Dobozi pikkelyescsiga

puhatestűfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 9.

A dobozi pikkelyescsiga (Hygromia kovacsi) a tüdőscsigák rendjébe tartozó, Magyarország őshonos, egyetlen fokozottan védett faja.

Dobozi pikkelyescsiga
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Tüdőscsigák Pulmonata
Alrendág: Stylommatophora
Öregcsalád: Helicoidea
Család: Hygromiidae
Nem: Hygromia
Faj: H. kovacsi
Tudományos név
Hygromia kovacsi
(Varga & Pinter, 1972)
Szinonimák
  • Kovacsia kovacsi
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dobozi pikkelyescsiga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dobozi pikkelyescsiga témájú kategóriát.

Jellemzői

szerkesztés

Mérete mindössze 5 mm.[1] Szarubarna színű, kúpos, gömbölyded, törékeny háza enyhén ívelt, pikkelyekkel finoman vonalkázott.[2] Héja sűrű és finom, 0,1 mm-nél kisebb, lekerekített nyelv alakú pikkelyekből áll.

Táplálkozását tekintve mindenevő, illetve növényevő.

Elterjedése

szerkesztés

A dobozi pikkelyescsiga a Kárpát-medence reliktum faja. Magyarországon az Alföld délkeleti, Romániában pedig az Erdélyi-középhegység nyugati részén él. A magyarországi állomány 57 millióra tehető és stabil. Élőhelyei a mérsékelt övi erdők.

Magyarországon a következő Natura 2000-es területeken fordul elő: Kígyósi-puszta, Központi-Zempléni-hegység, Sarkadi Fási-erdő, Gyula-szabadkígyósi gyepek, Körösközi erdők.

Veszélyeztetettsége

szerkesztés

Magyarországon 2001 óta fokozottan védett. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.

Fő veszélyeztető tényezője a fakitermelés.

Szinonimák

szerkesztés
  • Az EU Élőhelyvédelmi irányelve, valamint a KvVM Természetvédelmi Hivatal Fajmegőrzési Terve is a Hygromia kovacsi nevet használja.
  1. Katymári Vanda: Kalandozások a természet szigetein, in. Élet és Tudomány (magyar nyelven) (HTML). Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, 2008. július. [2008. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 4.)
  2. Domokos Tamás, Pelbárt Jenő: Magyarország védett puhatestűi. Budapest, Grafon Kiadó, 2007, 34. oldal. ISBN 978-963-85768-9-7

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés