Ditrói Mór

magyar színész, rendező, színházigazgató

Ditrói Mór, 1915-ig Himmelstein Móric[1] (Kolozsvár, 1851. október 5.Budapest, 1945. február 16.) magyar rendező, színházigazgató, színész. A kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója, a Vígszínház alapító igazgatója, az Országos Színészegyesület örökös díszelnöke.

Ditrói Mór
Ditrói Mór.jpg
Született Himmelstein Móric
1851. október 5.
Kolozsvár
Elhunyt 1945. február 16. (93 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Eibenschütz Mari
Foglalkozása
Iskolái
Sírhely Farkasréti temető (19/1-1-171)

A Wikimédia Commons tartalmaz Ditrói Mór témájú médiaállományokat.

Utódja, Jób Dániel méltatása szerint vele kezdődött a modern magyar színház; Ignotus pedig azt írta róla, hogy ő a „magyar Sztanyiszlavszkij”, aki „azt cselekedte meg Magyarországon, amit Sztanyiszlavszkij Moszkvában – s ezt már Sztanyiszlavszkij előtt.”[2]

ÉleteSzerkesztés

Pályafutásának kezdeteSzerkesztés

Apja, id. Himmelstein Mór kereskedő, építési vállalkozó volt, majd a kolozsvári Fő téren álló Nemzeti Szálloda bérlője. Édesanyja ditrói Puskás Mária, székely nemes családból származott, családjával azonban házasságkötése miatt megszakadt minden kapcsolata. Az apa fontosnak tartotta gyermekeinek művelődését, amint anyagi helyzete megengedte, rajztanárt, német-francia tanárt, zenetanárt fogadott gyermekei mellé.[3]

Mór, a négy gyermek között a legfiatalabb, a kolozsvári református kollégiumban és Bécsben végezte iskoláit, 1871–1874 között Pesten egy időben volt a Színészeti Tanoda növendéke és a bölcsészettudományi kar hallgatója.[4] Meghatározó tanárai a bölcsészeti karon Toldy Ferenc és Greguss Ágost, a színitanodában Szigeti József és Paulay Ede voltak.[5] Színi tanulmányai közben egyszer Bécsbe utazott csak azért, hogy megnézze az ott vendégszereplő Ernesto Rossit(wd) Othello szerepében.[6]

1874-ben kezdte pályáját a kolozsvári színháznál, ahol színésznövendékként lépett fel, ekkor már Ditrói Mór néven; április 9-én Jules Sandeau Marcel című egy felvonásos drámájában,[7] majd április 11-én Czakó Zsigmond Kalmár és tengerész című darabjában játszott.[8] Ugyanebben az évben Szacsvay Imrével és menyasszonyával, későbbi feleségével, Eibenschütz Marival a kolozsvári színházhoz szerződött,[9] ahol 1878-ig maradt.[4] Számos kisebb szerepben lépett fel, de komolyabb sikert nem aratott.[10]

Az 1878/79-es és 1879/1880-as évadban feleségével együtt Aradra szerződött, ahol rendezőként és művezetőként[11] is dolgozott.[12] 1880-ban részt vett a a kolozsvári színház művészeiből szervezett alkalmi társulat bécsi vendégszereplésén; többnyire kisebb mellékszerepeket játszott.[13] 1880-ban került Krecsányi Ignác kassai társulatához, ahol elsősorban rendezőként dolgozott.[14] 1881-ben a Népszínház tagja volt Evva Lajos társulatában, majd ismét Debrecenben, Krecsányinál töltötte a következő évadot.[15] 1883–1885 között Szegeden volt művezető, ahol a nehéz körülmények ellenére nagy sikerrel állította színpadra Az ember tragédiáját;[16] az első előadáson ő maga játszotta Ádám szerepét.[17] Miután 1885. április 22-én leégett a szegedi színház,[18] két évig Jakab Lajosnál Nagyváradon, Sopronban, Székesfehérváron, majd Szabadkán dolgozott.[15] Közben megpályázta az újjáépítendő szegedi színház igazgatói tisztségét, amelyet azonban Aradi Gerő, a debreceni színház igazgatója nyert el.[19] Miután Jakab Lajos elhagyta a társulatot, a tagok Ditrói vezetésével megalakították a Thália Színészszövetkezetet, amely Veszprémben, majd Szabadkán játszott. 1886. októberben a szabadkai évadnyitón Ditrói erre az alkalomra írt Prológus című verses játékát is előadták.[20] A szövetkezet nehéz anyagi helyzetben volt, éppen csak fenn tudott maradni;[21] Ditrói viszont elismertséget szerzett: Szabadka és Arad egyaránt Ditróival, mint igazgatóval kívánt szerződni a Thália szövetkezet helyett.[22]

Kolozsvár, Farkas utcai színházSzerkesztés

 
A kolozsvári Nemzeti Színház

1887-ben a kolozsvári színház újonnan kinevezett intendánsa, Bölöny József Ditrói Mórt hívta meg bérlő-igazgatónak; Ditrói csak azután vállalta el a megbízást, hogy az aradiak felmentették szóbeli ígérete alól.[23] Bölöny és Ditrói 1887. július 16-án Nagyváradon kötötték meg a szerződést,[24] melynek értelmében a színészek szerződtetése, a darabválasztás és a műsorpolitika egyaránt az igazgató kizárólagos hatáskörébe tartozott.[25] Kezdetben az intendáns és az igazgató között jó kapcsolat alakult ki, ám ez a viszony Ditrói önérzetessége miatt pár év alatt megromlott; 1890-ben a belügyminiszternek kellett elsimítania konfliktusukat.[26]

Igazgatása alatt a kolozsvári színház eleinte a pesti Nemzeti Színház repertoárjából vett át darabokat, de utóbb több drámapályázatot írtak ki kortárs darabokra.[27] Ditrói műsorpolitikájának fontos eleme volt a gyermekeknek szánt előadások színrevitele; maga is írt mesejátékot.[28] 1891-ben 48 estés magyar ciklust mutatott be január 1. és február 19. között, melynek során 58 előadásban 42 magyar író és zeneszerző 56 darabját adatta elő.[29]

A magyar ciklusban előadott darabok listája:[30]
Szerző Cím Műfaj
Abonyi Lajos Magduska öröksége népszínmű
Almási Tihamér Két év múltán vígjáték
Bartha Miklós Melanie dráma
Bartha Miklós
Járó Kelő álnéven
A fogadás alkalmi darab
Bartók Lajos A méhek vígjáték
Berczik Árpád A közügyek vígjáték
Bornemisza Károly A gyermekkirályné operett
Csepreghy Ferenc A sárga csikó népszínmű
Csepreghy Ferenc A piros bugyelláris népszínmű
Csiky Gergely A nagyratermett vígjáték
Czakó Zsigmond Kalmár és tengerész dráma
Ditrói Mór Szeresd a hazát! alkalmi prológus
Dobsa Lajos Szent István király tragédia
Dóczy Lajos A csók vígjáték
Dóczy Lajos Vegyes párok vígjáték
Erkel Ferenc Névtelen hősök opera
Gaal József A peleskei nótárius bohózat
Gabányi Árpád Az apósok vígjáték
Gerő Károly Az uzsai gyöngy népszínmű
Hegyi Béla Pepita operett
Hugó Károly Bankár és báró szomorújáték
Jókai Mór Milton dráma
Jókai Mór Az arany ember dráma
Jókai Mór A szigetvári vértanúk szomorújáték
Katona József Bánk bán dráma
Kisfaludy Károly A pártütők vígjáték
Klárné Angyal Ilka Az árendás zsidó népszínmű
Konti József A királyfogás operett
Lukácsy Sándor A vöröshajú népszínmű
Madách Imre Csák végnapjai dráma
Megyeri Dezső Katonás kisasszony operett
Murai Károly Huszárszerelem vígjáték
Murai Károly Virágfakadás vígjáték
Papp Miklós Judit asszony népdráma
Rákosi Jenő Magdolna paraszttragédia
Simon Kálmán Páros szöktetés operett
Szász Gerő Rolandné tragédia
Szécsi Ferenc Bál után monológ
Szigeti József A vén bakancsos és fia, a huszár népszínmű
Szigeti József A nagyralátó népszínmű
Szigeti József Viola népszínmű
Szigligeti Ede Világ ura történelmi dráma
Szigligeti Ede Szökött katona népszínmű
Szigligeti Ede Két pisztoly népszínmű
Szigligeti Ede A csikós népszínmű
Szigligeti Ede A cigány népszínmű
Tábori Róbert Ildikó dráma
Tóth Ede A falu rossza népszínmű
Tóth Kálmán Dobó Katica történeti vígjáték
Vahot Imre Huszárcsíny népszínmű
Váradi Antal A hun utódok regényes dráma
Vidor Pál Ingyenélők népszínmű
Vörösmarty Mihály Marót bán szomorújáték

Ditrói kezdeményezésére 1891. októberben a színház balett-tanfolyamot indított.[31]

1892-ben az intendáns megkerülésével közvetlenül a minisztériumhoz fordult azzal a javaslattal, hogy amennyiben a bérleti jogot további hat évre megkapja, és megemelik az állami szubvenciót, akkor operát szervez, és bevezetteti a színházba a villanyvilágítást. Bölönyi tiltakozott a javaslat elfogadása ellen, a belügyminiszter azonban ennek ellenére szerződést kötött Ditróival az 1893–1896 közötti időszakra.[32] Ebben az időszakban a társulat nyaranta Marosvásárhelyen lépett fel.[33]

1892-ben az erdélyi magyar színjátszás jubileumára szervezett díszelőadáson ő rendezte a Zrínyi esküje és Zrínyi kirohanása című élőképeket, amelyeket nagyrészt azoknak az erdélyi főuraknak a leszármazottai mutattak be, akik száz évvel korábban műkedvelőként a színház első előadásán szerepeltek.[34]

1894–95-ben Shakespeare-ciklust mutatott be, Shakespeare 17 színdarabját (Lear király, Hamlet, Ahogy tetszik, A velencei kalmár, Coriolanus, Vízkereszt, Macbeth, Tévedések vígjátéka, Rómeó és Júlia, Téli rege, Julius Caesar, A windsori víg nők, Othello, Antonius és Kleopátra, III. Richárd, A két veronai nemes, Szentivánéji álom) vitte színre 3–4 hónap alatt. A költséges és látványos produkciók azonban csak mérsékelt közönségsikert arattak.[35]

Ditrói Mór kolozsvári működéséhez fűződik a színház egyik fénykora, egyben Ditrói „szakmai működésének elfelejtett csúcsteljesítménye.”[36] Amellett, hogy a kiszolgálta a könnyedebb szórakozásra vágyó közönséget, ezzel biztosítva az anyagi sikert, új darabokat is műsorra tűzött, például Henrik Ibsen műveit.[37] Igazgatásának egyik legfontosabb eredménye a társulat felépítése.[38] Számos fiatal tehetséget szerződtetett (ő fedezte fel például Küry Klárát illetve ő szerződtette a vidéki társulatoknál kallódó Hegedűs Gyulát), ugyanakkor évadonként 20–25 vendégművészt hívott meg.[39] A téli főszezonban operaelőadásokat is tartottak.[40]

A kiemelkedő színvonal ellenére Ditrói számos intrika célpontja lett. Egy színész szerződésének meg nem újítása miatt több arisztokrata felmondta a páholybérletet, a kolozsvári sajtó pedig a színház állami fenntartásba vétele mellett állt ki a vállalkozó-igazgatói rendszerrel szemben. Egy az Ellenzék-ben 1895-ben megjelent cikk szerint „a kormány, főleg Ditrói ismételt kérése következtében, több ízben megújította a vállalati szerződést, tisztán az ő személyére és az ő anyagi érdekeire való tekintetből.” A támadások hozzájárultak ahhoz, hogy 1895. augusztusban Ditrói elfogadta a felkérést az újonnan nyíló Vígszínház igazgatására; vele együtt mentek a legjobb kolozsvári prózai színészek is.[41] Noha új szerződése 1896. január 1-jén lépett hatályba, már 1895 szeptemberétől köteles volt a szervezési munkákat elkezdeni, így párhuzamosan dolgozott Kolozsváron, ahol Az ember tragédiájá-t vitte színre, illetve Budapesten[42]

Budapest, VígszínházSzerkesztés

 
A Vígszínház 1896 körül

A Vígszínházban némileg kisebb hatásköre volt, mint Kolozsváron: művészeti igazgatóként ő felelt a társulat megszervezéséért és a színpadi munkákért, de a műsorterv összeállításában csak javaslattételi és véleményezési joga volt.[42] Ditrói megérkezése előtt már több színészt szerződtettek; melléjük már az új művészeti igazgató választotta ki Delly Emmát, Nikó Linát, Kalmár Piroskát, Szathmáry Árpádot, Hegedűs Gyulát, Gál Gyulát, Góth Sándort, Beregi Oszkárt, Sziklai Kornélt, Megyeri Dezsőt, Szerémy Zoltánt, Balassa Jenőt, Bárdi Ödönt, Győző Lajost és Varsányi Irént.[43]

Működésének első időszakában több konfliktusa volt Keglevich Istvánnal, aki a színházat üzemeltető bérlőtársaság egyik tagja volt. Keglevich beleszólt a szereposztásba és a próbarendbe, és egy ízben egy szereposztásbeli csere miatt fel is mondott Ditróinak, de a bérlőtársaság többi tagja megakadályozta a művészeti igazgató távozását. A kialakult helyzet következtében Ditrói 1897. május 1-jei hatállyal felmondott, ezt azonban a bérlőtársaság nem fogadta el. Végül 1897. augusztusban Keglevich kivált a társaságból.[44] 1898-ban az immár a Nemzeti Színház intendánsaként működő Keglevich meghívta Ditróit a színház élére, de ő ezt nem vállalta, mivel előlegtartozás kötötte a Vígszínházhoz.[45]

1897-ben megalapította a Vígszínház színésziskoláját azzal a céllal, hogy a színház igényeinek megfelelő utánpótlást neveljen, mivel erre a Színiakadémiát, ahol a Nemzeti Színház tagjai tanítottak, nem tartotta alkalmasnak. Az iskola 1903-tól az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolája néven működött 1949-ig; igazgatója 1917-ig Ditrói Mór volt.[46] Szintén 1897-ben megvásárolta és Budapestre szállíttatta a kolozsvári Közművelődés nyomdát (a kolozsvári református kollégium egykori nyomdáját), amelyet 1899 decemberéig működtetett, utána a nyomda Faludi Gábor tulajdonába került.[47]

1901-től, amikor a bérlőtársaságból Faludi Gábor kivételével az összes tag kivált, valamelyest megerősödött Ditrói szerepe a műsorválasztásban. Elképzelhető, hogy az ő hatása is közrejátszott abban, hogy a színház profiljában helyet kaptak a gyerekelőadások.[48] 1902. január 1-jén Herczeg Ferenc Ocskay brigadéros című történelmi darabjának századik előadásával egy száz előadásból álló magyar ciklust kezdett, melyet 1902. március 25-én fejezett be. A ciklus nem járt közönségsikerrel, de a magyar írók egész generációját vonzotta a színház közelébe, elsősorban Molnár Ferencet.[49][50]

Vígszínházi rendezései új időszak kezdetét jelentik a magyar színházművészetben, az általa kialakított úgynevezett „vígszínházi stílus” középpontjában a belülről fakadó színészi játék állt.[15]

1902 és 1922 között az Országos Színészegyesület ügyvezető elnöke, majd elnöke volt. Ditrói kezdeményezte a színészek által befizetendő nyugdíjjárulék 10%-os emelését, ami a színigazgatók által befizetendő „jegy-pótfillérrel” együtt helyreállította a nyugdíjalap pénzügyi egyensúlyát. Megalapította az egyesület irodalmi ügynökségét, amelynek a vidéki színházakat kellett ellátnia megfizethető áron új darabokkal. Az ő igazgatása alatt az egyesület elérte, hogy a várandós színésznőket ne lehessen elbocsátani.[51]

Nyugdíjas éveiSzerkesztés

 
Ditrói Mór sírja

1916-ban nyugdíjba vonult. 1917–1918-ban Bárdos Artúrt segítette a Belvárosi Színházban, majd 1921-ben megrendezte itt Villányi Andor Legénykérés című vígjátékát. 1922-ben a Renaissance Színházban, majd a Magyar Színházban működött. 1924-ben ülte meg a Vígszínházban 50. éves jubileumát egy matiné keretében. Nyugdíja az infláció miatt teljesen elértéktelenedett, ennek ellensúlyozására 1926-ban trafikengedélyt kapott a kultuszkormánytól. (A Renaissance Színház épületében levő trafikot egy volt színésznőnek adta ki részesedésre.)[49][52][53] Jövedelmét emlékiratainak kiadásával, rádiós szerepléssel, a rádió számára végzett fordításokkal egészítette ki. Ugyanezt a célt szolgálták a tiszteletére rendezett jubileumi ünnepségek is: 60. éves művészi jubileumát 1933. március 12-én Budapesten, a Zeneakadémián, az utolsót pedig 1943-ban Kolozsváron tartották.[54][55][56]

1934-ban fiával, ifj. Ditrói Mórral együtt memorandumot nyújtott be a minisztériumnak, melyben nemzetközi színművészeti verseny megrendezését javasolta.[57] 1938-ig több kisebb szerepet vállalt Kertész Mihály, Deésy Alfréd, Balogh Béla, György István), Lázár Lajos, Fejős Pál filmjeiben.[58]

Feleségét 1938-ban vesztette el, utána két fiával, Józseffel és Zoltánnal, illetve az ő családjukkal élt. A második bécsi döntés után romantikus gesztusként megpályázta a kolozsvári Nemzeti Színház igazgató állását, noha tudta, hogy 89 éves korában ennek nincs realitása.[57]

Budapest ostroma után, nélkülözésben, testileg legyengülve, de szellemileg épen érte a halál.[59] Fia nem engedte, hogy tömegsírba kerüljön, így otthon a kertben temették el, ahonnan 1948-ban exhumálták, és a Farkasréti temetőben kapott díszsírhelyet.[60]

CsaládjaSzerkesztés

 
Felesége, Eibenschütz Mari

1875. szeptember 11-én feleségül vette Eibenschütz Mari színésznőt a kolozsvári piarista templomban.[61] 1930. május 5-én Budapesten, a Terézvárosban kötött vele polgári házasságot.[62]

Gyermekeik:

  • ifj. Ditrói Mór, színész, született 1879. március 17-én, Aradon. Előbb huszártiszt volt, majd 1908. augusztus 24-én Kolozsvárt lépett színpadra az Ocskay brigadérosban, 1910. április hó 10-én mint aradi színész a Vígszínházhoz szerződött.[63]
  • Ditrói József, színész, született 1888. november 25-én, Kolozsvárott. Színi pályára lépett 1908-ban. 1910-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtették. Több verse jelent meg vidéki és fővárosi hírlapokban.[63]
  • Ditrói Zoltán, magántisztviselő, született Budapesten, 1897. január 19-én[58]

MunkásságaSzerkesztés

SzínészkéntSzerkesztés

Kolozsvári bemutatkozását követően a korabeli sajtó bátorítóan írt alakításairól, de több hiányosságára is felhívták a figyelmet. A Magyar Polgár kritikusa így foglalta össze a még színinövendék Ditrói teljesítményét: „Általában e két fellépés — Ditrói minden hiányai mellett is — arról tanúskodott, hogy be­lőle — ha nem lép elbizakodottsággal e pályára — művelt, értelmes színész lehet.”[7][8] A kolozsvári színházhoz szerződve számos kisebb szerepet játszott, különösebb siker nélkül.[64] 1878-ban aradi szereplése során a kritika azt állapította meg róla, hogy „Tehetséges fiatalember, de nem való drámai hősnek.”[65] Mivel rendezői érdemei messze elhomályosították színészi munkásságát, az összefoglaló jellegű színháztörténeti munkák inkább csak rendezőként foglalkoznak vele.[66]

Érdekesség, hogy utolsó kolozsvári rendezésekor, Az ember tragédia 1895-ös előadásán maga is részt vett statisztaként, a sans-culotte-ok sorában.[67]

Szerepei a kolozsvári Nemzeti Színházban[64]
  • Szigligeti Ede: Strike - István bácsi, kovács (1877)
  • William Shakespeare: Hamlet - Polonius (1877)
  • William Shakespeare: A makrancos hölgy - Vicentio, agg nemes (1877)
  • Vértesi Arnold: Az áruló avagy egy muszka delila - Taruskin, szentpétervári rendőrfőnök (1877)
  • Johann Wolfgang Goethe: Faust - az Úr (1877)
  • Szigeti József–Egressy Béni: Szép juhász - Berény, gazdag haszonbérlő (1877)
  • William Shakespeare: Rómeó és Júlia - Mercutio
  • Friedrich Schiller: Haramiák - az öreg Moor
Aradon játszott szerepei[68]
  • Giacometti: Az erkölcsi halott -
  • Ibsen: A társadalom támaszai - Lundt tanító (1879)
  • Daniseffék - Ossip kocsis (1879)
  • Lukácsy Sándor: Ágnes asszony - Vércse (1879)
Szerepei a Vígszínházban:[53]
  • Csergő Hugó: Félszerelem - Barkos (1908)
  • Lengyel Menyhért: Taifun - Lindner (1909)
  • Louis Forest: Ámor, a pénzügynök - Anselme (1910)
  • Guthi Soma: A kormánybiztos - Czakó Barna (1910)
  • Alexandre Bisson: Nick Carter - Melvil (1910)
  • Louis Artus: Nyári szerelem - Gaetán (1911)
  • Bródy Sándor: A medikus - Nagyfejeő, jogász (1911)
  • Henri Bernstein: Utánam - Hottot Carlos (1911)
  • André Mouëzy-Éon: Az ezred apja - Dorjean (1911)
  • Karl Schönherr: Hit és haza - Unteregger (1911)
  • Tristan Bernard: Az ismeretlen táncos - Herbert (1911)
  • Lengyel Menyhért: A próféta - Camil Andrew (1911)
  • Nagy Endre: A zseni - Államtitkár (1911)
  • Pásztor Árpád: Innocent - Kapos (1912)
  • Pierre Veber: Csitri - Vergnaud (1912)
  • André de Lorde: Az arany kalitka - Pontorson (1912)
  • André Rivoire: Piktorok - Legrand (1912)
  • Sacha Guitry: Berg-op-Zoom - Dr. Schutz (1912)
  • Hajó Sándor: Lakájok - Pista, a lovász (1913)
  • Robert de Flers: A zöld frakk - Benin (1913)
  • Leo Walter Stein: Majolika - Struth (1913)
  • Henri Kéroul: Nem szabad! - Benard, lakatos (1913)
  • Herczeg Ferenc: Ocskay brigadéros - Ozoróczi, a fejedelem udvarmestere (1913)
  • Bródy Sándor: Timár Liza - A házi orvos (1914)
  • George [Moore] Scarborough: Ki volt? - Jefferson Jones (1914)
  • J. Harry Benrimo: A sárga kabát - Vu-Szin-Jin (1914)
  • August Neidhart: Nevess! - Az ezredes (1915)
  • Hajó Sándor: A nap lovagja - László gróf (1916)
  • Nádas Sándor: Kávéház - Lohndiner (1916)
  • Edmund Eysler: Vagy ő, vagy senki - Von Ströhm ezredes (1916)
  • Szomory Dezső: Hermelin - Povelka (1916)
  • Franz Schubert: Három a kislány - A gróf (1916)
  • Pásztor Árpád : Vengerkák - Szállóigazgató (1917)
Filmszerepei:[58]
  • A csikós (1912, rendező Góth Sándor) - csikós
  • A szentjóbi erdő titka (1917, rendező Kertész Mihály) - uzsorás
  • A halál után (1920, rendező Deésy Alfréd) - Prosper
  • Egy az eggyel (1920, rendező Deésy Alfréd)
  • Újjászületés (1920, rendező Deésy Alfréd)
  • Diána (1920, rendező Deésy Alfréd)
  • A megfagyott gyermek (1921, rendező Balogh Béla) - pap
  • Tavasz a viharban (1929, rendező György István) - Bagó, kollégiumi rektor
  • A kék bálvány (1931, rendező Lázár Lajos) - amerikai utas
  • Ítél a Balaton (1932, rendező Fejős Pál) - Szabó
  • A bor (1933, rendező György István)
  • Az örök titok (1938, rendező György István) - Lorain apó

RendezőkéntSzerkesztés

MűveiSzerkesztés

  • Jegygyűrű (magánjelenet)[49]
  • Karácsonyfa, vagy a Vasorrú Borka. (gyermekmese, társszerzője Eötvös Károly Lajos)[49] Bemutató: Kolozsvár, 1890.[69]
  • A csángók. (népszínmű, társszerzője Eötvös Károly Lajos)[49]
  • Prológus. (verses játék a szabadkai színház 1886/1887-es évadának megnyitójára)[20]
  • Szeresd a hazát (verses színdarab). Bemutató: Kolozsvár, 1887. január 1.[49]
  • Komédiások: Ditrói Mór emlékiratai. Budapest: Közlekedési Ny., [1929?].[70]
  • Ditrói Mór versei. [Budapest] : Általános Ny., [1936 vagy 1938].[70][71]
  • Az én kilencven évem. [Budapest]: Révai ny., [1943].[70]

MűfordításaiSzerkesztés

SzemélyiségeSzerkesztés

EmlékezeteSzerkesztés

 
Emléktáblája Budapest XIII. kerületében, a Ditrói Mór utca 1. szám alatt
 
Emléktáblája Budapest XIII. kerületében, a Ditrói Mór utca 2. szám alatt

Budapest XIII. kerületében, a Vígszínház mellett egy kis utca őrzi nevét,[76] az utca elején két emléktáblával. A kolozsvári Állami Magyar Színház előcsarnokában nincs szobra a színháztörténeti nagyságok között;[77] a Vígszínház földszinti folyosóján mellszobra áll, Ditrói Tamás alkotása.[78][79] A Vígszínház róla nevezte el egyik bérletét.[80]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Belügyminisztérium 1915. évi 48027. sz. rendelete. MNL-OL 30791. mikrofilm 874. kép 3. karton.
  2. Mészöly 1994 : 13.
  3. Fesztbaum 2017 : 12–14.
  4. a b Schöpflin 1929 : 358.
  5. Fesztbaum 2017 : 18–20.
  6. Mészöly 1994 : 14.
  7. a b Jónás: Nemzeti színház. Magyar Polgár, VIII. évf. 81. sz. (1874. ápr. 11.) 2. o.
  8. a b Jónás: Nemzeti színház. Magyar Polgár, VIII. évf. 83. sz. (1874. ápr. 14.) 2. o.
  9. Fesztbaum 2017 : 29.
  10. Fesztbaum 2017 :34–35.
  11. A művezető mai fogalmaink szerint a főrendezőnek felel meg, lásd még A kolozsvári Nemzeti Színház törvénykönyve. Kolozsvár: Gámán. 1881. 3. o.  
  12. Fesztbaum 2017 : 36–37.
  13. Fesztbaum 2017 : 37–38.
  14. Fesztbaum 2017 : 43.
  15. a b c Székely 1994
  16. Fesztbaum 2017 : 48–53.
  17. Mohácsi Jenő: Az ember tragédiája és a zsidók. In Évkönyv. Szerk. Szemere Samu. Budapest: Izr. Magyar Irodalmi Társulat. 1937. 99. o.  
  18. Sándor 2003 : 55.
  19. Sándor 2003 : 62.
  20. a b Fesztbaum 2007 : 54–57
  21. Garay Béla: Eredeti bemutatók Szabadkán száz év alatt. A Hungarológiai Intézet tudományos közleményei, III. évf. 1. sz. (1971. dec.)
  22. Mészöly 1994 : 22.
  23. Mészöly 1994 : 22.
  24. Janovics 1941 : 178.
  25. Fesztbaum 2007 : 59.
  26. Janovics 1941 : 182.; Székely 1990 : II. kötet 274.
  27. Fesztbaum 2017 : 65.
  28. Fesztbaum 2017 : 67–68.
  29. Schöpflin 1929 : 359.; Fesztbaum 2017 : 68–74.
  30. Fesztbaum 2017 : 68.
  31. Vidék. Magyar Színpad, I. évf. 1. sz. (1891. szept. 25.)
  32. Janovics 1941 : 182–183.; Székely 1990 : II. kötet 274.; Fesztbaum 2017 : 75–76.
  33. Marosi Ildikó: „Tekintetes Tanács!”. Korunk, XV. évf. 10. sz. (2004. okt.)
  34. Janovics 1941 : 184.; Fesztbaum 2017 : 81–84.
  35. Fesztbaum 2017 : 85–89.
  36. Fesztbaum 2007 : 58–59.
  37. Fesztbaum 2017 : 88–90.
  38. Mészöly 1994 : 22.
  39. Janovics 1941 : 179. és 181.; Mészöly 1994 : 22–23.; Fesztbaum 2017 : 94–96.
  40. Bartha Katalin Ágnes: Színházi professzió és presztízs Kolozsváron a 19. század utolsó harmadában. Erdélyi Múzeum, LXXVII. évf. 3. sz. (2015)
  41. Fesztbaum 2017 : 101–107.
  42. a b Fesztbaum 2017 : 114.
  43. Fesztbaum 2017 : 116–117.
  44. Székely 1990 : II. kötet 151.; Fesztbaum 2017 : 126–130.
  45. Mészöly 1994 : 46–47.
  46. Székely 1990 : II. kötet 399.; Fesztbaum 2017 : 154.
  47. Gyalui Farkas: Adatok a könyvnyomtatás történetéhez Magyarországon. Magyar Könyvszemle, X. évf. 1–2. sz. (1902)
  48. Fesztbaum 2017 : 145–146.
  49. a b c d e f Schöpflin 1929 : 359.
  50. Székely 1990:  II. kötet 167.; Fesztbaum 2017 : 146–150.
  51. Fesztbaum 2017 : 194–195.
  52. Mészöly 1994 : 55.; Székely 1994
  53. a b Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet színházi adatbázisa. szinhaztortenet.hu (Hozzáférés: 2021. jan. 29.)
  54. Hevesi Sándor: Ditrói és Szacsvai. Rádió Világhíradó, 9. sz. (1937)
  55. Lenkei Júlia: "Csinálj egy önálló estét a kisteremben!": Színház, tánc és irodalom a Zeneakadémián. Holmi, XXVI. évf. 1. sz. (2014. jan.)
  56. Mészöly 1994 : 56.
  57. a b Fesztbaum 2007 : 204–205.
  58. a b c Ditrói Mór. www.hangosfilm.hu (Hozzáférés: 2021. jan. 25.)
  59. Mészöly 1994 : 56.
  60. Fesztbaum 2017 : 207–208.
  61. A kolozsvári-főtéri róm. kath. plébánia házassági anyakönyve, 59/1875. folyószám.
  62. A házasságkötés bejegyezve a Bp. VI. ker. állami házassági akv. 615/1930. folyószáma alatt.
  63. a b Schöpflin 1929 : 360
  64. a b Fesztbaum 2017 : 34–35.
  65. Piroska 2012 : 142.
  66. Schöpflin 1929 ; Székely 1990 ; Székely 1994
  67. Kozma Dezső: Madách a kolozsvári színpadon. Palócföld, XXVIII. évf. 2. sz. (1994)
  68. Piroska 2012 : I. kötet 138–139., 142–143., 145.
  69. Fesztbaum 2017 : 67.
  70. a b c OSZK katalógus
  71. Fesztbaum 2017 : 199.
  72. René király leánya. Magyar Polgár, XI. évf. 102. sz. (1877. máj. 4.) 1. o.
  73. Nemzeti színház. Ellenzék, II. évf. 34. sz. (1881. feb. 11.) 3. o.
  74. Piroska 2012 : I. kötet 487.
  75. Schöpflin 1929 : 359.
  76. A Vígszínház mögött „sétál” Ditrói Mór. Népszabadság, (2010. okt. 6.)
  77. Gaal György: Gyulai Ferenc 140 éves mellszobra. Szabadság, (2016. szept. 24.)
  78. Mészöly 1994 : 49.
  79. Göröntsér Vera: Ditrói Mór. www.kozterkep.hu (2019. jan. 17.) (Hozzáférés: 2021. jan. 28.)
  80. Bérletkereső. vigszinhaz.hu (Hozzáférés: 2021. jan. 19.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története. Kolozsvár: Ajtay K. Albert. 1897.  
  • Janovics Jenő: A kilencvenéves Ditrói Mór. Magyar Nemzet, IV. évf. 242. sz. (1941. okt. 23.)
  • Bárdi Ödön: A régi Vígszínház. Budapest: Táncsics. 1957.  
  • Mészöly Tibor: Ditrói Mór. In Színészarcok a közelmúltból. Összeáll., utószó és jegyz. Illés Jenő. Budapest: Gondolat. 1968.