • Busoni, Doktor Faust, vezényelt Ferdinand Leitner
  • Gluck, Orfeusz és Euridiké Karl Richterrel
  • Gluck, Iphigénia Auliszban Artur Rotherrel
  • Gluck, Iphigénia Auliszban Kurt Eichhornnal és Anna Moffóval
  • Mozart, A varázsfuvola, Karl Böhmmel
  • Mozart, A varázsfuvola, Solti Györggyel (az öreg pap szerepében)
  • Mozart, Figaro házassága, Karl Böhmmel
  • Mozart, Figaro házassága, Fricsay Ferenccel
  • Mozart, Don Giovanni, Karl Böhmmel
  • Mozart, Così fan tutte, legkevesebb két felvételt készített, az egyiken Gundula Janowitz szerepel Fiordiligi szerepében; a másikban Irmgard Seefried a sztár, mindkettő karmestere Karl Böhm
  • Puccini, Tosca, Birgit Nilssonnal, valamint német részletek Anja Siljaval, Decca Records
  • Richard Strauss, Elektra, Karl Böhmmel
  • Strauss, Die Frau ohne Schatten, Joseph Keilberthszel, Deutsche Grammophon
  • Strauss, A rózsalovag, Karl Böhmmel
  • Strauss, Ariadné Naxosz szigetéről, Kurt Masurral
  • Strauss, Capriccio, Wolfgang Sawallischsal
  • Johann Strauss, A denevér, Willi Boskovskyval
  • Verdi, Az álarcosbál (németül), Fritz Buschsal
  • Verdi, Otello
  • Verdi, Falstaff, Leonard Bernsteinnel
  • Verdi, Macbeth, Elena Souliotis
  • Verdi, Don Carlos, németül, Fricsay Ferenccel és Josef Greindllel, 1948 (debütálása az opera színpadán)
  • Verdi, Don Carlos, olaszul, Solti Györggyel
  • Wagner, A nürnbergi mesterdalnokok, Fritz Kothner, a pék szerepében, Andre Clutyensszel, Bayreuthban, 1956
  • Wagner, Lohengrin Rudolf Kempével (EMI), Friedrich von Telramund szerepében
  • Wagner, Lohengrin, Eugen Jochummal, Bayreuthi Fesztiválzenekar, 1954, Heerrufer szerepében
  • Wagner, Lohengrin, Solti Györggyel, Bécsi Filharmonikus Zenekar, Decca
  • Wagner, A bolygó hollandi, Franz Konwitschnyvel, EMI
  • Wagner, A Rajna kincse, Herbert von Karajannal, DG
  • Wagner, Az istenek alkonya, Solti Györggyel és a bécsi Filharmonikusokkal, Decca
  • Wagner, Trisztán és Izolda, Wilhelm Furtwänglerrel
  • Wagner, Tristan und Isolde, Carlos Kleiberrel
  • Wagner, Parsifal, Hans Knappertsbuschsal (élő, Bayreuth, 1956, a CD-t az Arkadia készítette)
  • Wagner, Parsifal, stúdiófelvétel, Solti Györggyel
Oratorikus művek
Dalok

Narrátorként szerkesztés

  • Melodrámák. Schumann, Liszt, Strauss, Ullmann (Burkhard Kehring) Deutsche Grammophon 477 5320

Karmesterként szerkesztés

Videográfia szerkesztés

Könyvei szerkesztés

  • Auf der Spuren der Schubert-Lieder. Werden – Wesen– Wirkung. Wiesbaden, 1971 (még három német kiadás) Magyarul: A Schubert-dalok nyomában. Születésük – világuk – hatásuk. Ford. Tandori Dezső. Budapest, 1975. Gondolat K. ISBN 9632801520
  • The Fischer-Dieskau Book of Lieder: The Original Texts of over 750 Songs, fordította Richard Stokes és George Bird. Random House, 1977 (ISBN 0-394-49435-0)
  • Reverberations: The Memoirs of Dietrich Fischer-Dieskau, fordította Ruth Hein. Fromm International, 1989 (ISBN 0-88064-137-1)
  • Robert Schumann Words and Music: The Vocal Compositions, fordította Reinhard G. Pauly. Hal Leonard, 1992 (ISBN 0-931340-06-3)
  • Wagner and Nietzsche, fordította Joachim Neugroschel. Continuum International, 1976
  • Jupiter und ich: Begegnungen mit Furtwängler, Berlin University Press, 2009

Magyarul szerkesztés

  • A Schubert-dalok nyomában. Születésük – világuk – hatásuk; ford. Tandori Dezső; Gondolat, Bp., 1975
  • Johannes Brahms. Élet és dalok; ford. Gáti István, fotóvál. Várbiró Judit; Holnap, Bp., 2014

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Фишер-Дискау Дитрих, 2015. szeptember 28.
  3. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ↑ a b Dietrich Fischer-Dieskau (holland nyelven)
  5. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. ↑ Ted Libbey. The NPR Listener's Encyclopedia of Classical Music New York: Workman Publishing, 2006 (angolul)
  9. ↑ Dietrich Fischer-Dieskau: the Baritone of Our Age by Richard Wigmore June 6, 2007
  10. ↑ Inc. Marquis Who's Who. Who's Who in the World: Marquis Who's Who., 2004
  11. ↑ Matthew Boyden. The Rough Guide to Opera 3rd Edition London: Rough Guides Ltd., 2002
  12. ↑ Concert Programme, 31 Jan 1952.
  13. ↑ Einem, Gottfried von: An die Nachgeborenen. Boosey & Hawkes. (Hozzáférés: 2010. június 29.)
  14. ↑ Greg Sandow. „21 Sides of Fischer-Dieskau” Opera News November 2000
  15. ↑ http://www.bach-cantatas.com/Bio/Fischer-Dieskau-Dietrich.htm
  16. ↑ [1]
  17. ↑ Hans Joachim Moser Heinrich Schütz: a short account of his life and works 1967 - 121 „St. Matthew Passion (SWV 479) Soloists, Hugo-Distler-Chor, Berlin, conducted by Klaus Fischer- Dieskau Archive 198 174 (mono),”

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dietrich_Fischer-Dieskau&oldid=27053564”