Disznósajt

húskészítmény

A disznósajt vagy disznófősajt, azaz a „disznó főbül való” sajt[1], előfőzött sertés fejhúsból, tokaszalonnából, bőrből, szívből, nyelvből, veséből, a zsírszalonnáról lehúzott bőrből, kocsonyásító alapanyagokkal és fűszerekkel készült hússajt, melyet legtöbbször megtisztított sertésgyomorba töltenek, sajtolnak és általában füstölnek is.[2] Regionálisan többféle elnevezése létezik, hívják úgy is, hogy gömböc (a gömböcöt kézzel töltik, bevarrják, kifőzik, nem préselik, nem füstölik, mert hamarosan elfogyasztják), préshurka, prezbors, svartli, varsli, szajmóka, de egyes területeken még a szalámi elnevezést is használják rá. Európa számos országában készül hasonló hústermék.

disznósajt
Sertésgyomorba töltött préselt disznósajt
Sertésgyomorba töltött préselt disznósajt
Más néven disznófősajt, préshurka, prezbors, gömböc
Típus hússajt
Nemzet, ország Európa
Alapanyagok sertéshús, sertésbőr, kocsonyásító anyag, fűszerek
A Wikimédia Commons tartalmaz disznósajt témájú médiaállományokat.

Magyarországi történeteSzerkesztés

1600 körül már említi a disznósajtot az erdélyi Kéziratos fejedelmi szakácskönyv, ahová valószínűleg német nyelvterületről került át. Az itt szereplő recept a főtt, kicsontozott disznófejet fűszerezve gyolcsruhába javasolja tölteni. A magyar középosztály csak az 1870-es évektől kezdte gyakrabban készíteni a disznósajtot, talán bécsi közvetítéssel. A paraszti disznóöléseken 1880 és 1960 között hullámokban terjedt el, nyugaton korábban, keleten később, a Nyírségben például csak a második világháború után lett gyakoribb. Legkésőbb az erdélyi parasztsághoz jutott el, ahol gyakran gyomor helyett a hólyagba töltötték. Talán a Magyarországra települt német bevándorlók is magukkal hozhatták a receptet és valamennyire közrejátszhattak a terjesztésében.

ÉrdekességekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar néprajzi lexikon disznósajt. (Hozzáférés: 2020. május 20.)
  2. Kis gömböc után szabadon: milyen a mesés disznósajt?. (Hozzáférés: 2020. május 20.)

ForrásokSzerkesztés