Dojrani csata (1918)

A harmadik dojrani csata 1918. szeptember 18. és 19. között zajlott az első világháború részeként a Balkánon, amikor is a bolgár hadsereg taktikai győzelmet aratott a brit, francia és görög egyesített csapatokon.

Dojrani csata
Brit katonai temető a csata helyének közelében
Brit katonai temető a csata helyének közelében

Konfliktus első világháború
Időpont 1918. szeptember 18–19.
Helyszín Dojrani-tó mellett
Eredmény bolgár taktikai győzelem
Szemben álló felek
 Egyesült Királyság
 Franciaország
 Görögország
 Bulgária
Parancsnokok
Egyesült Királyság Henry Wilson
Egyesült Királyság George Milne
Bulgária Vladimir Vazov
Bulgária Sztefan Nerezov
Szemben álló erők
75 ezer fő35 ezer fő
Veszteségek
7000-8000 fő között3000 fő körül
Térkép
Dojrani csata (Észak-Macedónia)
Dojrani csata
Dojrani csata
Pozíció Észak-Macedónia térképén
é. sz. 41° 09′, k. h. 22° 43′Koordináták: é. sz. 41° 09′, k. h. 22° 43′

TörténeteSzerkesztés

ElőzményekSzerkesztés

Nem ez volt az első eset, hogy az antant a Dojrani-tó környékét támadja. A franciák 1916-ban, míg a britek 1917-ben intéztek támadást, azonban a bolgároknak mindig sikerült legalább visszaszorítaniuk a támadókat.

Az antant hadvezetése több helyen egyszerre megindított támadásokkal próbálta szétzilálni a bolgár haderőt, ezen tervtől remélve a győzelmet. A görög–brit egységek Szalonikiből indultak el, miközben a francia–szerb csapatok is mozgásba lendültek a Vardar-völgy irányában. A pozíciókban való elhelyezkedés után megkezdődött a csata.

A csataSzerkesztés

A britek szeptember 18-án 231 db 8 hüvelykes ágyújukat a bolgár vonalakra koncentrálva heves tüzérségi előkészítésbe kezdtek. Az ágyúzás több mint egy napig tartott, s a brit tüzérség bevetette fegyverarzenálja legjavát. Gáztámadások és a nagy ütőerejű lövedékek sorozatai egymást követték.

Érdekesség, hogy még ezen a napon megindult az első roham amelyben a görög és brit csapatok elfoglalták a bolgárok első vonalát. Erre válaszul a bolgárok második vonalából fergeteges nehéztüzérségi sortűz repült az angol és görög katonák nyakába, amely során az antantcsapatok hatalmas veszteségeket szenvedtek. Például a 67. brit gyalogosdandár itt veszítette el állományának több mint 65%-át. Akiket a bolgár nehéztüzérség nagy erejű sorozata még nem tört meg, azokat a lövészárkokból kirontó géppuskások mészárolták le.

A brit és görög csapatok másnap újra megpróbálkoztak, azonban néhány elfoglalt lövészárkot leszámítva ez a nap is ugyanolyan eredménytelen volt mint az előtte lévő. Az egységek közötti rossz kommunikáció illetve a tüzérségi támogatás teljes hiánya miatt a hadvezetés nem indított újabb rohamot a bolgárok ellen. A csatával párhuzamosan azonban a francia és szerb csapatok jelentős sikereket értek el a Vardar-völgyben.

KövetkezményekSzerkesztés

A francia és szerb sikereknek köszönhetően a bolgár hadvezetés már nem tudta megtartani a Dojrani-tó környékét sem, így az I. bolgár hadsereg visszavonulásba kezdett. A visszavonuló csapatokat támadták a brit légierő gépei s kisebb veszteségeket okoztak. Ezt a csatát követően a bolgár hadsereg gyakorlatilag teljesen elveszítette erejét, a csapatok szétszóródtak, így az antant néhány héten belül térdre kényszerítette az országot.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Doiran című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Lásd mégSzerkesztés