Főmenü megnyitása

A Dimmu Borgir egy norvég, szimfonikus black metalt játszó, elsősorban Németországban, Portugáliában és a skandináv államokban sikeres együttes. A kezdetben sötét, melankolikus és atmoszferikus black metalt játszó zenekar az idők során egyre több szimfonikus elemet vitt a zenébe, így a black metal-színtér egyik óriásává lépett elő.

Dimmu Borgir
Dimmu B.jpg
A Dimmu Borgir 2005-ben.
A Dimmu Borgir 2005-ben.
Információk
Eredet Oslo, Norvégia
Alapítva 1993
Aktív évek 1993-napjainkig
Műfaj szimfonikus black metal
Kiadó No Colours Records (1993–1994)
Cacophonous / Century Media (1995–1997)
Nuclear Blast (1997–napjainkig)
Kapcsolódó előadók Old Man's Child, Cradle of Filth, Ov Hell, Carpe Tenebrum, The Kovenant, Mayhem, Arcturus, Chrome Division, Code, Susperia, Dødheimsgard, Nile, Borknagar, Nachtmystium, Ragnarok, Angelcorpse, God Dethroned, Vesania, Vader, Infernal Method

A Dimmu Borgir weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dimmu Borgir témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

A név eredeteSzerkesztés

Izlandon létezik egy Dimmuborgir elnevezésű tájegység, mely vulkáni tevékenységek nyomán kísértetiesen hasonlít egy kénes gőzt lövellő tornyú várra. Maga a Dimmu Borgir elnevezés innen ered, ónorvég nyelven pedig annyit tesz: Sötét várak.

ÉletrajzSzerkesztés

A zenekart 1993-ban alapította Shagrath, Silenoz és Tjodalv, hozzájuk csatlakozott rövidesen Brynjard Tristan és Stian Aarstad. A Dimmu Borgir karrierje 1994-ben kezdődött az Inn I Evighetens Morke című demóval. Ezt nem sokkal később követte a For All Tid elnevezésű, első nagylemezük. Shagrath ekkor még énekesként és gitárosként is érdekelt volt a dalok előadásában, Silenoz volt a másod-gitár poszton és Tjodalv dobos, Bjorn Tristan lett a basszusgitáros, a billentyűkért pedig Stian Aarstad volt felelős.

A For All Tid-et éles és kemény gitárszólók és nyers vokál jellemezte, ezzel a csapat követte az abban az időben divatos norvég vonalat. Azonban már ekkor kitűntek a többi együttes közül a hangsúlyos billentyűtémákkal, melyek egyfajta melankolikus hangulatot adtak a zenének. A számok tempója inkább lassú, a szövegek pedig kivétel nélkül norvégül íródtak.

Az 1996-ban megjelent második albumuk, a Stormblåst hatalmas sikert ért el az underground körökben. Az atmoszferikus zongora ellenére a riffek sokkal bonyolultabbak és gyorsabban lettek. Ez az album a mai napig etalonnak számít a black metal műfaj terén.

A Stormblåst megjelenése után a Dimmu Borgir a szövegeit immár nem norvégul, hanem angolul írja a mai napig, Shagrath szerint "hogy minél több emberhez eljusson az üzenetük a világban". A következő EP-jük, a Devil's Path Nagash, a The Kovenant tagja közreműködésével készült el. Stian Aarstad-ot, az eredeti billentyűst ugyanis megvádolták, hogy egy videojáték betétzenéjét használta fel a Sorgens Kammer című dalhoz. A távozás hivatalos indokaként azonban katonai szolgálatot tüntettek fel.

1997-ben az Enthrone Darkness Triumphant címet viselő albumuk kiadása nyomán a csapat rengeteg rajongót veszített el, miután a magukat "igazi black metalosoknak" tartó rajongók elfordultak tőlük az új album hangzásvilága miatt. A gitárok itt már sokkal tisztábban szólnak, megjelennek a triggerek a doboknál és a tiszta énekhang is. A zongora sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a norvég nyelvű albumoknál. Az album sikere immár túlterjed Norvégia határain, nagyban köszönhetően az angol szövegeknek. Ezután az album után csatlakozik az együtteshez Astennu, egyelőre mint cseregitáros a koncerteken. A véglegesen távozott Stian Aarstadot pedig Mustis helyettesíti.

1998-ban a csapat egy, a Godless Savage Garden címet viselő mini-CD-vel jött ki, mely tartalmaz két új dalt, két újrafeldolgozást, az Accept Metal Heart című dalának feldolgozását és három élő felvételt. A következő albumuk, a Spiritual Black Dimensions 1999-ben látott napvilágot. Nagash ekkor elhagyta a zenekart, hogy idejét a The Kovenant-nek szentelhesse, helyére száll be I.C.S. Vortex, a Borknagar egykori énekes-basszusgitárosa. Az ő hatására jelentek meg a tiszta részek a vokálban, mely harmóniát lopott az együttes sötét témái közé. Silenoz és Shagrath zenéiben egyre több thrash metal-elem jelent meg, leginkább az ausztrál származású Astennu hatására.

Tjodalv ezután személyes indokokra hivatkozva elhagytaa a zenekart, megüresedett helyét Nicholas Barker töltötte be, aki ekkor még a Cradle of Filth-ben is zenélt. Astennu szintén kivált, őt az Old Man's Child zeneszerzőjével, Galderrel pótolták, aki agresszívabb karaktert adott a daloknak.

A következő lemezzk, a Puritanical Euphoric Misanthropia felvételei a Göteborg-i Szimfonikus Zenekar közreműködésével jöttek létre. Ennél az albumnál találta meg a csapat a saját, máig jellemző stílusát. A gitárok és a dob immár tökéletesen tisztán szóltak. Shagrath egyre több színt és stílust vitt a vokálokba, néhol elektronikusan is megtámogatva azt. Ez az album hozta el a várva várt norvég Grammy-díjat a zenekar számára 2001-ben. Ezzel az új szemlélettel szintén sok purista black metalos rajongót vesztettek el, cserébe azonban sokat is nyertek, leginkább Észak-Amerikában. A Puritania című szám az együttes emblematikus dalává vált.

2003-ban látott napvilágot a következő albumuk, az erőteljes szimfonikus jegyeket mutató Death Cult Armageddon. A Mustis által komponált Progenies of the Great Apocalypse című, egyértelműen szimfonikus dal hatalmas sikert ért el. A lemezen 1996 után először norvég nyelvű számokat is találni: ilyen a Vredesbyrd és a Allehelgens Dod I Helveds Rike. Ugyanez az album lett az első a black metal stíluson belül, melyből több, mint 100 000 példányt adtak el az Egyesült Államokban.

Hogy egy időre megnyugtassák a rajongókat, 2005-ben Shagrath és Silenoz elhatározták, hogy újra felveszik az 1996-os Stormblåst című albumot. Ez a lemez nem csak a legendás album számainak átdolgozott verzióját tartalmazza, hanem két bónusz dalt, és a 2004-es Ozzfesten felvett koncert DVD-jét is. A közreműködők listája: Shagrath és Silenoz vokál, gitár és basszusgitár, Mustis a billentyűknél, és Hellhammer (aki egyben a Mayhem és az Arcturus tagja is) a doboknál.

A Dimmu Borgir In Sorte Diaboli címet viselő korongja 2007. április 27-én jelent meg. Itt azonban egy jelentős szakadék figyelhető meg a csapat életében: Silenoz még a megjelenés előtt bejelentette, hogy semmilyen szimfonikus zenekar nem segédkezett a lemez elkészítésénél. Mustis szerint ennek ellenére sokkal epikusabb lett az új album, mint ahogy várták. Ez a lemez értelmezhető egyfajta "vissza a gyökerekhez"-jellegű kanyarként az együttes pályafutásának történetében. Természetesen a szövegekben hozzák a már megszokott párbeszédet a Gonosszal, de még hangsúlyosabbak lettek a keresztényellenes szövegrészek (ez utóbbi különösen jól megfigyelhető az antichristus spiritualis és az inkvizíció témáiban: they say I'm the cancer on the back of inquisition). Az album hőse egyházi ember, akinek hite megrendül a szent iratokban. (A szövegek nagy részét Silenoz írta.) Zeneileg sokkal homályosabban szól, mint a Death Cult Armageddon, vagy akárcsak a Stormblåst újra kiadott változata, a dobok Hellhammernek köszönhetően gyorsabban szólnak, mint eddig. A gitárok legalább olyan hangsúlyosak, mint eddig, I.C.S. Vortex tiszta vokálja pedig szintén jelen van, ugyanúgy, mint a dallamos billentyűszólók.

Az albumhoz a megjelenés földrajzi helye szerint látták el különböző bónuszdalokkal, melyek a következők:

  • The Ancestral Fever : európai kiadás
  • The Heretic Hammer : észak-amerikai kiadás
  • Black Metal : japán kiadás

TagokSzerkesztés

Egykori tagokSzerkesztés

DiszkográfiaSzerkesztés

KislemezekSzerkesztés

ÚjrakiadásokSzerkesztés

  • For All Tid – Újrakiadás + 2 bónusz dal (1997)
  • Enthrone Darkness Triumphant (2002)
  • Spiritual Black Dimensions (2004)
  • Death Cult Armageddon (2004 novembere)
  • Stormblåst MMV (2005)

Egyéb kiadványokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Archivált másolat. [2010. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 30.)

További információkSzerkesztés