Dollinger Gyula

orvosdoktor, egyetemi rendkivüli tanár, a magyar ortopédia megalapozója

Dr. Dollinger Gyula (Pest, 1849. április 10.[3]Budapest, 1937. március 2.) orvosdoktor, egyetemi rendkivüli tanár, a magyar ortopédia megalapozója.

Dollinger Gyula
Gyula Dollinger.jpg
Született 1849. április 10.
Pest
Elhunyt 1937. március 2. (87 évesen)
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Sírhely Fiumei Úti Sírkert[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Dollinger Gyula témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Dollinger Bertalan kocsikészítő és Sturm Anna fia. Középiskoláit a kegyesrendiek pesti gimnáziumában, orvosi tanulmányait ugyanott az egyetemen, a 4. tanév első felét Bécsben, a másodikat Berlinben végezte. 1874 júniusában kór-szövettani tanársegéd lett; 1875. július 17-én a budapesti egyetemen orvosdoktori oklevelet (sebészetit december 14-én, szülészetit 1877. június 16-án) nyert. Az 1876–77. tanév kezdetén a budapesti egyetem sebészeti kórházában dr. Kovács József tanár mellett műtőnövendéki ösztöndíjat nyert és 1877. június 6-án műtői oklevelet szerzett; augusztusban ugyanazon kórházban tanársegéd lett, mely állásától a tanév végével visszalépett. 1878-ban a boszniai hadjárat alkalmával a Mollináry 38. gyalogezrednél a Mokronogo melletti ütközetekben (augusztus 12–14.) csapatorvosi szolgálatokat végzett; Szarajevó bevétele után, az ott felállított tábori kórházban az egyik sebészeti osztályt vezette. A hadjáratból visszatérvén, mint volonteur járt be az egyetemi I. sebészeti kórházba. 1882-ben külföldi útra indult és a német-, franciaországi és angliai sebészeti és testegyenészeti intézeteket látogatta meg; visszatérvén útjából a budapesti egyetemen a testegyenészetből magántanárrá habilitáltatott és előadásait az 1882–83. tanévben kezdette meg, az első félévben az I. sebészeti klinikán, a másodikat magángyógyintézetében folytatta. 1885-ben az országos közoktatási tanács tagja, 1883 májusában a budapesti I. gyermekmenhely műtője lett. 1889 áprilisában az irgalmasrend budai kórházának műtői teendőit vállalta el és 1891-ben e kórház sebészeti osztályának műtőorvosává neveztetett ki. 1891. május 4-én egyetemi nyilvános rendkivüli tanári címet nyert. 1897 és 1919 között nyilvános rendes tanár volt a budapesti egyetem I. sebészeti klinikáján.

A magyar ortopédia megalapozójaként, ezen terület nemzetközileg elismert szaktekintélyeként tartják számon. Kidolgozta a gümős csont- és ízületi betegségek konzervatív kezelését, a dongaláb nem véres repozíciójának, a csípőízületi zsugorodások regresszálásának, valamint az idült ficamok véres repozíciójának módszerét. Több különböző ortopédiai készüléket, csonttörések kezelésére járókötéseket készített, s a művégtag-szerkesztést is új alapokra. A dongaláb és a gacsos térd műtéti kezelését is fejlesztette, valamint a zsigeri és idegsebészet terén is jelentős munkásságot fejtett ki. Magyarországon elsőként végzett epekőműtétet, illetve a trigeminusneuralgiák sebészi gyógykezelésével is foglalkozott. 1902-ben hívta életre az Országos Rákbizottságot, ami az első rákstatisztikát készítette. A Vöröskereszt keretében megszervezte az önkéntes ápolónői intézményt, szorgalmazta az ápolónőképzést. Az első világháború alatt kórházat, utókezelő intézetet és művégtaggyárakat létesített. A Budapesti Orvosegyesület, a budapesti és az Országos Orvosszövetség elnöke volt több éven keresztül.

ÍrásaiSzerkesztés

Orvosi cikkei a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Orvosi Hetilap (1874. A bélhártya izomrendszerének külső körkörös rétege), Közlemények Navratil tanár korodájából, 1876. A veleszületett csipőizületi ficzam, ugyanez németül az Archiv für Clin. Chirurgie-ban, 1877. Tanulmányok Kovács József tanár sebészeti kórodájából: A nyelv gombaforma szemölcseinek tömlős elfajulása, A térdkalács előtti nyáktömlő szemölcs, Adat a tüdőlövések kórisméjéhez, ugyanezek a Langennek Archiv für clin. Chirurgieben; 1878. Levelek Serajevóból, 1880. A húgycső függő, merevencsés részének kettőzete és ennek műtéte, ugyanez a Pester Med. Chirurg. Presse-ben, 1881. Az oldalgörnye ujabb gyógykezelése, ugyanez a P. Med. Chir. Presse-ben, Gyógyult dongaláb, tudományos körutazását tárgyaló levelek, 1882. A gacsos térd kezelésének áttekintése egy műtött eset bemutatásával, A genyedő csigolya-gyulladás korai művi kezelése, ugyanez a P. Med.-Chir. Presseben 1883-ban, 1883. Kézficzam az előkar hajlító oldalán, 1884. Masszállással kezelt kóresetek, 1885. A genyes csigolya-gyulladás korai művi kezelése, ugyanez a W. Med. Wochenschriftben, Adatok a csigolyagyulladás tanához, ugyanez a P. M. Ch. Presseben, Adatok a ferde nyak kórokához és gyógykezeléséhez, ugyanez a P. M. Ch. Presseben, Adatok a gerinczoldal-görnye gyógykezeléséhez, Adatok a gacsos térd gyógykezeléséhez, különös tekintettel a Macewen-féle bütyök feletti osteotomiára, ugyanez az 1886. Wiener Med. Wochenschriftben, 1886. A hydrorrhachis osteoplasticus műtéte, ugyanez a W. Med. Ch. Presseben, Massage-zsal kezelt kóresetek, ugyanez az 1888. W. M. Ch. Presseben, 1887. Örök lékenyek-e a veleszületett és a később szerzett elferdülések? Ugyanez a W. Med. Wochenschriftben, Az angolkóros alszárelhajlások kezelése csontátvéséssel, 1888. Az első 130 térdizületi zsugorodás és merevségnél tett kórtani gyógykezelési tapasztalataim, 1889. Adatok a gümőkóros csontbántalmak jodoformkezeléséhez, ugyanez a Centr. f. Chirurgie-ban, Adatok a gümőkór öröklési kérdéséhez, ugyanez a Centr. f. Chirurg.-ban, 1890. Az alsó végtagokon végzett osteotomiáról, Néhány szó a draincső nélküli sebekezeléshez, 1891. A gümős csípőizületi lob, zsugorés merevség gyógykezelése, ugyanez az 1892. Deutsche zeitschrift für orthop. Chirurgie-ban, A bélsipolyok gyökeres műtétének és a féregnyujtvány csonkításának egy gyógyult esete, 1892. A fanizület resectiója a fancsontok izületi végeinek necrosisa miatt, A Macewen-féel radicalis sérvműtét két esete, Gyomorsipolyképzés rákos bárzsingszükülés miatt); a Gyógyászatban (1880. Kovács József tanár igazgatása alatt álló egyetemi sebészeti kórház működésének kimutatása az 1877-78. tanévben), a Wiener Med. Wochenschriftben (1886. Messungen zur Gypspanzerbehandlung der Skoliose), a Centralblatt für Chirurgie-ban (1888. Das Zurückbleiben im Wachsthume der kranken Exremität bei tuberkulöser Kneigelenksentzündung, 1889. Wann soll der tuberculose Wirbelabscess geöffnet werden, 1891. Schenkelhalsbruch geheilt mit Silberdrahtnath, Ein Fall von Spondylosithesis), a Magyar Orvosok és term. Munkálataiban (XX. 1880. A hugycső merevencses részének kettőzete és ennek műtéte), a Term. Közlönyben (1887. 1890-91. cikkek), a Magyar Orv. Archivumban (1891. A hűdött izületek műtéti rögzitése gyermekhűdésnél, ugyanez a Centr. f. Chir.-ban, francziául is megjelent, Az erős állandó villamos áram hatása az idült gümős izületi lobokra.) Mind ezen czikkek különlenyomatban is megjelentek.

MunkáiSzerkesztés

  • A massage, gyakorló orvosok számára. Budapest, 1884. (Orvosi könyvkiadó-társulat Kiadványa XLIV. Ism. Orv. Hetilap. 2. átdolgozott és magyarázó kórtörténetekkel bővített kiadás. Budapest, 1887.)
  • Az emberi test elferdüléseiről. Budapest, 1887. (Népszerű term. előadások Gyűjteménye 58.)
  • Die Massage für praktische Aerzte und Mediziner. Stuttgart, 1890.
  • A gyermekek egynehány elgörbüléséről. Budapest, 1890.
  • Orvosi jelentés az ifjuság testi neveléséről. Budapest, 1890.
  • Az ifjuság testi neveléséről. Budapest, 1891. (Két jelentés; a második Suppan Vilmosé. Ugyanez németül. Stuttgart, 1891.)
  • A gyermek testi ápolásáról. (Budapest, 1891. Többekkel együtt.)
  • A IV. szünidei orvosi cursus tervezete. 1891. szept. 7-től 19-ig bezárólag. Budapest, 1891.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002. , a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
  • Bartha István-Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Bp., Kis Akadémia, 1941.
  • A Kerepesi úti temető. A bevez. tanulmányt írta, az adattárat, a mutatókat és a szemelvényeket összeállította Tóth Vilmos.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona, h. n. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., é. n. [1937]
  • A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Budapest, 1930. Europa ny.
  • Révai új lexikona V. (Cza–D). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-216-7  
  • Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
  • Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8