Django Reinhardt
Django Reinhardt (Liberchies, 1910. január 23. – Fontainebleau, 1953. május 16.) roma származású dzsesszgitáros, az európai dzsessz kiemelkedő alakja, műfajteremtő újítója.
Django Reinhardt | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Jean-Baptiste Reinhardt |
Született |
1910. január 23.![]() |
Elhunyt |
1953. május 16. (43 évesen)![]() |
Sírhely | Cemetery of Samois-sur-Seine |
Gyermekei |
|
Pályafutás | |
Műfajok | musette, dzsessz, szinti szving, bebop, sanzon |
Aktív évek | 1928–1953 |
Együttes | Quintette du Hot Club de France |
Hangszer | gitár |
Tevékenység |
|
Django Reinhardt weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Django Reinhardt témájú médiaállományokat. |
Élete és zenei pályafutásaSzerkesztés
Jean-Baptiste Reinhardt, cigány nevén Django, 1910. január 23-án született egy lakókocsiban Liberchies városában, Belgiumban. Édesanyja, La Bella Laurence egy mánus-szinti komikusokból és zenészekből álló vándor társulatnak volt a tagja. Később Franciaországban, Nizzában, Olaszországban, Algériában majd ismét Franciaországban, Párizs mellett éltek.
Django hegedűn, bendzsón és gitáron is megtanult játszani. Kezdetben éjszakai bárokban, kávéházakban zenélt, gyakran lépett fel a "des Auvergnats" nevű helyen, ahol az azonos nevű tartomány hagyományos zenéjét játszották, mely a musette alapja lett. Django tehetségét korán felfedezték, így egyre ismertebb és elismertebb lett mind a közönség, mind a többi mánus zenész körében.
Tizennyolc éves korában, 1928-ban súlyos tragédia érte. Egy szerencsétlen véletlen miatt kigyulladt és leégett a lakókocsijuk, amiben éltek. Ő és akkori felesége, Bella ki tudtak menekülni, de Django jobb oldala teljesen megégett, lábát amputálni is akarták, de nem egyezett bele. Ugyancsak megsérült a bal keze is, kisujját és gyűrűsujját nem tudta többé mozgatni. Egy szanatóriumba került, ahol tizennyolc hónapig lábadozott. Ott ismét elkezdett gitározni, és kifejlesztett egy olyan játékmódot amellyel a sérülése ellenére virtuózan tudott játszani.
Pályafutásában az 1934-es év mérföldkőnek bizonyult: ekkor ismerkedett meg Stéphane Grappellivel, akivel megalakították a híres Quintette du Hot Club de France-t. Az együttes tagjai: Stéphane Grappelli - hegedű, Django Reinhardt - szólógitár, Joseph "Nin-Nin" Reinhardt (Django öccse) és Roger Chaput - ritmusgitár, valamint Louis Vola - nagybőgő. A zenekar újszerű, "húros jazz" hangzásvilágával hamarosan nagy sikert aratott. Kiadták első felvételeiket, melyeket még több száz követett. Számos kompozíciójuk azóta már a jazz-standardok közé számít. Gyakorlatilag új műfajt teremtettek, ami szinti szving, mánus dzsessz, illetve nevük után "Hot Club-style" néven vált ismertté.
1939-ben egy angliai fellépés-sorozaton érte a zenekart a második világháború kitörésének híre. Django visszatért Párizsba, míg Stéphane maradt Angliában. Ezekben az időkben is több felvételt készített Hubert Rostaing klarinétossal. Ő maga ekkor váltott elektromos gitárra. A quintett tagjai szerencsésen elkerülték a koncentrációs tábort, pedig sok társukat deportálták ezekben az időkben.
A háború után visszatért Angliából Grappelli és ismét együtt folytatták a zenélést, egészen Django 1951-es visszavonulásáig.
Django Samois-sur-Seine-ben vett házat és telepedett le 1951-ben. Itt kapott agyvérzést, aminek a következményeként a közeli Fontainebleau-i kórházban 1953. május 16-án elhunyt. Fia, Babik ekkor még csak tízéves volt, később apja nyomdokain ő is zenész lett.
Django emlékére Samois-sur-Seine-ben minden évben dzsesszfesztivált szerveznek, ezzel is tisztelegve emléke előtt.
DiszkográfiaSzerkesztés
- 1945 Paris 1945
- 1947 Ellingtonia
- 1949 Djangology
- 1951 Django Reinhardt and the Hot Club Quintet
- 1951 At Club St. Germain
- 1953 Django Reinhardt et Ses Rythmes
További információkSzerkesztés
- Rövidfilm Grappellivel Djangoról
- Zene: Minor swing
- Zene: Belleville
- Zene: Honeysuckle Rose
- Zene: Sweet Georgia brown
- Zene: The Sheik of Araby
- Django Reinhardt.lap.hu - magyar nyelvű linkgyűjtemény
- Michael Dregni: Django Reinhardt; ford. Nagy Kálmán; Cartaphilus, Bp., 2010 (Legendák élve vagy halva)