Főmenü megnyitása

Dimién Pál (Dimjén Pál) (Kolozsvár, 16551720. január 4.) orvos, tanár. Neve előfordul Kolozsvári Dimién Pál illetve Kolozsvári Pál alakban is.

Dimién Pál
Született 1655
Kolozsvár
Elhunyt 1720. január 4. (64-65 évesen)
Foglalkozása orvos
Sírhely Házsongárdi temető

ÉletpályájaSzerkesztés

Feltételezhetően kolozsvári unitárius polgárcsaládból származott. Iskoláit szülővárosában, illetve Tordán végezte. 1680. január 14-én kapott kinevezték a kolozsvári unitárius gimnáziumban a poéták kollaborátorává (oktatójává). 1682 április 20-án a kolozsvári magyar eklézsia ösztöndíjasaként külföldi tanulmányútra indult, június 30-án beiratkozott a leideni egyetemen a bölcsészeti fakultásra, utóbb valószínűleg teológiát tanult. 1689. március 14-én orvosi diplomát szerzett, doktori értekezésének címe: Disputatio medica inauguralis: De generatione, augmentatione et decretione Microcosmi (Bataviae, 1689).

1690. január 27-én visszaérkezett szülővárosába, ahol az a megtiszteltetés érte, hogy az unitárius kollégium rektora, Jövedécsi András lemondott tisztségéről és Dimiént ajánlotta utódjául. Megválasztását követően február 15-én iktatták be hivatalába, ez alkalommal De summo bono, quod in conservatione sui consistit címmel tartott beszédet. 1691. január 30-án feleségül vette Gyulai Sárát, aki azonban 1695. október 27-én elhunyt. Másodjára 1696. január 10-én nősült, Ötves János mester Hedvig lányát vette el. Az 1697. május 6-i nagy tűzvészt követően, amikor az unitáriusok mindkét piactéri temploma és az iskolája is leégett, a konzisztórium Dimiént egy segítségkérő levéllel Hollandiába küldte. 1698. augusztus 1-jén érkezett vissza, 17 201 forintnyi adománnyal, amely elegendő volt az iskola, a templom, a plébánia újjáépítésére és harangokra is. 1699-ben fiúgyermeke született, aki azonban háromnapos korában meghalt. 1702-ben konfliktusba került a konzisztóriummal, mert az építkezésre szánt összegből 3500 forintot magának tartott, hivatkozva a régi szokásjogra, amely szerint az adományok egyharmada a gyűjtőt illeti. A konzisztórium visszakövetelte a teljes összeget, de cserébe ilő jutalmat helyezett kilátásba; addig is felfüggesztették a rektor fizetését. Dimién válaszul beszüntette a tanítást, és lektorainak is megtiltotta, hogy óráikat megtartsák. Végül az Unitárius Státus nyolctagú bizottságot nevezett ki, amelynek 1707. április 25-én sikerült egyezséget létrehoznia a rektor és az eklézsia között.

Amikor 1699. júliusban Kollonich Lipót bíboros felszólította az unitáriusokat, hogy adják át a Fő téri templomukat a katolikusoknak, az unitárius egyház Dimiént és Eperjesi Istvánt Bécsbe küldte, hogy meggyőzzék a császárt igazukról. 1702. október 11-én indultak el, és 1703. június 23-án érkeztek vissza, de nem jártak sikerrel. I. Lipót a következő választ adta nekik: Si nobis tradetis, iure cambii benefacietis, si non dederitis, melius azaz Ha méltányos cserével nekünk átadjátok, jól teszitek, ha nem, még jobban!

Az 1709–1710-es pestisjárvány alatt Dimién orvosként is dolgozott. A járványban elhunyt az unitárius lelkész utódjául 1710. szeptember 12-én a gyülekezet egyhangúlag Dimiént választotta. A tanítást kezdte elhanyagolni, helyette inkább orvosi gyakorlatot folytatott, ezért a püspök többször is panaszt tett ellene a konzisztóriumban. 1711. január 6-án harmadszor is megnősült, felesége Joó Zsuzsanna lett, aki azonban már 1713. február 12-én elhunyt. Negyedik felesége, Takáts Sára, akit 1713. október 17-én vett nőül, túlélte őt.

1716. március 30-án Steinville tábornok csapatai megszállták a várost és Dimiént elkergették a fő téri templomból, amelyet VI. Károly rendeletére hivatkozva visszaadtak a katolikusoknak. A katonák feldúlták a lelkész házát, majd április 4-én Mártonffy György katolikus püspök ki is tette a házából. Dimiént annyira megviselte az esemény, hogy 1716 nyarától folyton betegeskedett, mígnem az 1720-as újabb pestisjárványban elhunyt. Sírja a házsongárdi temetőben található.

MűveiSzerkesztés

Kéziratban maradt fenn latin nyelvű kátéja (Catecheses Christianae secundum unitarios), a tízparancsolatról írt prédikáció-sorozata, több halotti beszéde és vitairata. Egyetlen nyomtatott műve a doktori disszertációja, amelynek alapján a magyar orvostörténetben is helyet kapott.

ForrásokSzerkesztés