Főmenü megnyitása

Dimény István

magyar író, újságíró

Dimény István, családi neve 1947-ig Herczka (Budapest, 1913. augusztus 17.Budapest, 1973. június 19.) magyar író, újságíró.

Dimény István
Élete
Született 1913. augusztus 17.
Budapest
Elhunyt 1973. június 19. (59 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Középiskolai és felső-kereskedelmi tanulmányait Temesvárt végezte. A 6 Órai Újság szerkesztőségében kezdte meg újságírói pályáját 1930-ban. Korán bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. 1933-ban letartóztatták és a szigurancán megkínozták. 1935-ben a temesvári Új Század főszerkesztője, 1942-ben munkatáborba vitték Ukrajnába, majd Palesztinába került, 1947-ben tért haza, részt vett a Bánsági Írás szerkesztőbizottságában, 1948-tól a Szabad Szó főszerkesztője, majd Bukarestben a Művelődés szerkesztőségi főtitkára (1955-58). 1958-ban vonult nyugdíjba.

MunkásságaSzerkesztés

Karcolatait, novelláit, művészeti írásait az Utunk, Irodalmi Almanach, Igaz Szó s a napisajtó közölte. A Munkássegély kiadásában jelent meg Kerek, mint a földgolyó (Temesvár, 1932) c. munkája, saját maga adta ki Cinquez rabságának, lázadásának és leveretésének hiteles története (Temesvár, 1936) c. szimbolikus hősköltemény-kísérletét (Szőnyi István metszeteivel, bibliofil kiadásban), versekkel szerepelt az Írások (Lugos, 1938) c. gyűjteményes kötetben.

A második világháború után szerkesztette és bevezette Fogj bátran tollat c. alatt "népköztársaságunk 44 magyar dolgozójának versei"-t (Kolozsvár, 1950). Ez időben megjelenő könyveiben (Kovács Pál új élete. Irodalmi riport, 1949; Öntők. Novella, 1953) a munkásságban végbemenő változást igyekezett kifejezésre juttatni, didaktikus jellegű drámáiban is a pártosság közvetlen irodalmi kifejezésére törekedett (Nyugalmas vasárnap, 1958; Olvasd és add tovább, 1961, egyidejűleg románul is, német fordítás 1962-ben).

Karcolatainak, novelláinak válogatott gyűjteménye, a Köznapi élmény (1963) a bukaresti kisemberek rajzával hozott újat a romániai magyar irodalomban. Sűrűn jelentek meg képzőművészeti kritikái. Szőnyi István művészi útját elemző monográfiája (románul, 1964) érdeklődésének ezt az oldalát világítja meg. Gyermekeknek szól a Jancsi, Karcsi és a plasztelin (1965). Posztumusz verskötetét Az élet peremén (1977) c. alatt az RMI sorozat számára sajtó alá rendezte és előszóval ellátta Szász János.

IrodalomSzerkesztés

  • Bálint Tibor: A köznapi élményről. Utunk, 1964/23.
  • Méliusz József: Gyalogjáró író. Igaz Szó, 1964/7.
  • Kovács János: D. I. Igaz Szó 1973/7.
  • Szász János: Kiért élünk? D. I. halálára. A Hét, 1973/26.

ForrásokSzerkesztés