Wikipédia

Digitális költészet

A digitális költészet az elektronikus irodalom egyik formája, és a költészet valamint a publikálások egyik megközelítését szemlélteti. Mindez történhet a számítógépek vagy a ma már oly elterjedt okos eszközök használatával. A digitális költészet mára nem csak a régen megszokott adathordozók formájában érhető el (CD-ROM-, DVD-formátumban), hanem hangos versek, versvideók és QR kódok formájában is. Ezek az új lehetőségek szélesebb megjelenést biztosítanak a világháló segítségével, legyen szó művészeti galériák installációiról, bizonyos esetekben digitális videóanimációkról, versfilmről, vagy digitális hologramokról. Mindehhez a világhálón számos lehetőség nyílik, a mobiltelefonok egy új, a kultúrához, a költészethez, a versekhez való könnyebb és gyorsabb hozzáférést biztosíthatnak.

Kaposvár, Okospark, Versoszlop

A jelenlegi költészeti kiadványok nagy része a hagyományos nyomtatott formátumban érhető el az olvasók számára, ám a költészeti kiadványoknak csak egy része érhető el online, vagy az online és offline közzététel valamilyen kombinációján keresztül. Sok fajta „digitális költészet”, mint a hipertext, kinetikus költészet, számítógép által generált animáció, digitális vizuális költészet, interaktív költészet, kód költészet, holografikus költészet, kísérleti videó költészetet, hogy kihasználják a digitális világ lehetőségeit interaktív művek létrehozására, vagy generatív vagy kombinatorikus megközelítést alkalmazva a szöveg (vagy annak egyik állapotának) létrehozására, vagy hangos költészetre, vagy olyan költészeti tartalmak létrehozására melyek együttműködnek a digitális világ előnyeivel, mint a blogok és a szociális kommunikációs csatornák egyéb formái.

A digitális világ lehetővé teszi a különféle médiumokat átfogó művészeti alkotások létrehozását: szövegek, képek, hangok és mozgóképek kombinációjával. A kortárs költészet ezért ma már kihasználja ezt a művészeti lehetőséget az elkészült alkotások létrehozásához, megosztásához, publikációjához.

Előzmények szerkesztés

A korai digitális versek tartalmazzák a sztochasztikus szövegeket, amelyeket Theo Lutz német matematikus készített közvetetten 1959-ben, a Konrad Zuse Z22 programjának programozásával; Nanni Balestrini olasz nyelvű "I. szalagos jegy ", 1961-ben jelent meg;  és Brion Gysin angol permutációs versei 1959 körül, automatikusan készítve Ian Somerville közreműködésével. Ezeket és más korai digitális verseket a CT Funkhouser őskori digitális költészete tárgyalja.

Hipertext költészet szerkesztés

A hipertext költészet a digitális költészet olyan formája, amely hivatkozásokat használ hipertext jelöléssel. Nagyon vizuális forma, a hipertext-fantasztikus és a képzőművészethez kapcsolódik. A hivatkozások azt jelentik, hogy a hipertext versnek nincs meghatározott sorrendje, és a vers mozog vagy generálódik az olvasó / felhasználó által választott linkek alapján. Magában foglalhat meghatározott szavakat, kifejezéseket, sorokat stb., Amelyeket változó sorrendben mutatnak be, de ugyanúgy ülnek az oldalra, mint a hagyományos költészet, vagy tartalmazhat a vers olyan részeit, amelyek mozognak és / vagy mutálnak. Általában online található, bár léteznek CD-ROM és hajlékonylemez verziók. A legkorábbi példák legkésőbb az 1980-as évek közepére érkeztek.

Digitális költészet Magyarországon szerkesztés

 
Kaposvár, Okospark, Suttogó padok

Digitális költészetre példa Magyarországon az országban elsőként átadott[forrás?] kaposvári Okospark[1] keretén belül valósult meg. A parkban olyan interaktív utcabútorok kerültek kialakításra, amelyeken keresztül hangos verseket, meséket, verseket és prózákat hallgathat vagy olvashat az érdeklődő közönség. A tartalmakat korosztályi bontásban három csoportra tagolva alakították ki a fejlesztők és a tartalom kezelők: 3-10 éves korosztály, 10-18 éves korosztály, és 18 éven felüli korosztály számára. A tartalomhoz QR-kódokat leolvasva okos eszközökön (pl. mobiltelefonon) tud hozzáférni az olvasó. Az olvasó hozzájárulhat vagy hozzá kell járulnia a mű tartalmához való hozzáféréshez, így a későbbiekben személyre szabottan informálhatók az újdonságokról, új tartalmakról. A digitális költészet egyik hazai úttörője[forrás?] Gróf Tamás.

Lásd még szerkesztés

  • Kód költészet
  • Számítógépes kreativitás § Költészet
  • Cybertext
  • Elektronikus irodalom
  • Digitális művészet
  • Elektronikus művészet
  • Új média művészet
  • Kortárs költészet

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • "Computer-Generated Poetry Liberates Readers, Attracts Coders" Archiválva 2014. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben. Slice of MIT. Retrieved 2014-05-16.
  • The Present [Future] of Electronic Literature in Transdisciplinary Digital Art: Sound, Vision and the New Screen, Communications in Computer and Information Science (CCIS), Volume 7, R. Adams, S. Gibson and S. Müller Arisona, Springer.
  • Mazzei, Alessandro; Valle, Andrea (2016). "Combinatorics vs Grammar: archeology of computational poetry in Tape Mark I". Proceedings of the INLG 2016 Workshop on Computational Creativity in Natural Language Generation.
  • Chris., Funkhouser, (2007). Prehistoric digital poetry : an archaeology of forms, 1959-1995. Tuscaloosa: University of Alabama Press. ISBN 9780817380878. OCLC 183291342.
  • "JABBER: The Jabberwocky Engine". Archived from the original on 11 April 2004. Retrieved 19 January 2018.
  • ""interactive poem 0.2 - etkilesimli siir 0.2 ", Genco Gulan, 2002". Istanbulmuseum.org. Retrieved 2013-03-16.

Kapcsolódó irodalom szerkesztés

  • AAVV, La coscienza luccicante. Dalla videoarte all’arte interattiva, Gangemi, Roma 1998
  • Jean-Pierre BALPE, "L'Ordinateur, sa muse", in "Pratiques" nº 39, Metz 1984
  • Jean-Pierre BALPE, "La position de l'auteur dans la génération automatique de textes à orientations littéraires", in "Lynx" nº 17, Université Paris-Nanterre, Nanterre, 1987
  • Friedrich W. BLOCK, Christiane HEIBACH, Karin WENZ (eds.), p0es1s. The Aesthetics of Digital Poetry, Ostfildern-Ruit, Hatje Cantz, 2004 (German, English)
  • Wayne CLEMENTS. "Poetry Beyond the Turing Test", Electronic Visualisation and the Arts (EVA 2016)[1]
  • Caterina DAVINIO, “Parole virtuali. La poesia video-visiva tra arte elettronica e avanguardia”, in "Doc(K)s. Un notre web” (libro e CD), serie 3, 21, 22, 23, 24, Ajaccio (F) 1999
  • Caterina DAVINIO, "Scritture/Realtà virtuali" in "Doc(K)s" (web), 2000
  • Caterina DAVINIO, Tecno-Poesia e realtà virtuali (Techno-Poetry and Virtual Reality), essay with preface by Eugenio Miccini (Italian/English), Mantova, Sometti, 2002.
  • Sergei A. DEMCHENKOV, Dmitriy M. FEDYAEV, Natalya D. FEDYAEVA, "Autopoet" Project: a Semantic Anomalies Generator or a New Existence Creator? in "Astra Salvensis" Vol. 6. Supplement 1, ASTRA, 2018. P. 639-646
  • Tina Escaja, "Escritura tecnetoesquelética e hipertexto en poetas contemporáneas en la red.” in Espéculo (Universidad Complutense de Madrid). 24 (Julio-Octubre), 2003 [2]
  • Chris T. FUNKHOUSER, Prehistoric Digital Poetry, An Archeology of Forms, 1959–1995, Tuscaloosa, The University of Alabama Press, 2007
  • Loss Pequeño GLAZIER, Digital Poetics: The Making of E-Poetries, Tuscaloosa, The University of Alabama Press, 2002
  • Eduardo KAC, New Media Poetry: Poetic Innovation and New Technologies, "Visible Language" Vol. 30, No. 2, Rhode Island School of Design, 1996.
  • Eduardo KAC, Hodibis Potax, Édition Action Poétique, Ivry-sur-Seine (France) and Kibla, Maribor (Slovenia), 2007.
  • Eduardo KAC, Media Poetry: an International Anthology (Second Edition), Bristol: Intellect, 2007.
  • Eduardo KAC, Telepresence, Biotelematics, Transgenic art, Association for Culture and Education, Maribor 2000
  • George P. LANDOW. Hypertext 2.0. 2nd ed. Baltimore: Johns Hopkins UP, 1997.
  • Philadelpho MENEZES, Poesia Concreta e Visual, São Paulo, Ática, 1998.
  • Philadelpho MENEZES(org.), Poesia Sonora: poéticas experimentais da voz no século XX, São Paulo: EDUC (Editora da PUC), 1992.
  • Philadelpho MENEZES, "Poesia Visual: reciclagem e inovação", em revista Imagens, número 6, Campinas, Editora da Unicamp, 1996, pp. 39/48.
  • Kenneth MEYER, “Dramatic narrative in Virtual Reality”, in Frank BIOCCA e Mark R. LEVY (eds.), Communication int eh Age of Virtual Reality, Hillsdale, New Jersey, Lawrence Erlbaum, 1995, pp. 219/259.
  • Janet MURRAY, Hamlet on the Holodeck – The future of narrative in Cyberspace, Cambridge, MIT Press, 1997.
  • Tom O'Connor, Poetic Acts & New Media, Lanham MD: University Press of America, 2006.
  • Walter J. ONG, Orality and literacy – The technologizing of the word, Londres, Routledge, 1989.
  • Cynthia D. SHIRKEY. “E-poetry: Digital Frontiers for an Evolving Art Form.” C&RL News 64.4 (April 2003).
  • Janez Strehovec. Text as Ride. Morgentown. West Virginia UP (Computing Literature), 2016.
  • Eric VOS. "New Media poetry - Theory and Strategies" in : Eduardo KAC (ed.), New Media Poetry: Poetic Innovation and New Technologies, "Visible Language" Vol. 30, No. 2, Rhode Island School of Design, 1996.

További információk szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Digital poetry című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Digitális_költészet&oldid=25690519”