Főmenü megnyitása

Dombóvár–Lepsény-vasútvonal

vasútvonal

A Dombóvár–Lepsény-vasútvonal a MÁV 49-es számú nem villamosított vasútvonala volt. Mára gyakorlatilag megszűnt egy rövid EnyingLepsény szakasz kivételével, ahol még van teherforgalom. A többi szakasza hiányos, járhatatlan, nagy részét már felszedték. A vonal Dombóváron ágazott ki a Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonalból, majd északi irányba haladt, Tamásiban a Keszőhidegkút-Gyönk–Tamási-vasútvonal csatlakozott hozzá. A megmaradt szakasz Lepsényben Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalba csatlakozik. Teljes hossza 75 km volt.

Dombóvár–Lepsény-vasútvonal
Mezőhidvég egykori négy vágányos állomása
Mezőhidvég egykori négy vágányos állomása
Vonalszám:49
Hossz:75 km
Nyomtávolság:1435 mm
Üzemeltető:MÁV
Maximális sebesség:20 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Dombóvár–Lepsény-vasútvonal témájú médiaállományokat.
BSicon STR.svg 40 Pécs felé
BSicon BHF.svg Dombóvár
BSicon xABZgr.svg 40 Pusztaszabolcs felé
BSicon exHST.svg Nagykonda
BSicon exHST.svg Dalmand
BSicon exHST.svg Kocsola
BSicon exHST.svg Nagykónyi
BSicon exHST.svg Pári
BSicon eKBHFxa.svg Tamási
BSicon xABZgr.svg 48 Keszőhidegkút-Gyönk felé
BSicon exHST.svg Fornád-Kecsege
BSicon exHST.svg Fürged
BSicon exHST.svg Felsőnyék
BSicon exBHF.svg Mezőhidvég
BSicon exHST.svg Pusztaszentmihályfa
BSicon exHST.svg Kabókapuszta
BSicon xABZg+l.svg Enyingi Műtrágya Üzem (IKR) iparvágány
BSicon DST.svg Enying
BSicon ABZg+l.svg 30 Gyékényes felé
BSicon BHF.svg Lepsény
BSicon STR.svg 27 Veszprém felé, 30 Székesfehérvár felé

TörténeteSzerkesztés

1895. december 31-én indult meg a forgalom a Hajmáskér, Lepsény és Dombóvár közötti vasútvonalon. A vonalat a Győr-Dombóvári HÉV vasúttársaság építette. Ehhez a társasághoz (és a vonalhoz) tartozott a mai 27-es számú Lepsény–Veszprém-vasútvonal és a 11-es számú Győr–Veszprém-vasútvonal is. A vonalra a vontatójárműveket, illetve a motorkocsikat a hajmáskéri, illetve a székesfehérvári fűtőházból adták ki. A '70-es évtizedben erről a vonalról is kiszorult a gőzvontatás, és megjelentek a Bz-motorvonatok. Ezek közlekedtek egészen a vonal forgalmának teljes leállításáig. A vonal állapota az 1980-as évek végére már nagyon leromlott, közvetlenül a bezárás előtt 20 km/h-s sebességkorlátozás volt rajta érvényben, a Dombóvár-Tamási közti, kb. 36 km-es távot a vonat több mint 1 óra 50 perc alatt tudta teljesíteni. (Napjainkban a gyorsjáratú autóbuszok ugyanezt a távot akár 40 perc alatt is teljesítik).

Az utolsó személyvonat 1990. április 1-jén ment végig a vasútvonalon. Április 2-től leállították a forgalmat Tamási és Dombóvár között (valamint a Tamásiból kiágazó 48-as vonalon is), az utasokat ezután vonatpótló buszok szállították a szakaszon. A leállított szakaszon a MÁV 1998 és 2000 között felszedte a síneket, bár már azelőtt járhatatlanná vált a pálya a lopások miatt.

A következő megszűnő szakasz a Tamási-Mezőhidvég szakasz volt, itt 1992. szeptember 27-én 0:00 órától függesztették fel a személyforgalmat. Az utasokat vonatpótló autóbuszokkal szállították, de Fürged csak vasúton volt elérhető közvetlenül, ezért Tamásiból pótlóbuszok jártak a településre.[1] A teherforgalmat is betiltották rendeletileg Felsőnyék és Fornád-Kecsege állomásokon. Fürgeden 1992 őszén még rakodtak kb. 25 ezer tonna cukorrépát, de azután ott is betiltották a forgalmat. 1999 - 2000 körül itt is felszedték a síneket.

1999 júniusában szűnt meg a személyforgalom a maradék Lepsény-Mezőhidvég vonalon is. Az esőzések miatt egy bevágás támfala leomlott kb. 15 méter hosszan Pusztaszentmihályfa és Mezőhidvég között 1999. június 17-én. A Mezőhidvégről induló hajnali vonat még átért Lepsénybe, de a visszainduló már nem érhetett vissza. Az eset megfelelő ürügyet szolgáltatott a vonal bezárására: az elzárt szakaszon nem vesztegelt vonat, ami miatt járhatóvá kellett volna tenni a vonalat, így a MÁVnak nem állt érdekében a pálya megtisztítása, az önkormányzatok segítségét pedig elutasította.[2] Június 18 és 25 között a vonatok még eljártak Pusztaszentmihályfáig, majd 103 év után végetért a személyszállítás a vonalon: 1999. június 26-ától már a teljes hosszában közlekedtek a vonatpótló buszok. Az Enying-Mezőhidvég szakaszt a 2000-es évek közepén felszedték. Azóta csak Lepsény és Enying IKR iparvágány kiágazás között folyt teherforgalom a vonalon kb. 2015-ig. A vonatpótló buszok is leálltak 2007 áprilisában, 14 mellékvonal személyforgalmának megszüntetésével egyidőben.[3] A vonal megmarad szakasza fokozatosan járhatatlanná vált a kapcsolószereket (sínleerősítéseket, hevedereket) érintő folyamatos lopások miatt. A vonal Enyingig tartó része a 30-as vonal bontott anyagából épült át, ami még a Déli Vasút szabványa szerinti síneket és kapcsolószereket jelentett, amik nem pótolhatók MÁV-szabványú kapcsolószerekkel. A pálya kizárása előtti legutolsó időkben már csak 5 km/h volt az engedélyezett sebesség a tehervonatoknak.

A pályaSzerkesztés

A felépítmény „i” rendszerű 23,6 kg/fm tömegű sínekből állt, a 9 méter hosszú sínszálakat mezőnként 12 talpfa támasztotta alá, közvetlen sínszeges leerősítéssel bányakavics ágyazatban. Dombóvár és Mezőhídvég között a pálya komolyabb átépítést nem kapott, így eredeti felépítménnyel szűnt meg. A Lepsény-Mezőhidvég szakasz 34,5 kg/fm-es sínekre épült át, és néhol vasbetonaljakra cserélték a talpfákat. A 80-as évek végén Lepsény állomás bejárata előtt 48 kg/fm-es síneket építettek be új betonaljakkal és zúzottkővel.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A menetrendben a 49a mezőben szerepelt a viszonylat.
  2. a b Gábor Marcell honlapja - A 49-es vonal bejárása
  3. Búcsúznak a mellékvonalak (index.hu)

VideóSzerkesztés